Fideszes mélyállam vagy inkább alternatív elitépítés?

2020. december 19. 15:51

Pokol Béla
Facebook
Schiffer Andrással az elmúlt hetekben egy félig álcázott vitát folytattunk a mélyállamról.

„Politikai elemzés

111. Fideszes mélyállam vagy inkább alternatív elitépítés?

Schiffer Andrással az elmúlt hetekben egy félig álcázott vitát folytattunk a mélyállamról a nyilvánosság előtt személytelenné téve, a háttérben pedig a messenger-üzenet pengeváltásokban magánjelleggel, de most egy online portálon bő terjedelemben a nyilvánosság elé tárta (lásd 24.hu dec 15.). Jó vitázni vele, mert nem visz bele személyes elfogultságokat, most a politikai értékválasztásai által okozottaktól eltekintve, így már én is örömmel vállalom a nyilvánosság előtti diszkussziót. Lényege az állításának – melyet egy ATV-interjúban hallottam tőle először –, hogy a Fidesz a kormányzása elmúlt tíz éve alatt az egypártrendszerből itt maradt »mélyállamot« igyekezett leváltani, ám eközben egy éppolyan fideszes mélyállamot épített fel helyette, és akkor az lesz az ellenszék feladata, hogy ezt a mélyállamot a Fidesz kormányzása után le kell bontania, ahogy most a Fidesz tette az előzővel. Erre első reakcióm a Facebook Állam- és Jogelméleti Csoportjában – őt még néven nem nevezve – a következő volt:

»A hatalommegosztás még nem "mélyállam"!!!

Az ATV-n hallottam az elmúlt napokban Róna Egon műsorában, hogy a Fidesz 2010 óta ugyan tényleg a vele ellenséges mélyállamot bontotta le, de azóta maga is egy ilyet épített ki, a Fidesz-mélyállamot. Mivel e témában a facebook bejegyzéseimben tavaly írtam erről, így hadd jelezzem, hogy ezt a hatalommegosztás és a mélyállam összekeverésének látom. Önmagában ugyanis, ha a hatalommegosztással szétszakított társadalmi szektorok választással pozícióba kerülő vezérkarait szakítják ki egy hosszabb ciklussal a mindenkori többségi kormány alól (vagy eleve önálló korporációként hagyják működni, mint az MTA-t), akkor az csak a hatalmi ágak szétválasztását jelenti. Mélyállam ezzel szemben az, ha e szektorok tartós állományi felső vezetése szilárdul meg egy önálló politikai aktorrá, és ezek aztán a közösen osztott politikai értékek/érdekek alapján egyesülnek egy mélyállammá. Ez a állományi felsővezetés rendszerint gyűlöli vagy csak megveti az "ellenséges" kormány által fölé ültetett vezetőket, akik igazán nem is tudják átlátni és meghatározni őket. Így kérdezem, hogy tényleg fidesz-mélyállamot jelent ma Magyarországon a bírói kar, a közigazgatási kar, az MTA, főként társadalomtudományi intézményi vezető rétege, a színházi/filmszakmai intézményvezető réteg, titkosszolgálati állomány stb. stb.? Szerintem aki, ezt állította is belátja, hogy nem, és ennek eléréséhez egy sor államon kívüli forrás is kell évtizedeken keresztül, és addig a puszta hatalommegosztás nem hoz létre mélyállamot. Bár nem vitás, hogy ez elősegítheti. Íme a régi írásom egy részlete erről: "A hatalmi ágak megsokasodása az utóbbi évtizedekben a nyugati világ térségének államaiban ugyanis a hagyományos három (törvényhozó, végrehajtó és bírói) mellett egy sor további hatalmi szektor leszakítását is létrehozta, melyekhez a választásokon kormányerővé vált politikai erő nem tud hozzáférni. Így a pénzügypolitika szuverén irányítójaként az országok jegybankja kikerült és elszakadt a kormányhatalom ciklusától; a bírói kar önálló hatalomként szerveződése – túlmenve az egyedi bíró ítélkezési függetlenségét jelentő eredeti amerikai bírói hatalom értelmén – a bírói korporáció hatalmát hozta létre azzal, hogy önálló bírói belső választáson saját politikai testületet hozott létre önkormányzására, kirekesztve a kormányzat igazságügyi minisztériumát ebből; ugyanígy az egyetemi és tudományos szféra stratégiai ügyeinek a kormányzaton kívüli tudóskorporációhoz (tudományos akadémia) telepítése is említhető erre; az alkotmánybíróság vagy a közigazgatást ellenőrző ombudsmani hivatalok rendszere, vagy a médiaigazgatás- és felügyelet központi testületének kormányhatalomtól elválasztott ellenőrző és igazgatási hatalma ugyanúgy a további hatalmi ág leszakításokra példák, mint az ügyészi szervezet kormányhatalom alóli kiemelése, nem is beszélve azokról az országokról, ahol a nagyobb helyi önkormányzatok széles jogkörű régiókká vagy akár tagállamokká váltak tagolt helyi politikai elitekkel és sok milliárdos büdzsével.

Az állam ilyenfajta extrém hatalmi szétszakítottsága együtt élve a periodikusan ismétlődő választásokon megfosztható kormányhatalommal létrehozhatja azt a helyzetet, hogy a gazdasági-, a média- és a szellemi intézmények stabil magánhatalmi csoportjai tartósan meg tudnak szállni egy-egy vagy akár több államhatalmi ágat, melyek nem a milliós tömegek választásán nyugszanak. Ennek révén a többségi választással kialakuló kormányhatalom állama mellett ott működnek a magánhatalmak által megszállt “mélyállam” hatalmi ágai, és ezek a nyilvánosság előtt úgy kapnak prezentálást, mint a hatalommegosztás elvének és a jogállamiságnak az elengedhetetlen követelményei.

A hatalommegosztás tényleg fontos elve így az extrém módon szétszakított állam révén a legnagyobb torzuláson mehet át, és az említett körülmények között ez a többségi kormányhatalom állama mellett létrehozhatja a több hatalmi ágat megszálló magánhatalmi csoportok révén a “mélyállamot”. Mivel pedig ez a mélyállami megszállás független a milliós tömegek választásától, nem is lehet leváltani, így a demokrácián nyugvó és ciklusonként elzavarható kormányhatalom átmenetisége csak tovább növeli a mozdulatlan mélyállam oligarcháinak magánhatalmát.«

Schiffer András replikája a 24.hu portálon erre így szólt: »Pokol a mélyállam kialakulását hatalmi szektorok leszakításában látja, melyekhez a választásokon kormányerőre emelkedett politikai hatalom többé nem tud hozzáférni. Példaként említi a médiafelügyelet és az ügyészi szervezet kormányhatalom alóli kiemelését. Pokol – a Szuverenisták kontra föderalisták című kötetében is olvasható szövegeiben – olyasmikről ír, hogy a stabil magánhatalmi csoportok tartós megszállása nem a milliós tömegek választásán nyugszik, a mélyállami megszállás független a milliós tömegek választásától, nem is lehet leváltani, az elszakított alrendszereket belülről megszállják a gazdasági források felett rendelkező csoportok. Pokol a mélyállamnak a következő meghatározását adja: »a milliók demokratikus választása alól kivont állami szektorok hatalmi pozícióit elfoglaló csoportok összegződő, párhuzamos állami hatalma.« Ez a mélyállam-fogalom hibátlanul megfeleltethető a kilencvenes évek elején leírt »megalvadt struktúráknak (….) A kilencedik alaptörvény-módosításnak a közérdekű vagyonkezelő alapítványok sarkalatosságához fűzött miniszteri indokolása nem viccel, világosan kimondja: »Az alaptörvényi védelemmel az alkotmányozó Országgyűlés egyfelől rögzíti e magánjogi szereplő »bármely kormányzattól való függetlenségét« Értsük jól: »bármely«. Amikor ezt a megoldást a NER mélyállam-építésének neveztem, Pokol Béla vitába szállt velem, mondván, ez csak a hatalmi ágak szétválasztását jelenti. »Mélyállam ezzel szemben az, ha e szektorok tartós állományi felső vezetése szilárdul meg egy önálló politikai aktorrá, és ezek aztán a közösen osztott politikai értékek/érdekek alapján egyesülnek egy mélyállammá. Ez az állományi felsővezetés rendszerint gyűlöli, vagy csak megveti az »ellenséges« kormány által fölé ültetett vezetőket, akik igazán nem is tudják átlátni és meghatározni őket” –írja reflexiójában. Szerinte a puszta hatalommegosztás nem hoz létre mélyállamot, bár szerinte sem vitás, hogy elősegítheti annak létrejöttét. Pokolnak abban kétségkívül igaza van, hogy amíg a NER a »felső állam«, addig a kiépülő mélyállam aligha aktiválódik. Ne legyen azonban kétségünk: az általam mélyállam-építésnek nevezett folyamatnak pontosan az a célja, hogy a NER leváltása esetén, az új kormány – Pokol szavaival – az őt gyűlölő, vele szemben ellenséges, közösen osztott politikai érdekek mentén egybekapcsolódó önálló szabályozó szervi, jegybanki, számvevőszéki, ügyészségi, közérdekűként kimentett felsőoktatási (és így tovább) alapítványi felsővezetések hálójában vergődjön.

Orbán Viktor számára 2002-es veresége legfontosabb konklúziója úgy fogalmazódott meg: mélyállamot kell építeni a külföldi hálózatokkal összefonódott posztkommunista mélyállam ellenében. Ez zajlik. Orbán tehát nem magát a mélyállam-jelenséget akarta felszámolni: egyedül az erőben, vagyis a saját kezében összpontosuló erőben bízik. A nómenklatúra hajdani tőke-konvertálására a NER-lovagok vagyonfelhalmozása, a posztkommunista mélyállamra az ellen-mélyállam az orbáni válasz. Ez a rendszervisszavágás, avagy a NER önértelmezésében: a rendszerváltás befejezése. Egy NER utáni kurzus számára a politikai kormányzást a NER mélyállama éppúgy alá tudja aknázni, ahogyan ezt a »megalvadt struktúrák« tették az első Orbán-kormánnyal.

Túlságosan is kézenfekvő, hogy a következő kurzus az »aknamentesítéshez« a szétzilálódott, régi mélyállami csoportoktól, esetleg külföldi érdekköröktől várjon segítséget. Magyarország ebben az esetben tovább forogna egy rossz körben, ahol a demokratikus legitimációt az éppen »erősebb kutyát« alakító – népi felhatalmazásnak és értékteremtő-képességnek egyaránt híján levő – elitcsoport bábszínháza helyettesíti. Ahhoz, hogy Magyarországnak a NER esetleges leszavazása után szuverén, cselekvőképes kormánya legyen, a 2010 előtti hegemón elitcsoportok restaurációja nélkül kell majd semlegesíteni a NER mélyállamát. Ebben és csak ebben az esetben van remény arra, hogy Magyarországon végre a gazdag kevesek helyett a sokak érdekében zajló politikai kormányzás valósuljon meg.”

Megismétlem, hogy szerintem Schiffer András téved, mert a Fidesz az alternatív elitépítése közben legfeljebb csak megkarcolni tudta és tudja az egyes szektorok és alrendszerek vezető gárdáinak összetételét, és legfeljebb kiegyenlítettebbé tudja tenni a bírói kart, ügyészi kart, közigazgatási vezérkarok állományát, az MTA tudományági vezető gárdáit és a médiaelitet. De dominánssá válni ezekben a szektorokban, sőt ezeket aztán stabil mechanizmusokkal mélyállammá összefogni csak kb. bő negyven-ötven év alatt tudná, ahogy a korábbi baloldali mélyállam is kb. ennyi idő alatt épült ki. Fontos kiemelni, hogy Schiffer állításával szemben egyrészt a Fidesz nem tudta lebontani a korábbi szocialista/balliberális mélyállamot, csak némileg megkarcolni tudta azt. Ugyanígy a konzervatív alternatív elitépítése is csak kis lépésekben tudott előre haladni, de ezekben a szektorokban még a paritást sem érte el a régi mélyállam vezető gárdáival szemben, nemhogy le tudta volna váltani ezeket. Schiffer hibás diagnózisa azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy a már ma is nyíltan alkotmánypuccsot hirdető egyes ellenzéki értelmiségi körök ezt majd mint a ’fideszes mélyállam’ elkerülhetetlen lebontását legitimálják. Szemmel láthatóan nem örülne annak, ha ismét a 2010 előtti mélyállam szocialista/balliberális ágensei kúsznának elő az eddig alapítványokban eltöltött évek után, de analízise a ’fideszes mélyállamról’ – ha akarja, ha nem – ezeknek töri az utat. A politikában ugyanis csak szervezett tömbök révén lehet hatást tenni, és vagy létrehozok egy saját tömböt, vagy csatlakozom egy már meglévőhöz, és azt igyekszem az elképzeléseim szerint átalakítani. Ha ezt nem teszem, de máskülönben a hatalmi viszonyok számára hiperérzékeny eszméim, gondolataim vannak (»bontsuk le a fideszes mélyállamot!), akkor valamelyik létező hatalmi tömb ezeket nagy valószínűséggel felkarolja, és az általam esetleg a leggyűlöltebb irányban és hatással megvalósítja. Nem lehet más a politika, Schiffer Andrásnak ezt annyi próbálkozása után már tudnia kell.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A témához kapcsolható Sándor Lénárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója írása, amely a Mandiner
Precedens-nél található
https://precedens.mandiner.hu/..

Schiffer Andrásnak pedig gyakorlati tapasztalatai is lehetnek, hiszen egy ilyen háttérhatalomnál kezdte a pályafutását.

Nem gondoltam volna, h. Valóság Nagybácsi egyszer Pokol képében toppan majd be.

A média jelentőségét NEM lehet túlbecsülni!

Schiffer családi múltjával és jelen, vállalt szerepével együtt számomra elfogadhatatlan. Szép egy tisztán szakmai életpálya is.

A liberálisok, neo-marxisták csendben kiépítették a pozícióikat, de hatalmas lármát csapnak, ha a Fidesz teszi ugyanezt. Így keletkezik az ellenzéki pórnépben a benyomás, hogy "Orbán viktátor". Pedig csak érti a politikia valóságot.

Sajnos, a kommunista melyallam nem agonizal. Ahogy Pokol is irja, csak karcoltak a felszinet es maris milyen visitasban, sivalkodasban van!
Latni kell, hogy hol van a hatalmas tulsuly, hol huz le a mely(allam): media, media, media, szorakoztatas (freeszfe), civilszervezeteknek alcazott Soros-hadsereg, az erzekenyitett birosagok.
Meg 40-50 ev sem lenne elegendo, hogy az oldalak kiegyenlitodjenek, fokent egy ilyen kommunizmusert kialto vilagkonjunkturaban nem!
(Kommunizmusert kialtanak, mert ok meg nem ismerik, mi annal inkabb.)
A helyzet megsem elveszett, ha a jobboldaliak maskent, ujszerubben, nem a bal altal kijelolt, csapdakkal teli uton indulnak el. Es nem gorcsosen legyozni akarnak, hanem jokedvuen elni es bemutatni egy masik viziot: az elet szep es nem harc. Lehet itt nyugi is, akarhatja barhogy is az ellensegi a beketlenseget! Eljunk ugy, ahogyan szeretnenk, hogy kinezzen az eletunk!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés