Kivágják a maguk szeletét a győzelem tortájából

2012. szeptember 19. 11:56

Halász Pálma
Magyar Narancs
Mivel évek óta foglalkozom ezzel a témával, nem viselt meg annyira Varga képviselő felszólalása, mint amennyire kiakadt miatta a közvélemény. Interjú.

Vázába tette otthon a megbánás rózsáit?

A virágokat, amelyeket jelképesen minden bántalmazott nevében átvettem, elviszem a temetőbe, és leteszem az édesanyám sírjára. Ő már nincs velünk, de szívbetegként is járta az aluljárókat és gyűjtötte az aláírásokat a családon belüli bántalmazás ellen. Tette azok helyett, akik nem vettek részt a kezdetben kilátástalannak tűnő munkában.

Kik voltak a segítői az édesanyján kívül a 106 ezer aláírás összegyűjtésében?

Civilek. Az erre a problémára szakosodott szervezetek, amelyek már hosszú évek óta foglalkoznak a családon belüli erőszakkal, ők nem. Most mindenütt nyilatkoznak, kivágják a maguk szeletét a győzelem tortájából. Tisztelet a kivételnek, de kérdezem, mit értek el azokból a milliókból, amit erre az unióból és az államtól felvettek. Sokakkal szemben nekem nem éltetni volt érdekem a problémát, hanem megoldani. Én béreltem egy postafiókot, hogy ennyi ember nevében felszólaljak. Az Avon később csatlakozott, ők támogattak, és köszönöm azoknak a közéleti személyiségeknek is, akik az ügy mellé álltak. (...)

Mi késztette az aláírásgyűjtésre?

Még 2005-ben találtam rá egy ENSZ-dokumentumra, amely arra kérte az akkori magyar kormányt, tegye önálló törvényi tényállássá a családon belüli erőszakot. Ez az irat és egy 2010-ben történt tragédia, nevezetesen, hogy egy 11 éves gyermek belehalt az otthoni bántalmazásba, indította el a küzdelmemet, amely úgy tűnik, végre talán beérik. Nem akartam, hogy több emberáldozat legyen, és talán most tettem efelé egy lépést. 2010-ben valamennyivel kevesebb, mint ötvenezer aláírást gyűjtöttünk össze, így nem sikerült felhívni a jelzőrendszeri hiányosságokra sem a közvélemény figyelmét.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Drága uram! Ez ízléstelenül undorító ebben a kontextusban.

Ha családon belüli erőszakról lenne szó, én is jó szívvel tudnék mellé állni.

De nem, itt csak a nők a védtelen és ártatlan áldozatok.

A valóság azonban egészen más.

Miközben igaz, hogy nagyon sok nő áldozata a durva és kegyetlen férjének, ugyanez igaz a család többi vonatkozásában is.

A nők a kegyetlenségüket nem feltétlen tettlegességgel élik ki. De gyakran váltanak, provokálnak ki vele tettleges reakciót.

Amikor pedig gyermekeket érintő erőszakról beszélünk, akkor sem csak és kizárólag a férfiakra kell gondoljunk elkövetőként.

Bár a leg látványosabb és szemléletesebb az, amikor tetleg bántalmaznak valakit, az sem kevésbé okoz szenvedést, amikor lelki terror alatt tartanak valakit. És hány ilyen esetet ismerünk. Meg olyant, amikor ez a lelki terror vált ki robbanásszerűen feltörő fizikai erőszakot.

Tehát, csak annyit szeretnék kifejezni, hogy a kép nem olyan egysíkú, mint ahogy azt a napjaink szüfrazsettjei láttatni igyekeznek.

Ahogy mondani szokták, a férfiak várható életkora immár 10 évvel elmarad a nőkétől statisztikailag. Nem lehet, hogy az a bizonyos "családon belüli erőszak" éppen ennek a végzetes hátránynak csökkentésére tett törvénytelen, végzetes kísérlet?
Gondolom a kapcsolatban kialakult erőszak nem elsősorban büntetőjogi kategória, hanem a lehetőségek hiánya, hogy a tarthatatlanná vált párkapcsolatokat behozhatatlan veszteségek nélkül felszámolják. Azaz, a párkapcsolatok erőszakba fulladásának nem büntetőjogi megoldása lehet, hanem lakáshoz jutási lehetőségek.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés