Mindszenty

2019. február 6. 17:42

Tallai Gábor
Látószög
Kritikám tárgya, az Index megemlékező írása Mindszenty József koncepciós perének 70. évfordulójáról.

„A német történettudomány egyik óriása, Hans-Peter Schwarz Budapesten tartott egyszer előadást. 2003-ban történt, volt egy félmondata: »wir leben im Zeitalter des Deheroismus»  ̶  a »hőstelenítés« korában élünk. George Orwell volt a téma, az antikommunista író, akit 2003-ban – születésének centenáriumán – egyesek épp azzal igyekeztek sárba rántani, hogy besúgónak bélyegezték, mert a brit szolgálatok számára listát készített kommunista-szimpatizáns értelmiségiekről. Nem vitás, amennyiben náci-szimpatizánsok (vagy a félrevezető, ám töretlenül népszerű fasiszta-szimpatizáns elnevezéssel) szerepeltek volna az írástudók listáján, akkor Orwell ma is »King of the Bongo« lehetne, de így, hogy kommunista társutasokat nevezett meg, beindult a gépezet.

Ez a gépezet az ősi ad hominem (személy ellen) vagy a tu quoque (te is!, te sem vagy különb!) érvrendszerét használva támadja magát a személyt, a vita alapját jelentő gondolat ilyenkor érdektelen. Az érvelés ezen módja nem kommunista találmány (semmi sem az), tökélyre azonban ők fejlesztették. A hőstelenítés célja világos és valóban bibliai, »űzd el a pásztort és a nyáj is szétszéled« vagy másképpen: ahhoz, hogy elbizonytalaníts egy közösséget, hogy fellazíthasd a köteléket, mely összekapcsolja tagjait, el kell venned tőle példaképeit, akik mintát adnak. Sapienti sat. Hosszabb bevezetésre semmi szükség, jöjjön kritikám tárgya, az Index megemlékező írása Mindszenty József hercegprímás koncepciós perének 70. évfordulójáról (Kolozsi Ádám: Ha nem drogokkal, mivel tudta megtörni az ÁVH Mindszentyt?, 2019. február 2.), melynek blockbuster-gyanús címe a szöveg tanulsága szerint nem marad költői kérdés.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Dániel Péter, jobb itthon ugye? Izraelben a kutya sem volt rád kíváncsi. Itt legalább kapsz egy kis figyelmet és jó pár diszlájkot.

Elolvastam a förtelmes Index írást. Felháborodtam, de itt a magyarázat:
https://index.hu/impresszum/

"Nem a te szinteden lévőknek írom őket, így nem csoda, hogy nem érted őket. "

Highintellectual / hájentelektüel ??? :-D
TE pszeudo-entellektüell,

Jézus az istenember a keresztfán mondja azt amit Tallai Gábor idéz (itten Mindszenty- ) hőstelenítési (index.hu sztenderd project) témában:

""A felőrlődés végtelenül emberi megnyilvánulását már Krisztus szenvedéstörténetében megtaláljuk („Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!” Márk 15,34; Máté 27, 46.). ""

"A cikk azt is említi, hogy a kommunisták Vatikán-ellenes katolikus egyházat akartak létrehozni, "

Amiként korábban a "gallikán egyház" terve is szövődött:
A II.VH. utáni itteni kommunistá(in)k példájukként láthatták
Bonaparte Napoleon és a francia forradalom nyomán a gallikán egyház egyébként évszázadosra nyúlt projektjét.

Hja, de azért az aszociációidtól (anglikánizmus--gallikánizmus) élesen elválaszthatóan nem Henrik "vallásreformjait" :-DD követték a Mindszentyt őrlő magyarországi kommunisták, hanem egyértelműbben a franc forradalomét és továbbvivőit. Bonaparte SEM VIII.Henrik-i anglikanizmust akart gallikanizmus címszóval ....
az egész francia forradalmi "elitből" is fakadóan sokkal "progresszivabb" Vatikán-ellenessége volt ...

OH te is mily emelkedett lennél a Jézusi szenvedéstörténet avagy keresztfánhaldoklás tudoményosanalizísében itt meg NEM ! És pluszban nem vulgatalatin hanem ógörög bibliai igehelyekkel ezt alá tudnád-é támasztani, vagy esetleg falsziifikálható?

(( Hja, hogy Jézus nem őrlődött fel? Vagy tán hogy nem is szenvedett?
Ha emlékezetem nem csal te kijelentetted már valahol a fórumon hogy ateista vagy, Kérlek erősítsd meg ezt ha úgy van...))

Olyan hat és félmilliárd ember él a földön, akik percenként olyan hat és félmilliárd tényt termelnek. Ha a történetíró ennek mikroszkopikus töredékét összefűzi egy ún. "történetté", akkor ennek általában valamilyen irodalmi célja van. Pl. a jövendő generációk nevelése vagy ilyesmi. Vagy ezeken az eredendő célokon akar élősködni annak a kimutatásával, hogy az előző történész rossz láncot fűzött.

Itt az élősködést pusztán biológiai analógiának értem, tehát nem elítélem. Ha az irodalmi célt kitűző történész rosszul rakja össze a tényeket, miért ne lehetne ezt kimutatni.

Erkölcsileg elvetendővé akkor válik a dolog, ha ezt a másodlagos tevékenységet "semleges történetírás"-címen hamisan fölmagasztalod.

Az Index írásával a címmel együtt az a probléma, hogy szenzációhajhász. Kiemel az életéből egy érzékeket felkorbácsoló részt - hogyan törte meg az ÁVH a börtönben a megszállókkal és kommunista pribékjeikkel szemben engesztelhetetlen ellenállást folytató főpapot. Hogy milyen ügyekben szólalt fel, kiket védett és hogyan, mit képviselt, erről természetesen egy szó sem esik az írásban, amely önmagában egyébként viszonylag korrekten ismerteti a történteket.

Az értékelés, különösen a méltató értékelés hiányzik az írásból, így aztán megfelel korunk egyházellenes újkommunistáinak és a történeti "színeseket" kedvelő átlagolvasónak egyaránt. Arra, hogy valaki átérezze a kort, nem alkalmas.

Mi sem áll távolabb az Index cinikus szellemiségétől, a "haladó" liberálkommunista agymosástól, hogy éreztesse, mit jelentett a megszállt, szétlőtt, kifosztott, megalázott, meggyalázott, éhínségtől, hiperinflációtól, elhurcolásoktól, ki- és áttelepítésektől sújtott háború utáni országban, hogy volt egy tekintély akihez a végsőkig elkeseredett emberek fordulhattak és aki naponta rendületlenül bombázta leveleivel a megszálló hatóságokat és a politikusokat az elhurcoltak, fogságba vetettek, a szeretteiktől egy kőhajításnyira éhenhaló, megfagyó, tífuszban elpusztuló, vagonokban keletre szállított nőkért, gyerekekért, hadifoglyokért, a gyűjtőtáborok emberi körülményeiért, aki szembeszállt a kommunista rendőrség mindennapi hatalmi önkényeskedéseivel. Fájdalmukban, reménytelenségükben egyedül hozzá fordulhattak a kisemberek, akiken átgázolt a történelem, s ő név szerint járt utána a lányuk, fiuk, férjük, feleségük, anyjuk, apjuk sorsának.

Megértem, ha valaki felháborodik a múltat, népet, hazát lazán semmibe vevő szemléleten, a Mindszenty megalázásában való vájkáláson.

Csak azt nem értem, mi köze ehhez Balogh Margitnak és az ő Mindszenty életéről írott kétkötetes történeti monográfiájának, azon kívül, hogy az Indexes írás szerzője hivatkozik rá? S különösen: milyen alapon szólja le valaki egy történész munkáját úgy, hogy nyilvánvalóvá teszi: nem is olvasta, nem ismeri, fogalma sincs annak szemléletéről? Egy másfélezer oldalas, dokumentumok százait tartalmazó mű nem publicisztika, nem a "lényegről" szól, hanem a teljesség igényéről. A kipécézett félmondat egyáltalán nem tekinthető "a kommunista értékszemlélet" legitimációjának. Hogy minősítheti a magát a "a Terror Háza Múzeum programigazgatójaként" megjelenített személy ilyen módon egy szaktörténész életművét? Felfoghatatlan.

Felfoghatatlan, hogy újabban "kultúrharctól" meggárgyult jobboldali, konzervatív értelmiségiek, újságírók esnek neki jobboldali, konzervatív gondolkodóknak és általuk irányított intézményeknek. Úgy telibe. Tájékozódás nélkül, ostoba előítéletek, légből kapott vádaskodások alapján. Melldöngetve, mindent elsöprő ideológiai huzattal. Mint 45 után a "fényes szellők" nyikhaj kommunistái.

Nyugodtan leírhatja a véleményét. Ebben az információ-özönben, ami körülvesz bennünket, egy csepp az óceánban, amit itt írunk. Néhány perc múlva legördül az archívumba és senki nem nézi többé. Én két okból írogatok ide. Egyrészt kvázi naplóként rögzítem a gondolataimat, aztán vagy használom később valamire vagy nem. Másrészt azt feltételezem, hogy a szemlézett szerző átolvassa a kommenteket, hát találjon olyan hozzászólásokat is, amelyek megcsípik vagy tanulságosak lehetnek számára.

"Nem igazán értem, hogy mi a mondanivalód lényege."

A lényeget (az) talán elfedi, de mégis egyik mesteri ateista írja: "Futue matrem tuam meretricem."
Szóval miért is kell (kultúr)történelmünk egyik kiindulófigurájának (Jézusnak) szenvedéskérdése kapcsán

emelkedettség nélkül latinul írni? :-D

József Attila azt írja: ".. hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben".

Szóval brabant, mi ateisták szuperi szépen kielemeztünk valami állítást, írod :

"Azonban látható, hogy magukban a kanonikus evangéliumokban sem egységes a passióábrázolás, Márknál valóban úgy látszik, hogy Jézust örték, míg Lukácsnál és Jánosnál egyértelműen NEM törték meg."

Ímééééé :-) az lehet , annyi lehet az ateista objektiv-outsider konklúziónk:
A bizonyos kicsiny szubszidiaritiv szempontból idecitálható Tallai Gábor úgy beszélt Mindszenty szenvedése/felőrlése kapcsán mint aki eszerint Márk-ista :-)

Emlékeztetőül Tallai Gábor azt képviseli (itten Mindszenty- ) deheroizálási/hőstelenítési témában:

"A felőrlődés végtelenül emberi megnyilvánulását már Krisztus szenvedéstörténetében megtaláljuk („Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!” Márk 15,34; Máté 27, 46.). "



Miért kellene hát emelkedettség nélkül latinul kurvaanyázni bárkitis, :-)
amiként egyik körültekintően olvasott ateista teszi: "Futue matrem tuam meretricem."? kérdőjel!

FARKAS MIKLÓSNAK a heves kezdőbekezdése utáni záró bekezdése az érdemibb:

Emlékeztetőül:

"Ami pedig a történetírás feladatát illeti, arról, úgy gondolod, hogy ennek a kispiszkos indexes bulvárirománynak kapcsán kellene vitát nyitnunk? Cicero azt írja: „Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis”. Az index szerinted eszerint jár el?"

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés