A neoliberalizmust ostorozták baloldali értelmiségiek

2013. október 8. 15:44
Merre van a bal? A baloldal jövőjéről beszélgettek politikusok, közgazdászok és politológusok Az igazságos kormányzás felé című könyv bemutatóján. A résztvevők a neoliberalizmust kárhoztatták, miközben markánsabb baloldali közpolitika megteremtésének igényévél léptek fel.

Merre tart Magyarországon a baloldal? – nagyjából ezzel a kérdéssel volt összefoglalható Az igazságos kormányzás felé című könyv október hetedikei bemutatója. Baloldal alatt pedig itt kivételesen tényleg a baloldalt kellett érteni: a résztvevők (és szerzők) azt a kérdést járták körül, milyen lehetőségei vannak a jövőben a liberális hatások alól felszabadított, virtigli baloldali politizálásnak.

Az Alkotmány utca (így a Politikatörténeti Intézet) felé vezető utat véletlenül az épp a közelben várakozó Dúró Dóra jobbikos képviselőtől érdeklődtük meg, aki persze a közelben lévő közterületessel szemben tudta, mi az irány. Miként pártja és a teljes magyar parlament is tisztában van vele, hogyan kell baloldali gazdaságpolitikával házalni a választóknál. 2013-ban ugyanis, amikor a Fidesz, az MSZP, az LMP, a PM és a Jobbik egyaránt küzd a lehetőségért, hogy ő lehessen az erős állam legnagyobb barátja, nem a piacgazdaság barátaitól kellene félteni a politikát. Persze, mint a beszélgetés egy pontján Sebők Miklós közgazdász kijelentette, „ellenzékben könnyű populistának lenni”, kormányon pedig nem igazán sikerült az MSZP-nek baloldali gazdaságpolitikát folytatnia.

A kőkemény neoliberálisozás a mini-konferencia második blokkjában folyt, amikor is Böcskei Balázs moderálásával Mózer Péter szociálpolitikus, Pogátsa Zoltán közgazdász és Sebők Miklós közgazdász beszélgetett az erős államra támaszkodó baloldali gazdaságpolitika lehetőségeiről. Bár Böcskei felvezetőjében vitát emlegetett, körülbelül olyan késhegyre menő vita folyt itt, mint Szanyi Tibor és Schiffer András között a feltétel nélküli alapjövedelem vállalhatóságáról. Egyébként a garantált alapbér szóba került később is, különösebb vita nélkül. Igaz, a felek a józanság talaján megmaradva inkább a bevezetéssel szembeni szkepszisüknek adtak hangot.

A felszólalók a beszélgetés elején jobbára a könyvben is olvasható gondolataikat foglalták össze. Mózer az elmúlt húsz-huszonöt év ad hoc gazdaságpolitikai megoldásairól beszélt, ugyanakkor kitért arra is, hogy a gazdaságpolitika ezzel együtt is elszívta a teret más társadalompolitikai szereplőktől. A szociálpolitikus kifejtette, a klasszikus jóléti megoldások is hiánycikknek számítottak az elmúlt évtizedekben.

Sebők bevezetőjében rögtön fel is festette a neoliberális rémet a falra: mint mondta, egy ismert közgazdász beszélt a '90-es évek megoldásaihoz való visszatérésről, ami számára nagyon rossz javaslatként tűnt fel. Sebők a megidézett közgazdásszal szemben úgy vélte, „a külső környezet és a belső lehetőségek miatt sem lehet a modernizációs törekvéshez visszatérni”. A közgazdász ugyanakkor hozzátette, hogy a jobboldal kezében sincs ott a bölcsek köve, ők inkább voluntarista gazdaságpolitikát folytatnak, a külső körülményekre egyáltalán nem figyelve. „Progresszív-pragmatista gazdaságpolitikán kezdtem gondolkodni” – tette hozzá Sebők, aki később azt is kijelentette, hogy a neoliberális modell teljesen kifulladt.

Pogátsa Zoltán sem akarta alább adni, fülében még talán ott csenghettek a piacpárti-kapitalista Tallián Miklós személyeskedő hangvételű sorai, amikor kijelentette: „a magyar baloldal neoliberalizálódott”. A közgazdász szerint eluralkodott az a nézet, hogy majd bejön a külföldi tőke, hogy nekünk semmit sem kell építenünk, és a neoliberalizmus válasz lesz sok kérdésre. „Ez a modell 2010-re kifutotta érvényességét” – vélekedett Pogátsa. Gosta Esping-Andersent idézve Pogátsa Zoltán is úgy látta, hogy stabil demokráciához egy államnak erős középosztályra van szüksége. Középosztály alatt pedig az anyagilag független réteget kell érteni, amelyik elég képzett annak megértéséhez is, a közviták miről szólnak – fűzte tovább szavait Pogátsa. Viszont rögtön le is lombozott mindenkit a közgazdász: szerinte a társadalom tíz százalékánál is kevesebb azok aránya, akik a középosztályhoz tartoznak.

Pogátsa az euró bevezetése kapcsán Neményi Judit és Oblath Gábor tanulmányát emelte ki. Elmondta: ha majd csak termelékenység-arányosan nőhetnek a bérek, akkor lehet az euró bevezetéséről beszélni. Pogátsa szerint az eurózónától eljutottunk az északi modellig, amelyet szerinte most már tényleg nem kellene csak azért félresöpörni, mert nincs nálunk hagyománya. A demokráciának sem volt tradíciója '90 előtt, mégsem vetettük el csak ezért – hozott példát Pogátsa.

Sebők úgy látta, önmagában nincs olyan fontosságú ok, ami pár éven belül szükségessé tenné az euró bevezetését. Persze, „külföldről iránymutatást elfogadni sokkal könnyebb” – jelentette ki, ám gyorsan hozzátette, hogy „ez most nem nacionalista duma”. Ezután a foglalkoztatás kérdésének fontosságára tért rá: szerinte azért sem nacionalizmusról van szó, mert míg Audi nyilván nem lesz minden városban, addig a Tesco jelenléte már ezen logika szerint üdvözölhető lenne, ha eleget tenne az áruházlánc a foglalkoztatás követelményeinek.

Böcskei azon kérdésére, hogy miért nem tudott a politikai baloldal letérni a neoliberális pályáról, Sebők kijelentette: ő inkább azzal foglalkozna, miért nem próbálnak legalább a jövőben baloldalibbak lenni. „A jövő programalkotói a piac hangsúlyozása mellett remélhetőleg pár tucat munkahelyet is be tudnak préselni a programba” – borzolta a neoliberális kedélyeket a közgazdász. Pogátsa Zoltán ugyanakkor visszanyúlt egészen a rendszerváltásig: szerinte sokak, akik korábban „nagyon baloldaliak” voltak, meghatározó jobboldali fordulatot vettek a '90-es évek elején. „Ennek a generációnak az volt a szocializációja, hogy mennyire nem jó az állam” – jelentette ki Pogátsa, majd példaként említette Bokros Lajost és Gyurcsány Ferencet. Utóbbiról, mint mondta, azt hallotta, hogy a Klubrádióban már liberális-konzervatív beállítottságáról beszélt, miközben korábban a Magyar Szocialista Párt miniszterelnöke volt. „Jobboldali politikusok voltak tehát már korábban is” – következtetett Pogátsa, majd ismét kitért a skandináv modell követendő voltára.

*

A közpolitikai elvek felállításáról szóló blokkban esett szó, ahol a 168 Óra újságírója, Lampé Ágnes volt jelen moderátorként. Beszélgetőpartnerei a könyv politológus szerzői, Bíró-Nagy András és Lakner Zoltán voltak, illetve harmadik félként az MSZP-ben politizáló Harangozó Gábort hallhattuk. Lampé szinte az elején rá is kérdezett a legfontosabbra: ha „a jobboldalnak sikerült is a baloldal kenyerét elvennie”, utóbbi elő tud-e még jönni önálló gondolatokkal a jövőben? Harangozó válaszában elmondta, hogy bár a jobboldal válaszai (pl. bankok felelősségének firtatása) a problémákra első hallásra legitimnek tűntek, de a recept inkább csak erősítette a problémákat. „Ma már világos, hogy Magyarország problémáit jobban baloldali politikával kell kezelni” – tette hozzá az MSZP-s politikus. Ugyanakkor mégis meglepő volt, hogy ezután arról beszélt: az MSZP szakadása után olyan helyzet állt elő, amikor nem egyezhet ki mindenkivel a közös programban a baloldal.

Lakner Zoltán is egyetértett abban, hogy a jobboldali válaszok nem oldották meg a társadalmi problémákat. A politológus az olyan politikai koalíció létrehozásának nehézségéről beszélt, amely nemhogy szavazatvesztést nem eredményez, de még egy társadalmi koalíciót is létrehozhat. Lakner szerint utóbbi megalakulása nagyon kezdetleges szinten van.

Bíró-Nagy szerint az elmúlt húsz évben a legnagyobb probléma a közpolitikai deficittel volt. Szerinte „a közpolitikai felkészültség hiánya miatt botladoztunk vészhelyzetről vészhelyzetre”. A politológus elmondta: a könyv címe is azért lett az, ami, mert narratívát szeretnének adni a közpolitika-alkalmazáshoz. Szerinte igazságosabb, szolidárisabb megoldások szükségesek, az igazságos kormányzás felé pedig lépéseket kell tenni, még ha nem is tudják soha egészen elérni azt. De Harangozó is a vidékkel szembeni szolidaritást emelte ki akkor, amikor a piacgazdaság helyett a szociális gazdaságból való kiindulást sürgette. A rendszerváltás előtt a vidék viszonylag működőképes volt – jelentette ki, ennek okát pedig abban látta, hogy akkor még rendelkezésre állt a szükséges intézményrendszer.

*

A mini-konferencia harmadik blokkja a szimbolikus baloldali politika kilátásairól szólt. Itt is jórészt arról volt szó, milyen baloldali témák maradtak, amik a tömegek támogatását élvezik, és amiket a Fidesz nem emelt még a magasba. Nos, nem sok ilyen létezhet, de Boros Tamás, a Policy Solutions igazgatója többet is talált. Ezek egyikeként az európai integrációt nevezte meg, amellyel, mint mondta, közvélemény-kutatások szerint a társadalom nagyja is egyetért, még ha az az „álpercepció” is kialakult, hogy nő az EU-szkeptikusok tábora.

Varga Áron politológus felvetette, hogy a baloldal nevezhetné magát az átlagemberek pártjának, a kormánypártot pedig a gazdagokénak, így felállítva egy szavazatbarát narratívát. Varga szerint le kell számolni azzal az illúzióval is, hogy vannak a Fideszből kiábrándult mérsékelt jobbos tömegek, akiknek érdemes politizálni, és akik révén középbázist lehet kiépíteni. Egry Gábor történész pedig azt fejtegette, hogy a nemzetpolitika mára identitáspolitikává vált, és közel sem arról van már csupán ennek kapcsán szó, hogy a Magyarországon kívül élő magyarokkal mit kezd a politika.

*

A mini-konferencia legszórakoztatóbb része viszont kétségkívül az volt, amikor a Politikatörténeti Intézet főigazgatója, Földes György annak örült látványosan, hogy mára létrejött egy „új baloldali ideológus-generáció”. A harmadik blokk résztvevőinek egy része viszont nem igazán tűnt boldognak azt hallván, hogy ideológus-generáció tagjaként van megemlítve. Földes egyébként összefoglalójában elmondta, hogy a baloldal nem térhet vissza a 2010 előtti megoldásokhoz, nem szabad túlzottan feláldoznia önmagát a neoliberális politika oltárán, és ezután „át kell menni védekezésből támadásba”. Földes hozzátette azt is, hogy a baloldal eddig nem igazán tudott vezető ideológust kitermelni magából, pedig szükség lenne ilyenre. A főigazgató szerint szellemi koalíciót nehéz létrehozni, és bár a baloldalnak baloldalnak kell maradnia, alapvetően szükséges volt az MSZP-SZDSZ koalíció is.

Ha különösebb szellemi koalíció nem is jött létre, de a baloldali politika sokszínű világa képviseltette magát a konferencián és az esemény Facebook-oldalán. (ahol Misetics Bálint azzal támadta be a kötet szerzőit, hogy galád módon nem válogattak be női szerzőktől is tanulmányokat). A Napvilág Kiadó könyvbemutatóján feltűnt többek között Lendvai Ildikó, Horváth Csaba, Tóth Zoltán, Havas Szófia, de még Csiba Kata és, ha jól láttam, Lendvai Anna is. Mondja ezek után bárki, hogy az ifjabb politikusgeneráció nem veszi ki a részét a baloldal megújításából.

Összesen 48 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Eddig úgy nézett ki, hogy a proletárság vezetősége bevette magának a Rózsadombot, ezzel pedig létrehozták a "Rózsadombi proletárságot." A tőke ellenségeiből a tőke nagy barátai lettek.

Kádkő forever.

Vannak a proletárok közül akik a vidéki dombokat vették be a foglalt Rózsadomb helyett:

http://vastagbor.blog.hu/2009/..

Ezek az urak semmit sem tanultak, de mindent szeretnének elfelejteni. Felesleges ma baloldalról beszélni, mert nem létezik. A parlamentben, az ország vezetésében biztos, hogy nem érhető tetten. Legfeljebb néha a köntös egyes foltjaiban.

"...kormányon pedig nem igazán sikerült az MSZP-nek baloldali gazdaságpolitikát folytatnia."

És ez a lényeg, ahonnan ki kellene indulni.
Vagyis onnan, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága az ominózus jelzőnek. Vagy nem arról van-e szó, hogy évtizedek óta kisajátítja a magát baloldalnak nevező, ám csupán személyeiben elkülönülő politikai konglomerátum azokat a keresztény értékeket, amikkel önmagát a "tömegekhez" kötheti, vagy azokat választóiként megnyerni szeretné.

Mivel az eredendően keresztény értékeket meghaladó "baloldaliság" két újkeletű eszmével egészült ki a történelem során, az ateizmussal és a társadalom konglomerálásának óhajával, a kisközösségek felbontásának igényével.
Hogy a baloldal által a leg szélsőségesebb jobboldalinak (lásd fasiszta) beállított, ám valójában eredendően is baloldali eszmeiséggel egyesítse a proletariátusát, mégpedig nemzetek feletti léptékben.

Szó sincsen valamiféle megkülönböztethető baloldaliságról.

Sorskérdésekről van szó csupán, és arról, hogy ezekben a sorskérdésekben knek az oldalára áll az adott politikai közösség vagy egyén. Ezért képtelen szembeszállni a FIDESZ sikeres társadalompolitikájával egy internacionalista baloldal.

A balooldalnak nevezettek sajátos, további tragédiája, hogy az értelmisége a régi beidegződésekhez görcsösen kapaszkodva önmaga köldökére figyel, és nem hajlandó tudomásulvenni, hogy hovatovább évtizedek óta túlhaladott eszmékhez, fikciókra építi a filozófiáját.

Talán Pogátsa Zoltán jutott el legmesszebb a valóság felismerésében, szemben a liberalizmussal megfertőzött többségtől.

Ugyan a jelenlegi koalíció "jobboldalinak" besorolt politikája számos társadalmi és gazdasági kérdésre választ talált, a megjelentek képtelenek ezt belátva eltávolodni a már-már felismert tévútról. Illetve ha ott sejlik a felismerés az előadásaikban, valamiféle közös, hallgatólagos alkú megakadályozza őket a felismert igazság kimondásában. Hiszen a hozzájuk kötődő politikai szervezetek kritikájába kellene átcsapjon a tanácskozás tematikája.

Jellemző módon:
"Földes egyébként összefoglalójában elmondta, hogy a baloldal nem térhet vissza a 2010 előtti megoldásokhoz, nem szabad túlzottan feláldoznia önmagát a neoliberális politika oltárán, és ezután „át kell menni védekezésből támadásba”. Majd hitet tett az MSZP-SZDSZ koalíció vállalásának helyessége mellett. Amivel minden olyan láttszattörekvést negligált, ami a baloldaliságnak a liberalizmusról való levállására irányult volna.

Tömören azt mondhatjuk, hogy mindkét baloldali irányzat közösségét együttesen lehet értelmezni, megérteni, és a közös múlt, jelen jövő nem egyéb, mint a liberálfasizmus ideológiája.

Ha valamiről nem eshetett szó, akkor ez az. Pedig míg el nem jutnak idáig, addig marad minden a régi.

Pedig könnyű megérteni, ha végigkíséri a liberális eszmékkel átitatott politikai szervezetek akcióit. Mindig, mindenhol a szélsőséges szabadosságig mentek el, és totális káosz okoztak, vagy szerettek volna elérni.

Ki is veti őket magából minden társadalom, amelyik felismerve ezt a veszélyes, nyugodtan mondhatjuk ordas eszmét, és védi önmagát

A drogok liberalizálása, a szabadrablás, a magyargyűlölet, a gyűlöletkeltés és uszítás, a rasszista alapú hungarofóbiájuk, az ellenőrizetlenség ismtenítése, az erkölcsrombolás, a hagyomány irtása, stb. stb. az egész hazai liberális bagázs minden ténykedése, hogy csak néhányat említsek.

"Felesleges ma baloldalról beszélni, mert nem létezik. A parlamentben, az ország vezetésében biztos, hogy nem érhető tetten."

Nagyon nagy tévedésben vagy. Az ország vezetése nagyon is ballos. Csak azért nem lehet őket komcsiknak hívni, mert a proletárdiktatúra helyett nemzeti szólamokat harsogják.

A baloldal összes jelét magán viseli a mostani Fideszes hatalom. Kár, hogy ezt valahogy kevesen veszik észre.

Üdvözlöm, és teljesen egyetértek Önnel.

Soha nem lesznek képesek szembenézni saját múltjukkal, mert az a liberalizmus korai szakaszához és a Mussolini féle baloldalhoz vezet.

Ugyanazok a populista, tömegeket elkábító szólamok ismétlődnek, soha be nem tartott, ám jól hangzó ígéretek élnek tovább a liberálfasizmus történetében.

Csak a megjelenési formája, az öndefinícióból az elnevezés változott, és önnön elődeiket és ellenfelekiket vádolják mindazzal, ami a terhükre írható.

Baloldal és baloldali gondolkodás Magyarországon abban a formában, mint ahogy azt kommunikálják, nem létezik. Soha nem is volt. De a fentiek miatt nem is lehet.

Kedves Himalája, sok tekintetben iagazt adok Önnek, bár a következtetésének a kicsengése egy kapitális butaság.

Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon, csakúgy, mint a nemzetközi politikai közbeszédben is, az eredendően keresztény értékek egész sorát vallja, tulajdonítja magáénak a balodal, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy azokat az értékeket képviseli a mostani magyar kormánykoalíció is.

A probléma valójában abból adódik, hogy akik "baloldalinak" vallják magukat, azok
egyrészt liberálfasiszták és nem baloldaliak,
a baloldali értékeket csak s hivatkozásig és a szavazatvadász szólamokig követik, a gyakorlatukban és a politizálásukban a nyomai sem fedezhetők fel.

Csak néhány példa:
miközben a szolidaritást baloldali értéknek tartják, a magukat baloldalinak nevező alakulatok a társadalom totális kiszolgáltatását követték el.
vagy miközben az elesettek védelmét és segítését baloldali értéknek nevezik, a kormányzásuk és politikájuk gyakorlatában nem segítették, hanem végletekig kihasználták az elesetteket. Alamizsnasegélyezéssel elvették a munkábaállás elemi lehetőségét is tőlük, a közoktazást olyanná tették, ami rohanmosan felfokozta az esélyegyenlőtlenséget, életerős embereket helyeztek nyugdíjba, részesítettek érdemtelen kedvezményekben, hogy azzal vásárolják meg eseti közreműködésüket a társadalmi elégedetléenség fegyveres, erőszakos leverésében. (2006. okt. 23.)
Stb. stb.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés