Minden választás arról szól, hogy az emberek többsége hogyan akar élni. Ebben a kérdésben a nép ritkán téved.
Választási téveszmék, 2018
Egy rektor naplója V.
1. Egy választási program nem azonos valamely politikai cselekvő politikájával. A politika célok olyan rendezett egésze, amelyben a felismerés (mit tudunk?), a megfogalmazható célok (mit remélünk?), a mit tehetünk meg (mi morális?) szervesülnek és egyszerű, konkrét mondatokban megfogalmazhatóak. Ha van politika, lesz hiteles vezető is.
2. A baloldal a műveltek és a haladás szentjei. Először is, a balosok, mivel a kommunizmus – elméleti vagy gyakorlati – múltjában gyökereznek, nincs valódi nyitottságuk a nyugati avagy egy reálisan tökéletesebb világra, nem beszélnek idegen nyelveket, az anyanyelvüket sem ismerik eléggé, mert a görög-latin alapokkal végleg nincsenek tisztában; másodszor, a haladást szűk ideológiai érvekre alapozzák, fogalmuk sincs más kultúrák felfogásáról, az egykori marxista, tragikus sorsú szerző Schönstein-füzetek naiv szintjén képzelik el az emberi fejlődést. A baloldali hagyomány, amely a 18. századig nyúlik vissza, kimerült.
3. Az európai kultúra keresztényi gyökerei messze nem vallási szempontok elfogadását fejezik ki. Jelentik azonban a görög és latin mitológia és tudáskeresés ötvözetét, a keresztény vallás és életmódfelfogás kialakítását, valamint a modern európai világ sok-sok fejleményének a feldolgozását.
4. Teljes félreértés és politikai sznobizmus, ha valakinek a politikai felfogása Bibó-idézetekből, a Tanú c. film közhelyeiből áll, megspékelve azzal a hallgatólagos hittel, hogy az amerikai politikai kísérlet utánzásának igénye megkérdőjelezhetetlen.
5. Hogy a magyar világ felosztása civilizáltakra és civilizálatlanokra egyben eligazít a politikai választásban is. Nincs nevetségesebb és szánalmasabb, mint amikor egy balos politikai öntudata azon alapul, hogy ő tudja, mi haladó és mi nem az. Bigott hitnek elég, komoly vitában szánalmasan kevés „mucsaizni” a politikai ellenfelet, a kultúra egészét meg mellőzni.
6. 2018-ban valóban visszafordíthatatlan döntés előtt állunk: be akarunk-e olvadni egy identitás, hit és meggyőződés nélküli világállamban, melyet arctalan, láthatatlan, ténylegesen kultúra nélküli elit irányít; vagy ragaszkodunk olyan közösségekhez (család, meggyőződésen alapuló civil és hitközösségek, nemzet), amelyekben képesek vagyunk eligazodni, s amelyekben nemcsak a megélhetési, egzisztenciális kérdések dominálnak.
7. Hamis hírek, rágalmazás. A demokráciában semmi sem drága, ha a hatalom megszerzéséről van szó. Befeketíteni egy pillanat műve, tisztára pedig senki sem moshatja magát, mert mindig lesz valaki, aki csak a gonosz hírre fog emlékezni. Viszont ami sokkal nagyobb veszteséget szenved el, az bármely politikai rendszer racionális alapja. Európában a politika születése az antik felvilágosodás során következett be: a jó politika racionális. Ennek rongálása valamely közvetlen haszon érdekében, a kultúra lerombolását jelenti. Gyors haszon, lassú pusztulás – ez a modern demokrácia sorsa. Ennyit az ún. demokratáknak.
8. Minden választás arról szól, hogy az emberek többsége hogyan akar élni. Melyik kínálat nyeri el az emberek többségének helyeslését: így szeretnénk élni, s nem úgy. Bonyolult mechanizmusokon keresztül fejeződik ki ez az akarat. De ez adja a személyes düh vagy megelégedettség forrását. Ebben a kérdésben a nép ritkán téved.
9. A magyar választások majd harminc éves története: a nemzeti érdek és szuverenitás fokozatos felfedezésének a folyamata. Aki nem érti, az csak annyit fog fel, hogy ő lehetne más is. Amit nem saját erejéből vár, hanem mások segítségével. Az individuális politika soha nem fogja megérteni, hogy lehetséges közösségi elkötelezettség is.
10. Igazságtalan a választási rendszer. Ha ez valóságos kijelentés, akkor két dolgot tehet az ember. Vagy távol tartja magát az ilyen rendszertől, azaz nem megy el szavazni. Vagy alkalmazkodik hozzá, ahogy bármely más szabály szervezte cselekvési rendszerben. Egy választási rendszer – formálisan – nem lehet igazságtalan. Vannak, akik nehezen alkalmazkodnak hozzá, de ez csak annyit jelent, hogy nem tudom teljesíteni a sikeresség feltételeit. Bármely emberi tevékenység vagy versengés akkor szabályozott, ha előre lehet tudni, hogy mik a szabályok. Lehet, hogy – mondjuk – a futball szabályai „igazságtalanok”, de csak azok számára, akik veszítenek egy meccs alkalmával. Igazságtalan akkor lenne bármely szabály, ha nem volna ismert mindenki számára jó előre, vagy ha irreális volna a sikere bármely résztvevő számára. A magyar ellenzék a választás napján egész nap azt hitte, hogy győzni fog (ld. Karácsony Gergely látogatása a Sándor Palotánál).
11. A liberális úgy képzeli el a világot, hogy a társadalom az egyén körül forog; az egyén pedig azt hiszi, hogy ez így is van.
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
A miniszterelnök karácsony alkalmából egy keresztény tanítással üzent minden magyarnak.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
Ukrajnában azért imádkoznak, hogy a Tisza nyerje a választásokat Magyarországon, és minden eszközt bevetnek, hogy ez így is legyen.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
A rossz léte nem azt bizonyítja, hogy Isten vagy nem mindenható (és akkor nem Isten), vagy nem jó? Karácsony válasza: a szeretet teodíceája. Szilvay Gergely írása.
