Rég volt ennyire magyarellenes a romániai közbeszéd – Benkő Erika, az RMDSZ politikusa lapunknak

2020. december 3. 7:00

Írta: Biró Noémi
Az erdélyi magyarság számára kulcsfontosságú parlamenti választásokra készül Románia. Az RMDSZ jelöltje, Benkő Erika már a háta mögött tudhat négy évet Bukarestben, és a hétvégén újra harcba indul. Többek között arról is kérdeztük, hogy látja a Trianon-törvényt, és van-e realitása a székely autonómiának. Közben az is szóba került, hogy nőként miként lehet érvényesülni az erdélyi közéletben. Interjúnk.

Ön az RMDSZ meghatározó arca, az erdélyi közélet fontos alakja, aki újabb bukaresti ciklusára készül. De kezdjük a motivációkkal! Mi vezette politikai pályára?

Mindig érdekelt a közélet, és nagy figyelmet fordítottam sajátos kisebbségi helyzetünkből kifolyólag a nemzetpolitikára, de ugyanígy foglalkoztat a nemzetközi nagypolitika is, tekintve, hogy egy olyan geopolitikai közegben élünk, ami különféle nagyhatalmi érdekek ütközőzónája. Habár politikai háttérrel rendelkezem, azaz sokáig dolgoztam úgy a politikában, hogy nem voltam politikus, valójában tudatosan nem készültem erre a szerepre, hanem egy feladatot vállaltam el a jelölésemkor. Fokozatosan tanultam bele, esetemben a pozíció azonban mindössze eszköz ahhoz, hogy a közösségem határozott hangja legyek a román parlamentben és különféle nemzetközi fórumokon.

Lehúzott már négy évet Bukarestben: milyen lehetőségek nyíltak a magyar érdekérvényesítésre, egyáltalán mit tehet egy RMDSZ-es politikus a román többségű parlamentben?

Ha egyetlen szóban kellene megfogalmaznom, azt mondanám, hogy mozgalmas négy év volt. Különleges volt politikatörténeti szempontból ez az időszak, már csak azért is, mert ezalatt ünnepelte Románia megalakulásának századik évfordulóját. Ez a tény pedig nemcsak abban látszott meg, hogy a parlament minden iratán ott díszelgett a centenáriumi logó, hanem abban is, hogy a magyar ügyeket különösen nehéz volt kedvező fogadtatásra felkészíteni.

A kilencvenes évek óta nem volt ennyire magyarellenes a román közéleti diskurzus,

és ez leginkább a parlamenti szócsatákban és azokban a tervezetekben nyilvánult meg, amelyeknek egyedüli célja volt, hogy a magyarság jogait csorbítsák, mozgásterét szűkítsék. Azt is mondhatnám, az elmúlt négy évben folyamatosan védekező állásban voltunk e tekintetben, az energiáink nagy részét a közösséget ért politikai defenzívák vitték el. Tegyük hozzá, eleve nehéz a terep, a román parlament a szó szoros értelmében egy útvesztő, és mindenki magának kell megtalálnia benne az utat.

Szembesült-e pályafutása során azzal, hogy nőként nem hallgatják meg, vagy nem tartják olyan fontosnak a szavát?

Igen. Előfordult, hogy kollégák a szavamba vágtak, vagy félbeszakítottak és lekezelően viszonyultak hozzám női mivoltomból adódóan, holott ezt férfi társaikkal szemben nem engedték meg maguknak. Nőként tapasztaltam mindenféle kétértelmű és egyértelmű célozgatást is, de ez csak a mandátum elejére volt jellemző. Ebben a közegben meg kell tanulni azt, hogy ne engedjük, hogy átnézzenek rajtunk. A határozott fellépés már félsiker.

Mi az, amin változtatna, mitől lehet sikeresebb képviselője az erdélyi magyarságnak?

Ha újrakezdeném is, sokkal bátrabb lennék. Most már úgy érzem, megvan a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy merészebb politikai projektek mentén gondolkozzak. A jövőben szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a választókerületemben élő emberekkel, szervezetekkel való konzultációra, annak érdekében, hogy olyan törvénytervezetek megalkotásában vállaljak szerepet, amelyek a háromszéki emberek hétköznapi problémáira adnak választ.

És nézzük, mi az, amit sikerült megvalósítani képviselőként az elmúlt időszakban! A székely autonómia ügyében tett felszólalásai nagy port kavartak... 

Igen, és fontosnak tartom kiemelni, hogy két alkalommal is volt lehetőségem Székelyföld autonómiakövetelése mellett felszólalni a képviselőház emberjogi bizottságában. Azt gondolom, hogy nagyon sok félreértés van ezzel kapcsolatosan. Amennyiben sikerül egy olyan megközelítésben megvilágítani az autonómia kérdését, amely elsősorban inkább technikai jellegű, annak kulturális vonatkozásaival együtt, akkor igenis el lehet indítani majd ezzel kapcsolatosan egy párbeszédet. Véleményem szerint, annak is eljött az ideje, hogy

lebontsuk azt a kisajátításon alapuló történelemszemléletet, amely a román történelmi személyiségek megítélését illeti,

ezért egy törvénytervezet kapcsán Vitéz Mihály vajdával kapcsolatosan ismertettem a kollegákkal a tényt, hogy a vajda politikai autonómiát biztosított a székelyeknek, ezzel is semlegesítve azt a gyakorlatot, amely a román történelemírást a történelmi valóságnak fittyet hányva, teljes mértékben a román nemzetállam kiépítésének a kiszolgáló ideológiai alapjává tette. Képviselői munkám során elértem, hogy a mozikban lehetséges legyen a magyar szinkron, kérdőre vontam a kormányt, hogy miért nem tájékoztat magyar nyelven is a járvány ideje alatt, illetve sikerre vittem, hogy az egyes tantárgyvizsgákon ne érje hátrányos megkülönböztetés a magyar diákokat. Jelentős előrelépésnek számít továbbá, hogy kezdeményezésemre a választókerületemben egy kis térség felkerült az iparilag szennyezett területek listájára, és ennek következtében az ott élők hamarabb mehetnek nyugdíjba. 

Maradva a székelyföldi autonómiatörekvéseknél. Van egyáltalán realitása a székely önrendelkezés kialakításának? 

Ha nem hinnék ebben, akkor nem állnék ki mellette. A székelység számára ez egyfajta garanciát jelentene arra, hogy a jogaikat tiszteletben tartsák. A küzdelmeink, amelyeket a közösség jogainak védelmében folytatunk, sok energiánkat emészti fel. Teljesen más lenne, ha ezek helyett az önvédelmi, defenzív állások helyett politikai innovációval tudnánk foglalkozni. A román politikum mindig gondoskodik arról, hogy legyen egy bizonyos fajta fenyegetettségérzése az RMDSZ-nek, és legyenek mindig sarkalatos ügyek, például egy iskola, egy temető, egy szimbólum, amelyekért nekünk síkra kell szállni. Ők ezeket az ügyeket aztán a politikai porondon az éppen aktuális érdekeiknek megfelelően alakítják. Ha lenne egy világos jogi keret, egy statútum, amihez nem nyúlhatnak hozzá, az végre véget vetne ennek az állandó huzavonának. Úgyhogy nekünk most elsősorban olyan gyakorlati kérdésekre kell összpontosítanunk, mint a nyelvhasználat vagy a diszkrimináció visszaszorítása, mert ezek hosszú távon olyan társadalmi elfogadottságot eredményezhetnek, amelyet aztán intézményesíteni lehet. Csak mert valami nehéz, azért nem szabad feladni. 

Tekintsünk előre! Miben változhat a munkája, ha most szenátor lesz?

Jelenleg tagja vagyok az emberjogi bizottságnak, és elnöke az ennek keretei között működő diszkriminációellenes albizottságnak. E mellett alelnöke vagyok az európai ügyek bizottságának, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének póttagjaként, és az Esélyegyenlőségi Bizottság alelnökeként is tevékenykedek. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert az Európa Tanács 47 tagállamából ide érkezik be minden, nemzeti kisebbségeket érintő kérdés. A továbbiakban a szenátus külügyi bizottságában szeretnék tevékenykedni az emberjogi bizottság tagjaként, mivel mindkettő nagyon fontos az erdélyi magyarság számára. A munkám annyiban változik a szenátusban, hogy jelentősen megnő majd a mozgásterem külpolitikai téren. 

Ön aktívan szólalt fel az Európa Tanács ülésein is a magyar kisebbség érdekében. Mik a nemzetközi színtéren szerzett tapasztalatai?

Az, hogy a kitartásnak, a következetességnek és a szorgalomnak van eredménye. Folyamatosan figyelemmel kísérem a készülő jelentéseket, úgymond ugrásra készen, ha olyan témájú kerül napirendre, amelybe be tudom vinni az erdélyi magyarság ügyeit. Az Európa Tanácsban akkor lehet eredményeket elérni, ha van egyfajta kölcsönösség a különféle érdekeltségű tagok között. A kollégák az általam előterjesztett témákat akkor támogatják leginkább, ha magam is megértést és támogatást mutatok az ők, egyébként legitim és korrekt felvetéseik kapcsán.

Mik az erdélyi közösség legnagyobb kihívásai ön szerint?

A legnagyobb kihívás abban rejlik politikai szempontból, hogy a társadalom képviseletét a maga teljes spektrumában le tudjuk fedni, mert az erdélyi magyar társadalom rendkívül sokrétű és bonyolult összetételű. Az RMDSZ-nek úgy kell a kisebbség érdekeit képviselnie, hogy ebben a közösségben az eltérő ideológiák, regionális identitások és korosztályok elvárásainak kell megfelelnie. Hatalmas kihívás a közéleti szereplők számára, hogy ezeket valamilyen módon a politikai folyamatokban megjelenítsék, de ugyanakkor a közösség számára is kimondottan nehéz néha az egységesség megőrzése, pontosan azért, mert az erdélyi társadalomban vannak kimondottan éles törésvonalak. Azonban csak egységes fellépéssel vagyunk képesek a közösségünk erejének  megőrzésére, ezért a kritikus pillanatokban a csoport összezár. De ennek a törékeny egyensúlynak a fenntartása kimondottan nehéz feladat. 

Hogyan viszonyul a Trianon-törvény elfogadásához? Az RMDSZ milyen módon próbálta megakadályozni ezt?

Teljesen szükségtelennek tartom, ugyanis azt gondolom, nem segíti elő a két nemzet jó viszonyát az, ha az egyik állandóan emlékezteti a másikat arra, hogy mit vett el tőle.

De mi, erdélyi magyarok megszoktuk azt, hogy a legfurcsább helyzeteket is a magunk javára fordítsuk.

A tervezet kezdeményezője kiemelte, hogy ő fontosnak tartotta Trianonnal kapcsolatban, hogy legyen párbeszéd e téren, és mi majd a szaván fogjuk. A törvény lehetővé teszi azt, hogy hivatalosan lehessen a trianoni békeszerződésre emlékezni. És mi élni fogunk ezzel a lehetőséggel.

Hogyan látja az RMDSZ jelenlegi támogatottságát? Sikerül az ötszázalékos küszöböt elérni vasárnap?

Bízom abban, hogy igen. Nyilván az erdélyi magyar emberek mondják ki az utolsó szót ebben a kérdésben, akik sokszor bizonyultak már politikai tekintetben fegyelmezett és felelősségteljes közösségnek. Még akkor is, amikor nem voltak teljesen elégedettek a politikusok munkájával. Nagyon gyakran fogalmaznak sarkos kritikákat irányunkba, amit véleményem szerint figyelembe kell vennünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a politikai képviselet is tisztában van azzal, hogy mi lenne az ideális, mi az, amit el kellene érnünk, de ehhez képest van egy valóság, amihez mindig mérni kell a vágyainkat. Az RMDSZ folyamatosan azon dolgozik a román parlamentben, hogy ebben az országban olyan közpolitikák legyenek, amelyek az erdélyi magyarság érdekeit szolgálják. Mindemellett ezt Romániában kell megvalósítani, ami kétségkívül megnehezíti a dolgunkat.

Mi a tét a hétvégi voksolásokon? Mi történik, ha a magyarság képviselet nélkül marad?

Legvadabb rémálmomban sem merek arra gondolni, hogy mi történne akkor.

Mi egy erős és népes közösség vagyunk, és határozott elképzeléseink vannak, 

azzal kapcsolatban is, hogy ennek az országnak milyen irányba kell haladnia. Erőnkhöz és súlyunkhoz mérten ott kell lennünk, ahol az ország törvényeit alkotják. Ha nem jutunk be, semmilyen lehetőségünk nem lesz az elkövetkezőkben arra, hogy közvetve vagy közvetlenül a törvényhozásra és az országos döntéshozatalra hatással legyünk. Márpedig mindannyiunknak hosszú távú érdeke. És van a képviselet fontosságának egy másik vetülete is. Tekintetbe véve azt, hogy mennyi magyarellenes megnyilvánulás volt az elmúlt időszakban, és hogy ez mennyire jelen volt a törvényhozásban, gondolni se akarok arra, hogy mi történne, ha mi nem vagyunk ott, hogy ezeket megakadályozzuk. 
 

Fotó: Kelemen Lehel

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés