Gondolatmenet

„A különbség annyi, és ezt én az elmúlt napok fejleményeinek tükrében jelentős differenciának gondolom, hogy az említett városban nincs nyilvános zsidózás: amennyire a gyerek-, ifjú- és felnőttkori emlékeimet vissza tudom pörgetni, nem találkoztam ilyesmivel. És nem azért, mert szentek élnek ott (én is láttam azt a kiadványt, amelyben összegyűjtötték a korabeli keresztények zsidó javakat – széket, szekrényt, zongorát, lakást, földet, miegyebet – igénylő, személyes érdemekre hivatkozó leveleit), hanem valószínűleg a miatt a morális vagy spirituális felelősség miatt, amelyet minden hasonló esetben, a vétkességre vagy vétlenségre való tekintet nélkül a túlélők viselnek. Az életben maradottak és utódaik, ha másnak nem is, a halottak emlékének mindenképpen tartoznak annyival, hogy nem rángatják bele őket a mindennapi konfliktusaik mocsarába. Ez a tartozás az, amelyről a legkereszténydemokratább európai kormány mögött álló kormánypárt egyik alapembere, Kósa Lajos elfeledkezett, holott (amint azt a fenti példa talán meggyőzően igazolja) nem a keresztény világnézet vette el a tisztánlátását.

Látszólag nem tartozik szorosan ide, de egy ismerősöm a minap a saját szórakozására összegyűjtötte, hogy hányszor és milyen módon foglalkozott az elmúlt hetekben a közvetlen (fideszes) pártirányítás alatt álló úgynevezett közmédia úgynevezett híradója a vállaltan széljobb Mi Hazánkkal, illetve a liberális, de minden demokratikus normát betartani igyekvő (és a Jobbikból kiszakadt formációnál legalább háromszor nagyobb) Momentummal. Aki követte az elmúlt kilenc évben a Fidesz hatalmi játszmáit, azt nem fogja meglepni az eredmény: a Mi Hazánk nyert utcahosszal. Azért ajánlanám ezt mégis Kósa úr figyelmébe, mert ha jól értettem a prosztó rasszizmusba csomagolt gondolatmenetét, szerinte kiiratkozik az emberiségből, aki a politikai céljai érdekében a jobboldali szélsőséggel kokettál.”