A libsik kidobnák a kötelező olvasmányok közül Jókai, Madách és Móricz Zsigmond műveit

2018. június 4. 13:11

Vincze Viktor Attila
888
Ez teljes képtelenség.

„Mi az indoklás? Miért is kellene lecserélni a klasszikus műveket az irodalom gyorséttermi kajáinak számító amerikai plasztik művekre (olyan »irodalmi« művekre, amelyek valójában a filmes adaptációjuk alapján váltak ismertté)? 

A liberális indoklás szerint azért, mert a PISA-vizsgálatok azt mutatják, hogy a diákok szövegértési, szövegalkotási készségei folyamatosan romlanak, illetve azért, mert a különböző iskolatípusok diákjainak eredményei között a gyenge olvasási képességek miatt nagyok a különbségek, ami miatt pedig végső soron nagyon szegregáló a magyar iskolarendszer. 

Tehát azért kellene a magyar irodalmi klasszikusokat amerikai filmes történetek könyvváltozataira cserélni, mert akkor állítólag majd javulni fog a diákok olvasási képessége.

Ez teljes képtelenség. 

Az ilyen és ehhez hasonló javaslatok helyett a sok nagyszerű oktatási szakértőnek inkább talán azon kellene elgondolkodnia, hogy hogyan szerettesse meg az olvasást azokkal a diákokkal, akik mostanában nem mutatnak hajlandóságot erre.

A magyar irodalom klasszikusai meg maradjanak csak meg továbbra is a helyükön, hiszen mára már mind a részeivé váltak az egységes magyar nemzettudatnak azáltal, hogy kiállták az idő rostáját.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 132 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Vajon a szerzőnek vannak-e gyermekei, s meghallgatta-e őket a kifogásolt művekkel kapcsolatban. Aligha hiszem, hogy az ő gyermekei rajongva beszéltek volna a Légy jó mindhaláligról, a Bánk bánról vagy a Csongor és Tündéről. A nyelvezetük és az életviláguk is nagyon messze áll a mai gyerekektől és valljuk be, a magyar identitáshoz való hozzájárulásuk is igen csekély. Sajnos a Kőszívű ember fiai is rászorulna egy alapos nyelvi leporolásra, de ez elvégezhető lenne és ez a történet szinte az Egri csillagokhoz hasonló erejű kultikus magyar regény. Elképzelhetetlen enélkül a kötelező olvasmányok listája. Ahogy az Ember tragédiája nélkül is. Nem is értem a felvetést. Nem a nyelve, hanem a gondolatisága lehet "nehéz" bizonyos diákoknak, de az iskola nem a szórakozásról szól.

Nem a 20. század elején élünk, hanem a 21. század elején. Az elmúlt száz év alatt rengeteg kitűnő irodalmi mű született, amelyek a magyar identitás részévé is váltak. Ideje lenne frissíteni a kötelező olvasmányokat is, mert szerencsére van miből.

A Harry Potter egy mai korba helyezett tündérmese. A Grimm testvérek által összegyűjtött mesék ugyanilyenek voltak a saját korukban. Érdekes, izgalmas, olvasmányos, alkalmas arra, hogy rávezessünk vele olyan gyerekeket az olvasásra, akik otthonról nem kaptak ehhez indíttatást. De nem kötelező olvasmányként. A magyar gyermekirodalom fantasztikusan sokszínű és színvonalas. Adjunk magunkra, legyünk büszkék az értékeinkre!

Minden további nélkül elképzelhető, hogy néhány cövek kijelölése mellett kapjanak a tanárok egy listát, amelyből kiválaszthatnák az iskolában oktatott irodalom másik részét. Általános iskolában a magyar irodalomból.

Valamikori irodalomtanárként azt mondom, hogy szerintem feltétlenül érdemes megvitatni a "kötelező" irodalomként olvasandó könyvek témakörét.

Ha rajtam múlna, átstrukturálnám a jelenlegi rendszert. Véleményem szerint a legfontosabb cél, hogy megszerettessük az olvasást magát. Ez egyben nyilván a leghasznosabb is, hiszen így konzumemberek helyett gondolkodásra, vélemény- és ítéletalkotásra képes embereket nevelhetünk.

A "klasszikus" szerzőket nyilvánvalóan nem kell kidobni. De nyugodtan lehet felsős diákokkal kortárs gyermek- és ifjúsági irodalmat olvastatni. Számos jó színvonalú szerző van. Később, amikor a srácok nyelvi kompetenciája, személyisége érettebb, lehet - sőt érdemes is - Jókait, Móriczot is olvasni. Ezek a szerzők - Madách pláne - NEM gyerekeknek szánták a műveiket (ahogy Swift vagy Defoe sem...).

Nem értem, mi az érthetetlen egy 17-18 éves fiatal számára Az ember tragédiájában? Addigra végigtanulták a történelmet, számos könyvet elolvastak, tanultak filozófiatörténetet, megismerték a családtörténetüket, van képük a politikai vitákról, értékrendekről, vallásokról, hamarosan választani fognak. Akinek a Madách művén végigvonuló dilemma "érthetetlen", az miért akar érettségizni? Hogy akarja később értelmezni a maga számára az életet?

Az iskola arról szól, hogy szellemi erőfeszítésre készteti a fiatalokat, mert erre az életükben és a munkájuk során is szükség lesz. Az olvasmányoknak pedig az az értelmük, hogy a könyvekből szerezzék meg a minimális élettapasztalatokat és az identitásuk alapjait. Ez az "érettség" lényege.

Azt is át kell érezniük, hogy az élet nem egy merő szórakozás. Nehézségek és tragédiák is vannak benne, és az elődeink életében is voltak. És nem fognak mindig "nyerni", és nem lesz mindig jó a vége. Ezért van az olvasmányok között annyi drámai mű, minél idősebbek, annál több.

Na, ez telitalálat. Nálam is ez a sorrend. Elsőként a 888-at hajítanám ki, Móriczon még gondolkodom.

Hármat? Hát nem ketten vannak? Fodor Gábor és Bősz Anett.

Múltkor hallottam néhány specialista vitáját. Abban megegyeztek, hogy a mai Faceboook diák generáció nagyon más, mint a korábbiak, sokkal rövidebb ideig képesek pl. egy szövegre koncentrálni. Ha ez igaz, akkor jól kiválasztott novellákkal kell indítani, azt még követnék. Aztán, ha ráharap néhány azok olvassák majd a hosszabb munkákat is, egyébként jön majd a "Száz Híres Regény" zanzásított anyaga, ami pont elég ahhoz, hogy valaki átmenjen.

Az akkori írók, költők jórészt be voltak tiltva, úgyhogy kénytelenek voltak a megélhetésük érdekében gyerekverseket, gyerekeknek való történeteket írni.

Ez a kedvenc versem Móra Ferenctől. Ilyen remek, ill. csodálatos verset írt.

A hegedű

Gyerek voltam még,
Annak is aprócska.

Egyéb játékom
Nem volt, csak egy ócska,
Vén hegedű, mit
Poros nyugalomban
Leltem a lomban,
Valamely sarokban.
Az Isten tudja,
Ott ki felejtette,
Hol porlad a kéz,
Amely odatette:
De megörültem
Én neki felette,
Bár nem is sejtém,
Mire való vóna.

Mellette nyűtten
Hevere vonója.
Róluk a port biz
Le se törülgettem
Hanem azonnal
Szolgálatba vettem:
Lónak a hangszert,
Kardnak a nyirettyüt.
Mulattam vélük
Hol külön, hol együtt,
Mikor miképen
Kivánta a játék

Az igaz célra
Rá mégse találék,
Bármi csapongó
A gyermeki elme.
(Ó, ha ma olyan
Félannyira lenne!)
Megesett olykor,
Persze akaratlan,
Hogy vonómmal a
Húrok közé kaptam:
Zörgött, csikorgott,
Kínosan sikongott,
De nem kedveltem
Ezt a fura hangot.

Egyszer azonban,
Isten tudja honnan:
Hozzánk egy vándor
Egyszerre betoppan.
Orcája sápadt,
A ruhája tépve,
Nem mertem nézni
Ragyogó szemébe.
Megáll előttem,
A hegedűt nézi,
Csak nézi, nézi
S kezembül kivészi.
Lágyan, szeretettel
Lefujja porát,
Megpengeti halkan
A húrok sorát,
Aztán szilajan
Álla alá kapja,
A tépett vonót
A húrokra csapja,
És húzza, húzza
Egyre tüzesebben.

Sohse hallottam,
Ilyet életemben!

Olyan volt, mintha
Röpitne hinta
És rengve-ringva
Szállnék föl a mennybe,
Az Isten elejbe
S kristályteremekbe
Az angyalok serge
Játszna velem.
Aztán olyan volt,
Mintha anyám
Ringatna lágyan
Szelid karán
S már szenderegtem
Lassú dalán,
Mikor a vándor
Ment, ahogy jött: lopva,
Hegedűm dobva
Szótlan a sarokba.
Én meg sieték,
Lázban dideregve,
Csuda-hegedűm
Zárni a szivemre.
Esengtem neki,
Kezem összetéve
(Ki nem volt gyerek,
Kinevethet érte):
Hogy jöjjön elő a
Tündér, aki benne
Lakik s az elébb
Szivem telezengte!
Csak jöjjön elő
Fátyolköntösében,
Ahogy tanultam
A dajkamesében,
Csak jöjjön elő
A drága, a fényes
S ami az enyém,
Minden az övé lesz!
Csak jöjjön elő:
Rimánkodtam egyre...
S még szorosabban
Szoritom szivemre.
Csuda-hegedűm
Zárni a szivemre.
Esengtem neki,
Kezem összetéve
(Ki nem volt gyerek,
Kinevethet érte):
Hogy jöjjön elő a
Tündér, aki benne
Lakik s az elébb
Szivem telezengte!
Csak jöjjön elő
Fátyolköntösében,
Ahogy tanultam
A dajkamesében,
Csak jöjjön elő
A drága, a fényes
S ami az enyém,
Minden az övé lesz!
Csak jöjjön elő:
Rimánkodtam egyre...
S még szorosabban
Szoritom szivemre.
A fa nyöszörgött,
Mintha lelke lenne:
Megtudom mindjárt,
Hogy mi lakik benne?
Faragó-fúró
Szerszámot kerestem:
A hegedűnek
Húrjait leszedtem,
Fájának vésőm
Neki feszitettem
S csak ahogy széttört
Apró darabokra,
Néztem zokogva
A drága romokra.
Ó, de nem a kárt,
Nem a játék vesztit:
Sirattam azt, hogy
Nem találtam semmit...
Azóta eljárt
Az idő felettem,
Nemcsak megnőttem,
Hanem ez egyben,
Meg is öregedtem:
Hiába tanultam,
Meg nem javultam,
Máig se okultam.
Ma is, ami szép
Akad az utamba,
Lelket keresek
Gyerekésszel abba,
Mindig apróra
Bontogatom.

S a semmit mindig
Megsiratom.

Mindent kidobnának, ami magyar.

https://www.youtube.com/watch?v=BXnFIJOpKv8

Ha kiveszik a szépen fogalmazó magyar klasszikusokat, és olvastatják a fordításokat jobb lesz a helyzet?
Hiába tanítja meg a tanító a gyerekeket pár hónap alatt olvasni, ha a feladott olvasmányt otthon nem gyakorolják.
Ha nem olvassák el hangosan minimum háromszor. És előtte néma olvasással is. Csak küszködni fog bármilyen szöveggel.
Gyakoroltatja a szülő a gyereket? Látja a gyerek a szüleit olvasni?
Ha már külföldi irodalom. Nem csak Harry Potter van a világon.
Egy ropi naplója érdekes és izgalmas olvasmány egy alsósnak arról nem is beszélve, hogy mindezek vele is megtörténnek, megtörténhetnek.
Vagy Berg Judittól a Rumini mesék.
Rengeteg könyv van, amivel fel lehet kelteni a gyerekek olvasás szeretetét.

Madáchot kidobni és helyébe talán Esterházyt, vagy Nádas Pétert ajánlanák? Merénylet!

"a diákok szövegértési, szövegalkotási készségei folyamatosan romlanak, illetve azért, mert a különböző iskolatípusok diákjainak eredményei között a gyenge olvasási képességek miatt nagyok a különbségek,"

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában