Attól, hogy valaki ‘népszerű’ pszichiáter, még nincs joga az áldozathibáztatáshoz!

2018. július 4. 10:20

Diószegi-Horváth Nóra
Mérce
A nők elleni erőszak nem két ember tranzakciója, hanem bűncselekmény. Akkor is, ha Csernus Imre ezt nem képes megérteni.

„Én nem állítom, hogy az elmúlt egy évben túl nagyot léptünk volna előre a nők elleni erőszak visszaszorításában. Sőt, nem is olyan régen pont arra kerestem a választ, hogy vajon Magyarországon miért nem volt képes a #metoo-mozgalom gyökeret ereszteni.

De ha nagyon akarom, itt egy válasz. Magyarországon a nők elleni erőszakról még mindig egy borzasztóan szűk réteg beszél, jellemzően különféle (anyagi, kommunikációs, társadalmi, kulturális, stb.) tőkével rendelkező nők jelenítették meg magát a problémát, míg a sérülékenyebb csoportoknak senki sem adott hangot.

És abban a pillanatban, amikor ennek a kiemelt státuszban lévő csoportnak az ügyében egy elsősorban számukra prominens személy (sztárpszichiáter, ugyebár) szólal meg, és helyezi vissza a nők elleni erőszakot a ‘minek ment oda‘ és az ‘akkor miért nem mondta már hamarabb‘ szintjére, az egész #metoo-mozgalom kap halálos sebet (nem mintha nem agonizált volna eddig is), hiszen egy olyan személy felől érkezik megerősítése az áldozathibáztató attitűdnek, akinek a szavára ez a társadalmi csoport ad. Vagyis Csernus személye (akit egyébként foglalkozásából és ismertségéből fakadóan rengetegen tekintenek referenciapontnak) ebben az esetben legitimálta a mondanivalót, méghozzá végtelenül káros módon (ugyanúgy, ahogy Pelsőczy Réka megszólalása a színészvilágban is hasonló helyzetet teremtett).

Érthetetlen számomra, hogy miért hallgatnak egy ilyen helyzetben a különféle, nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezetek – melyek egyébként pszichológiai szempontból is fel kell, hogy ismerjék, mennyire kibaszottul káros Csernus megszólalása ebben a nőknek szánt műsorban, melynek női riporterét gyakorlatilag folyamatosan kioktatja, lekezeli és helyreigazítja a sztárpszichiáter, miközben nem egyedül a szexuális zaklatás ügyében, de más esetekben is egyértelműen a nők felelősségét veti fel ahelyett, hogy komplex társadalmi folyamatokat elemezne.

(...)

Csernus Imre sztárpszichiáter minden bizonnyal meg tudná magyarázni, hogy jelen írás hányféle frusztrációból fakad. Engem viszont ennél jobban izgat az: vajon mikor merjük végre kimondani, hogy a nők felett megkérdőjelezhetetlen »igazságokat« soroló népszerű sztárpszichiáterek piedesztálra emelése semmit sem segít a nők helyzetének javításában, sőt, inkább hátráltatja azt, ha az ehhez hasonló kijelentéseikre hallgatás a válasz?

Ne engedjük, hogy így legyen, ne tűrjük el senkitől, hogy elvegye tőlünk a méltóságunkat, ne lépjünk hátra kettőt csak azért, mert egy népszerűnek titulált személy hülyeségeket beszél. És ne hallgassunk csak azért, mert félünk attól, hogy milyen következményei lehetnek a megszólalásunknak.

A Föld sosem volt lapos. 2+2 egyelőre még 4.

A nők elleni erőszak pedig nem két ember tranzakciója, hanem bűncselekmény. Akkor is, ha Csernus Imre ezt nem képes megérteni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Még hogy nincs joga... A női Sztálin.

Ingyenélő parazita az egész mércés banda.

Igaza van ezzel a flegma Csernussal kapcsolatban, de a nők elleni erőszakot feltáró "mozgalom" (óh), azért lett múló divatjelenség, mert túlzásba vitték. Addig, amíg konkrét, esetleg tipikus, megtörtént erőszak kerül a nyilvánosság elé, mindenki egyetért, hogy fel kell tárni, meg kell büntetni az elkövetőt és le kell vonni a tanulságokat. Amikor azonban szerepelni vágyó nők előállnak olyan "zaklatási" történetekkel, amelyekben szerencsétlen vagy kellemetlen közeledési kísérletekről esik szó, de valójában nincs benne erőszak - az bizony megosztja a közvéleményt.

S a mi feministáink azért nem tudják megkülönböztetni az erőszakot a férfi-női frusztrációk problémájától, mint pl. Pelsőczy Réka, mert ideológiai alapon közelítik meg a kérdést. Mert abból indulnak ki, mint a cikkíró, hogy "férfiközpontú társadalmi berendezkedésben" élünk. Pedig a fenét! Ez már elmúlt. Nem nyomtalanul és nem teljesen, de ami ma van, azt már nem lehet ilyen sémával illetni. Jól össze is zavarodtak a férfi és női viselkedési mintáink, s ebből rengeteg problémánk adódik.

Igen, naponta történnek a nők rovására bűncselekmények, jellemzően, de nem kizárólag iskolázatlan, frusztrált társadalmi rétegek körében. Ezek rendőrségi-bírósági esetek, és messze nem váltanak ki olyan médiaérdeklődést, mint azok, amelyek a sport és a művészet világában esnek meg. A haladó sajtó pedig azért sem szeret ezekkel foglalkozni, mert a szereplői gyakran romák és a feltárásuk csak erősítené a cigányokkal szembeni előítéleteket. Helyes is, nem kell minden nőverésből és menekülésből országos ügyet csinálni, elegendő az államtól elvárható segítséget megkövetelni és megadni.

A nők elleni erőszak problémája nem azonnal megoldható látványos politikai kérdés, inkább hosszú távú és rengeteg mindennapi apró-cseprő teendővel, segítségnyújtással járó munka. Na, ilyesmihez feminista ideológusainknak már nem fűlik a foguk. Ők tanítani, konferenciázni, kutatni, megírni, irányadni, érdekképviselni, politizálni szeretnek, a napi teendőket már ráhagyják, rátolják másokra, pl. az államra.

Egyébként függetlenül a feminista tűzokádástól, ami süt az írásból, én sem értek egyet Csernussal, hogy a nemi erőszak mindig két ember felelőssége.

Mintha azt mondanánk, hogy az erőszak, emberölés mindig két ember felelőssége. Minek ment oda. Miért nem volt golyóálló mellény rajta. Miért nem fogadott fel testőröket. Csernus durván sarkít, talán amiatt, mert túl sokat foglalkozott szenvedélybetegekkel, akik esetében elég nehéz elkövetőt találni. (Persze lehet mindenért a társadalmat hibáztatni, amit a balosok meg is tesznek úton, útfélen, de ez a normális pszichológusra, főleg egy orvosi egyemet végzett pszichiáterre nem jellemző)

Válaszok:
Megtalálta | 2018. július 4. 11:55

Oké, most olvasom, mivel kapcsolatban mondta Csernus, amit mondott. A #metoo-val kapcsolatban. Visszavonom az egészet.

A #metoo ügy manapság arról szól, hogy a hollywoodi színésznők, meg még sokan mások kurválkodni is hajlandóak egy szerepért, majd később jön a hipokrita pozőrködés áldozatként. Felejtsük el Weinsteint, meg Kevin Spaceyt, ez az ügy már rég nem róluk szól.

A #metoo nem a nők elleni erőszakról szól, és pont ez a probléma vele. metoo az is, ha valaki olyan nyomul a nőnél, aki nem tetszik neki. Ettől ő egyesek szerint máris zaklatott, meg megerőszakolt.

Aztán az is #metoo lett, ha valaki a karrierje érdekében lefeküdt ezzel-azzal, aztán később kiteregette a szennyest. Ez nem erőszak. Kényszerítés, vagy mittudomén, minek nevezik, de akkor sem erőszak, és nem nemi erőszak. Ez az eset pedig valóban két emberen múlik.

A modern feminizmus arra tanítja a nőket, hogy soha semmiért ne vállaljanak felelősséget, mindenért másokat hibáztassanak. Főként az összes férfit.

Az egész mozgalom egyre inkább csupán egy agresszív kisebbség agitációja, hogy összeugrasszák a nőket a férfiakkal, és hogy ebből politikai tőkét kovácsoljanak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés