Budapest ostromának civil áldozataira emlékeztek a Farkasréti temetőben

2020. február 13. 12:00
Részben korabeli naplóbejegyzések, részben személyes családi történetének felelevenítésével Réthelyi Miklós részletesen ismertette a civil lakosság által megélni kényszerült borzalmakat.

A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által szervezett kegyeleti megemlékezésen Réthelyi Miklós, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja emlékeztetett rá: Budapest – döbbenetes veszteségeket okozó – több mint száz napos ostroma 75 éve ezen a napon ért véget. Több tízezer katona és fővárosi civil lakos vesztette életét, sokan különböző súlyosságú testi és lelki sérüléssel élték meg az ostrom végét. Miután Pestet hamarabb elfoglalták Malinovkszkij marsall szovjet katonái, a „végső hurok” a budai Vár és környezete köré szűkült – idézte fel az orvosprofesszor.

Részben korabeli naplóbejegyzések, részben személyes családi történetének felelevenítésével Réthelyi Miklós részletesen ismertette a civil lakosság által megélni kényszerült borzalmakat. Ezek közül kiemelte az állandó életveszélyt, az éhezést, a szovjet ágyúzásokat és bombázásokat, majd úgy fogalmazott: „felfoghatatlan gyalázat, hogy az ostrom alatt a nyilasok kegyetlen embervadászata őrületes hajszába ment át”. Az idős túlélők emlékeiben a pusztulás, a rettenetes élmények és a szolidaritás példái remélhetőleg már egyensúlyban vannak – hangoztatta Réthelyi Miklós. Összegzésként azt mondta: a korszak iránt érdeklődő fiatalok pedig az esztelen pusztítás és vérlázító embertelenség korszakában is megtalálhatják azokat az embereket, akik életük kockáztatásával segítettek másokat.

A beszéd után a temető 19/1 parcellájában található civil áldozatok síremlékénél mások mellett Radnainé Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója, Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjai, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, valamint középiskolás diákok elhelyezték az emlékezés virágait. A második világháborúban 1945. február 13-án hallgattak el a fegyverek Budapesten. Az 52 napig tartó hadművelet a második világháború egyik leghosszabb helységharcának számít, második Sztálingrádnak is nevezik. Az ostromló szovjetek mintegy 80 ezer halottat és 240 ezer sebesültet, a védekező német-magyar erők halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban 100 ezer embert vesztettek, ehhez járult a mintegy 38 ezer polgári áldozat.

A főváros épületeinek egyharmada elpusztult vagy súlyosan megrongálódott, több mint 32 ezer lakás megsemmisült vagy lakhatatlanná vált, a Várban és környékén 789 épületből csak négy lakás maradt sértetlen. Kiégett a pesti Vigadó, a budai Vár, súlyosan megsérült az Operaház, a Zeneakadémia és a Nemzeti Színház, a visszavonuló németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A pincékből lassan-lassan előmerészkedőket hatalmas romhalmaz várta, az újjáépítés évekig elhúzódott.

(MTI)

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Minden népnek van alja, így a magyaroknak akkor a nyilasok voltak. Kádár rosszul döntött azzal, hogy 63-ban lezárták az ezzel a söpredékkel való elszámolást. S ugye azt is tudjuk, hogy Rákosiék a keblükre öleltek sok nyilast - igaz, nem a főszereplőket -, akiket kiküldtek Moszkvába egy éves pártiskolára, s belőlük lettek az igazi janicsárok, akiknek bizonyítaniuk kellett.

A megemlékezés résztvevői között illett volna ott lennie a főpolgármesternek is, kezében egy szál virággal.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés