Ne akarjunk megfelelni!

2020. december 3.
Most nem pusztán nemzetiek és globalisták csatája zajlik, hanem a normális és az abnormális küzd egymással – véli Bayer Zsolt, aki szerint egyre bátrabbnak kell lenni a jobboldalisághoz. A publicistával a konzervativizmus helyzetéről, a kultúrharcról és a médiaviszonyokról beszélgettünk.

Szilvay Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.

Eredetileg hárman beszélgetnénk, hiszen vitát szerettünk volna a médiahelyzetről, a sajtószabadságról. A megkeresettek azonban nem vállalták. Mit mutat ez?
Vannak pozitív példák, Stumpf András első hívásra jött, amikor a székely autonómiáért szóló aláírásgyűjtés kapcsán vitát rendeztek Pesty Lászlóék. Élek a gyanúperrel, hogy otthon leírni egy publicisztikában, hogy nincs sajtószabadság, egyszerűbb feladat, mint szóban megvédeni az álláspontot.

Lehet, nem akarják „legitimálni” mint újságíró, mert nem tekintik annak.
Nyilván lehet ilyen motiváció is amögött, hogy egyesek nem élnek a vita lehetőségével. Viszont olyan jó lenne, ha végre nem azt lesnénk, hogy „legitimálnak-e” minket balról vagy sem! Ki mondta, hogy ők döntik el, ki szakmabeli, ki elfogadható és ki nem?Teszek rá, hogy el­ismernek vagy sem. Engem naponta legitimál az a száz-e­zer olvasó, aki elolvassa a cikkeimet.

Azért olvasottságban ők sem állnak rosszul, sőt. Az Index­-féle cinikus stílus sokaknak tetszik.
Szerintem nem az Index hozta be ezt a stílust az országba, hanem Vágvölgyi B. András és a Magyar Narancs. A rendszerváltás környékén az ő találmányuk volt az attitűd, miszerint az egész világot ők rángatták elő a fenekükből, semmi nem szent, és mindent ki lehet röhögni. A Magyar Narancs és a Fidesz látványos szakítása is emiatt következett be annak idején, amikor még liberálisok voltunk. 1991-ben, amikor negyven év kommunizmus után a lengyel pápa, II. János Pál Magyarországra látogatott, a Narancs Cápalátogatás címmel jelentetett meg egy számot, Eörsi István pedig gusztustalan versikét fabrikált. Nem értettük, mi értelme ennek. Ők kezdték ezt a borzasztó stílust. A 444 és a Telex csak utánlövés: mindannyian Vágvölgyi B. András fenekéből bújtak elő.

Számomra vannak tabuk, szent dolgok, amelyekből nem csinálunk viccet”

Ön sem a kifinomult stílusáról híres. Fehérjehalmaz, genny­láda, kretén – csak néhány az előszeretettel használt kifejezéseiből.
Igen, tudok rondán beszélni, de számomra vannak tabuk, szent dolgok, amelyekből nem csinálunk viccet. A végtelen, mindent elöntő cinizmus szerintem elviselhetetlen. Ezt amúgy ki kellene nőni. Ez a mentalitás a kamaszlétből következik. A kamasznak fogalma sincs önmagáról, nem tudja elhelyezni magát a világban, sem tudása, sem bölcsessége, sem tapasztalata nincs, csak irgalmatlan nagy egója. Ezt normális esetben legkésőbb akkor kinőttük, amikor elvittek minket katonának. Huszonnégy óra elég volt, hogy rájöjjünk, nem a miénk a világ, mert voltak őrmesterek és tizedesek. Nekik ugyan négy agysejtjük volt, de attól kezdve ők mondták meg, mi lesz. Ma már nincs kötelező katonaság, de idővel így is illik kinőni a kamaszos nyegleséget. Aki ezen nem jut túl, annak nem egészséges a személyisége.

A hazai közbeszéd állapota finoman szólva nem túl színvonalas. Ebben mekkora a Fidesz felelőssége?
A Fidesz semennyire nem felelős a közbeszéd romlásáért. Ha elnézem a parlament és a pártok világát, azt látom, hogy a Fidesz, a kormány és a miniszterelnök visz egy visszafogott, emberi és számomra felfoghatatlan mértékű türelemről bizonyságot tevő vitakultúrát. Az ellenzéki pártok és képviselőik viszont bicskanyitogató stílusban beszélnek. Összekenik saját magukkal a parlamentet és a parlamentarizmus ethoszát. A média világának beszédmódjáért biztosan én magam is felelős vagyok. Viszont amit a túloldal megenged magának, annak mi a huszadát sem. Ha megtennénk, menne a hiszti. Ha mi annak a töredékét írnánk róluk, mint amit ők például az igazságügyi miniszterről, akkor hatalmas #metoo-tábla mögött vonulnának fel.

Mi a helyzet a sorosozással, a libernyákozással?
Azokat imádom. A libernyákozásról Kálmán Lászlóék és Gábor Györgyék komolyan képesek leírni, hogy náci dolog. Elment az eszük! A kereszténység pozitív emlegetése pedig burkolt zsidózás. Mondják ezt azok, akik felsorakoztak Bíró László mögé az októberi időközi választáson. Heller Ágnes még halála előtt egy utolsó mozdulattal rányomta a kóserpecsétet a Jobbikra, a többiek pedig azóta is mossák róla a mocskot. Ez annyira kontraproduktív!

Címlapfotó: Földházi Árpád 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés