A bírósági épületek stílusa és minősége pontosan tükrözi elmúlt másfél évszázadunk történelmének alakulását.

II. évfolyam 39. szám | Meta - Budapesti történetek
2020. szeptember 24.
A bírósági épületek stílusa és minősége pontosan tükrözi elmúlt másfél évszázadunk történelmének alakulását.

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Okkal hittünk a szociálizmus gyors diadalában, s nem felejtettük el, hogy Rákosi elvtárs mennyi szenvedéssel teli esztendőt töltött Horthyék börtönében. Ezért drága kincsünk, az alkotmány elfogadása után első dolgunk volt a Kúria eltávolítása kivagyi palotájából. S hogy az imperialisták hazai lakájai is értsék, ki az úr a házban, itt rendeztük meg szeretett Vezetőnk születésnapi ünnepségét, elvárva dolgozóink legjavát ajándékaikkal együtt. Később itt nyitottuk meg a munkásmozgalmi, majd a néprajzi múzeumot, illetve a hároméves Párt tengernyi adatát kezelő Párttörténeti Intézetet. Utóbbinak egyetlen feladatot szabtunk. A 23. század végéig kellemetlenkedjék ellenségeinkkel, gondosan koptatva nap mint nap az agyoncifrázott, márványos köveket.

Szovjet elvtársaink tanításából tudtuk, hogy hamarosan felszámolhatjuk a bíróságokat. A nyomor és elnyomás alól felszabadított, a Párt által vezetett okos népünk többé nem lesz bűnözésre szorítva. Nem mi tehetünk róla, hogy időnként némelyek mégis hasba szúrták a nejüket az elrontott bablevesért, és hogy egyre több lett a sótlan fogás. 1961-ben ezért bejelentettük, hogy a Hungária körút és a Thököly út sarkán új megyei bírósági épületet emelünk. A tízemeletes ház persze csakis aranyból – a magyar aranyból – készülhetett, s terveit alaposan meg kellett rágnunk, mert nem kólával mételyezett kizsákmányoltaknak készült. 1970-ben indítottuk az építését, 1973-ra készült el, Budapest centenáriumára. Volt benne közös ebédlő a Chemolimpex munkatársaival, vendégszobák a vidéki dolgozóknak (vö. szív alakú SZTAKI-ágy) és napfényes, vidám dolgozószobák. A legbüszkébbek a nagy tárgyalóra voltunk. A kapitalizmusból csökevényként visszamaradt gonoszságot föld alá süllyesztett, ablaktalan melléképületbe száműztük, amelyben az orvosegyetemek bonctani előadóira hajazó tárgyalót alakítottunk ki a hallgatóság meredek padsoraival, sarokba szorított, apró bírói pulpitussal és egymástól két méterre eső tanúk és vádlottak padjával. A sértett így mélyen a megtévedt elvtársa szemébe nézve mondhatta el, hogy az erőszakos bűntett mit okozott neki. A helyiség a 21. századnak is megfelelő kevés érzékenyítéssel. Törőcsik Mari és Garas Dezső például itt tüntethetett Stohl Buciért, mert az igaz kommunista immár a törvények felett áll.

„Törvény, Igazság, Béke és más allegóriák faragott szekrényajtók, stukkók, szobrok tucatjain”

Címlapképen: 1945: kitűzik az Országházra a szovjet zászlót, a háttérben a Kúria épülete. Fotó: Fortepan / Vörös Hadsereg

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés