A legjobb befektetés önmagunkban rejlik

II. évfolyam 14. szám | Meta - Feminens
2020. április 2.
Óvodáskorban kezdi a gyermekek személyiségfejlesztését a Blum program: a szervezet alapítójával és vezetőjével, Bácskai Mártával beszélgettünk életútjáról, valamint a rugalmasság, a bizalom és a bátorság szükséges erényeiről.

Gacsályi Sára riportja a Mandiner hetilapban.

„Hiszem, hogy az igazi erő a közösségekben van, nem az egyéni előrejutásban és nem a »nekem legyen jó, más majd megoldja« elvben, mert a kalózakciókat nem támogatja az élet. Szerintem közös megoldásokat kell adnunk a problémákra, együtt és egymásért kell dolgoznunk, mert másképpen nem megy” – mondja Bácskai Márta, a Blum program alapítója, vezetője. A tizenhat éve útjára indított közösség szeretné már óvodáskorban megkezdeni a gyerekek személyiségfejlesztését, vagyis igyekszik a kisgyerekeknek minél teljesebb, színesebb, boldogabb gyermekkort adni, ami aztán alapja lehet egy gyümölcsöző életnek. A program hatékonyságát jól mutatja, hogy néhány éve egy független szakmai csoport arra jutott: a Blum-szemléletben nevelkedő gyerekek kreatívabbak, jobban alkalmazkodnak az ismeretlen helyzetekhez, innovatívabb ötleteik vannak, és jobban tudnak csoportként működni, mint a hagyományosabb szemléletű közösségekben nevelkedő gyerekek.

Fotó: Ficsor Márton

„Erősen szorongó gyerek voltam, és már hatévesen tudatosult bennem, hogy nem vagyok jól a bőrömben. Meg tudtam fogalmazni ezt, és szerettem volna változtatni. Ekkor egy nagyon jó, ember- és gyerekbarát orvoshoz kerültem, aki nemcsak a testemet akarta gyógyítani, hanem az egész lényemre figyelt, illetve Franciaországban, egy Freinet-iskolában kezdtem tanulni, ahol szintén rengeteg segítséget kaptam” – meséli gyerekkoráról, és ha úgy tetszik, a Blum gyökereiről Márti. Ugyanis ő maga, miután segítséget kapott, eldöntötte: ha felnő, szeretne kicsiken segíteni, hogy senkinek ne kelljen úgy éreznie magát óvodásként, ahogyan ő. „Később közgazdászként végeztem, jó állásom volt Milánóban, aztán Monacóban, sokat tapasztaltam és sokat tanultam, de egyre erősödött bennem, hogy nem vagyok a helyemen” – folytatja. Tizenhét éve költözött haza, és vágott bele gyerekkori terveinek megvalósításába.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés