Ha már csak az én személyem az akadály, gond nélkül félre fogok állni

„ Mi lenne a megoldás ebben a helyzetben, ami mindkét félnek elfogadható?

Ezt megint csak közösen kellene kitalálnunk. Javasoltam Fekete Péter államtitkár úrnak, hogy amikor a járványhelyzet engedi, szervezzünk egy vagy több konferenciát, ahol a színművészeti vezetése találkozhat az egész szakmával, az összes színházigazgatóval és mérvadó filmes szakemberrel. És akkor, ott, nyílt színen beszéljünk a jövőről, mindenki mondja el, mit szeretne, milyen hiányokat érez, hol van szerinte túl- vagy alulképzés. Megvitathatnánk olyan részletkérdéseket is, hogy kell-e kétévente harminc dramaturgot képezni, ha hatnak is alig lesz utána munkája, és napestig lehetne a fontos szakmai kérdéseket sorolni. A filmesek is ugyanígy megtárgyalhatják a maguk szakmai problémáit. És közösen kellene aztán kitalálni, hogy az egyetem két „világa”, a színházi és filmes, amely a régi beidegződések miatt még mindig nem dolgozik össze eléggé, hogyan kezdi el felépíteni a közös munkát, miként lesz biztosítható az átjárás, a kooperáció. A színművészetit fenntartó alapítvány kuratóriumi tagja lett Lajos Tamás, ő az egyik legtöbbet dolgozó magyar filmes producer, nem igaz, hogy ne a szakmai jobbítás lenne a célja, és ne lehetne vele bármiről értelmesen vitatkozni. Egy-egy ilyen fórum lehetőséget teremt a nyílt szakmai párbeszédre.

És mi van, ha még erre is azt mondja majd a szakma egy része, hogy ha Vidnyánszky Attila is ott lesz, mi nem megyünk?

Ha azt fogom érezni, hogy eljött a pillanat, hogy tényleg már csak az én személyem az akadálya a közös gondolkodásnak, gond nélkül félre fogok állni. Mert én ezt ügynek tartom, és nem hatalmi kérdésnek. Soha nem az voltam, aki két kézzel kapaszkodik mindenféle igazgatói székekhez. A Nemzeti élén sem teszem; ha a ciklus végén jön valaki jobb, újabb, frissebb gondolatokkal, szívfájdalom nélkül át fogom adni neki a terepet. Álszentnek tartom, hogy a színfalak mögött mindenki panaszkodik, szidja a színművészetit, ám amikor színt kellene vallania, a saját korábbi szavait is letagadja. Pedig már az épületek leromlott állaga is a vezetői alkalmatlanság bizonyítéka.”