„A mostani szövegváltozat a kor ízlését és gondolkodásmódját tükrözi. A tüchtig nagymami motorozása havi ezer liter szuperbenzint jelent, mert nagyi az öregotthonban is motorral közlekedik, és ha néha terepjáróba ül, elgázolja a rollátoros nagypapákat. Ráadásul imádja a húst, a diszkontban mindennap olcsó húst vásárol, megsüti, megeszi, termeli a sok szén-dioxidot. Nagyi egyetlen jó pontja, hogy nem ül repülőre, viszont helyette előszeretettel tengeri hajóutakon vesz részt. Akárhogy nézzük, ez a nagyi bizony környezetszennyező, az unokái jövőjét ellopó disznónagyi.
Nem csoda, hogy az ajándéknak szánt, szatirikusra hangolt gyerekdal kiverte a biztosítékot. Pedig a gyerekek olyan lelkesen énekeltek, különösen a refrént: »az én nagyim egy vén környezetszennyező nősténydisznó«. A németek köztudottan nem tudnak igazán káromkodni. Szitokszavaikat a nyomdafesték és a világháló általában jól tűri, a durva »Sau« tulajdonképpen anyakocát jelent, de mindenkit, akit szidnak, becsmérelnek, átkoznak, azt egy Sau utótaggal elintézik. A szélsőjobbosokat Nazisaunak hívják, aki pedig a környezetet teszi tönkre, az egy közönséges Umweltsau, mint a nagymama a gyerekdalban. Nem a nagymamákról szól a dal, hanem valamennyiünkről, védekezett a WDR intendánsa, aki kilencvenkét éves édesapja betegágya mellől telefonált egyenesen be az adásba, hogy mindenféle kifogás és mentség keresése nélkül bocsánatot kérjen az összes idős embertől. »Az édesapám egész életében keményen dolgozott. Sosem károsította a környezetét. Az ő generációja sosem dobott ki ételt, az elromlott háztartási gépeket megjavította, a ruháit maga varrta, és gyalogosan, cekkerrel a kezében járt vásárolni. Ez a szerencsétlen dal nagy hiba volt a részünkről, vállaljuk a felelősséget« – mondta.