„Magyar Péter még a gáton is Orbán Viktorral foglalkozott” – vitainterjú Deák Dániellel és Horn Gáborral!

Nyitókép: Képernyőkép/Magyar Péter Facebook-oldala

Móna Márk és Szalai Laura interjúja a Mandiner-hetilapban

Az előző hetekben az árvízhelyzet tematizálta a belpolitikát, a közösségi médiában végigkövethettük, ahogy Orbán Viktor és Magyar Péter is részt vett a védekezésben. Indokolt volt a jelenlétük, vagy csupán politikai tőkét igyekeztek kovácsolni belőle?
Horn Gábor: Tény, hogy a mostani védekezésben nagy szerepe volt a politikának. Magyarországot kezelhető méretű árvíz sújtotta, sokkal kevésbé volt súlyos a helyzet, mint például Csehországban, Ausztriában vagy Lengyelországban; akkor is levonult volna nálunk az árhullám, ha egyetlen politikus sem jelenik meg a gáton. Ezzel együtt tény: átéltem néhány budapesti árvizet, de ilyen erőteljes megmozdulásra korábban nem volt példa. Rengeteget dolgoztak a civilek, az önkormányzatok munkatársai, számos városvezető, köztük Karácsony Gergely főpolgármester is részt vett a védekezésben. Gyurcsány Ferenc szintén megpróbált építkezni a helyzetből, ő is megjelent a gáton, és a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai is kimentek miatta. Kétségtelen, a Tisza pártiak is lelkes „dunások” lettek, kint voltak, és tették, amit kell. Hogy erre mennyire volt szükség, azt nem tudom, nem értek hozzá, a magyar vízügyi szakemberek, mint mindig, most is színvonalas munkát végeztek.
Deák Dániel: A 2013-as árvíz idején ugyancsak rengeteg önkéntes volt, a XIII. kerületben akkor még nem volt mobil gát, egy földbucka volt ott, emlékszem, sokan pakoltuk éjszaka a homokzsákokat. A mostani árvíznél jómagam négy alkalommal segítettem a védekezést, és jó volt megtapasztalni, hogy pártpolitikai hovatartozástól függetlenül – a Tisza pártiaktól a momentumosokon át a Mi Hazánk szimpatizánsaiig mindenki ott volt – együtt tudtunk működni, nem volt konfliktus. Épp ezen a ponton hibázott Magyar Péter.

Mire gondol?
D. D.: Hónapok óta mondják elemzők, milyen professzionálisan kikerüli a Fidesz által állított csapdákat, ám azzal, hogy most látványosan támadta a kormányzatot és a védekezést szervező hivatalos szerveket, sőt egyenesen álhíreket terjesztett, veszített a hitelességéből. Nem csoda, hogy fel kellett szólítania a követőit, hogy lájkolják a posztjait – meg is jelentek a vietnámi lájkok. Annak idején a járvány kapcsán választott hasonló taktikát az ellenzék, nem is tett jót a támogatottságának. Nem lepődnék meg, ha októberben a Medián már kevésbé szoros állást mérne a Fidesz és a Tisza között, mint szeptemberben.
H. G.: Másként látom. 

ami sajátos szerep. Ez világszerte bevett jelenség, de Magyarországon eddig nem láttunk ilyet. Hogy politikussá tud-e válni, s miként zajlik majd e folyamat, kiderül. Az azonban tény – és ez az árvíz idején is látszott –, hogy elképesztően jó az ütem­érzéke. Ahogy elsőként megjelent és fellépett a strasbourgi vita kapcsán – pedig, félreértés ne essék, Orbán Viktornak magától is lett volna annyi esze, hogy az árvíz miatt nem megy el az európai parlamenti vitára –, kvázi megrendelőként tűnt fel, vagyis a kezébe tudta venni az irányítást. Tény, hogy Orbán „lekéste az indulást”, de korrigált: határozottan vezette le a védekezést, mindennap kiállt tájékoztatni, volt az egésznek egy íve. Egyébként az árvízi védelmező szerepet Orbán Viktor vezette be, őt láttuk először csizmában a gáton a 2000-es évek elején.

Térjünk vissza Magyar Péterre!
H. G.: A ő története számomra azért érdekes, mert bár az előző tizennégy évben is volt példa arra, hogy az ellenzék néhány hétre át tudta venni a kommunikáció irányítását, tartósan senkinek nem sikerült magánál tartani egy-egy témát – emlékezzünk, hogyan lépett fel Magyar nyáron a kórházak és a MÁV ügyében. Ő képes tematizálni. Olyan lépéseket tesz, amelyeket szélesebb körben értenek. Ebben a történetben is talált helyet magának, kérdés, meddig lesz így. Fel tud-e hozni valami új projektet? Ilyen értelemben nem látom bukott meccsnek, én is kíváncsi vagyok a Medián és a mi adatainkra.
D. D.: Ne felejtsük el, ahogy Magyar Péter kiállt a gátra, az önkéntesek pedig dolgoztak mögötte; 

azt kifogásolta, hogy nincs elég katona a helyszínen, meg nincs elég eszköz a védekezéshez. Arról beszélt, hogy az előző tíz évben nem épültek gátak – ami nem igaz, a Duna mentén több helyen épült új gátrendszer, mobil gát, sok szakaszt megerősítettek. A szükséges eszközök mindenhol ott voltak. Kisoroszi polgármestere például elmondta: sok árvizet átéltek, de ilyen profi eljárást még soha nem tapasztaltak az állami szervek részéről. A jobboldali szavazók ismét láthatták, hogy Orbán Viktorra és a Fideszre lehet számítani. Az pedig, hogy egy válsághelyzetben egy ellenzéki politikus, aki kormányzó­képes alternatívát akar felmutatni, nem arra törekszik, hogy egységet mutasson, kontraproduktív. Hasonló volt Márki-Zay Péter meg­nyilatkozása a háború kitörésekor – megjegyzem, most még Gyurcsány Ferenc is felismerte, hogy nem helyes ilyenkor támadni. Szerintem a Fidesznek az lesz a dolga, hogy a következő időszakban erre rávilágítson.
H. G.: Örömmel hallom, milyen jó a véleményed Gyurcsány Ferencről.
D. D.: Annyit mondtam, hogy még Gyurcsány Ferenc is józanabb volt Magyar Péternél.

Visszaállt a régi rend? A Fidesz ismét tudja uralni a pillanatot?
H. G.: Ezt majd meglátjuk a kutatásokban. El kell ismerni, hogy a Fidesznek sikerült összetartania a szavazótáborát a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben. Az utóbbi hónapok mérései azt mutatják, hogy megmaradt a 40 és 45 százalék közötti stabil bázisa, amivel választást lehet nyerni. Mindig az a kérdés, mit várnak el a szavazók. Helyreállt a Fidesz megzavarodott kommunikációja, de – és ebben nyilván nem értünk egyet – Magyarnak az a dolga, hogy a saját közönségét kielégítse. Meg kell ragadnia ezeket az alkalmakat, hogy felmutassa: minden szempontból működésképtelen világ épül. Magyar Péter nem az elkeseredett fideszesekben gondolkodik, hanem az ellenzéki szavazótáborban; felszívott egy kétmilliós szavazói tömeget, annak szólnak az üzenetei. Visszatérve, háborúügyben Márki-Zay Péternek annak idején olyasvalami lett a szájába adva, amit ő nem mondott. A kommunikációs gépezet letarolt egy szerencsétlen amatőrt, aki korábban épp azért működött jól, mert ilyen karakter. Csakhogy a háborús pszichózisban ez az ember nem tudta azt a magabiztosságot sugallni, amit a miniszter­elnök. Ez a fajta amatőrség bukott meg akkor. Magyar Péternél nem érzékelem ezt. Ő ráadásul a Fideszből jött, ismeri ezt a világot, másképp tud róla beszélni, más hangsúlyokkal; meg tudja fordítani a kommunikációt, ez nagy előnye.
D. D.: Elismerem, hogy Magyar Péter gyorsan lecsapott az árvízi témára, csakhogy szerintem nem a gyorsaság a lényeg. Igyekezett Orbán Viktort másolni és felülmúlni – a közösségi médiában először egyébként a miniszterelnök jelentkezett, már az első kritikus hétvége előtti pénteken felmérte, hogy felkészült-e az ország az árvízi védekezésre. Másnap Magyar Péternek hirtelen eszébe juthatott, hogy szervezzen egy védekező csapatot. A legkomikusabb momentum a profilkép-módosítás volt, Orbán Viktor ugyebár lecserélte a fotóját a Facebookon, majd rá fél órára Magyar Péter is. Kérdés, mennyire tud a kormányfő nyomdokaiba lépni. Orbán több évtizede benne van a politikában, rutinos, nem gondolom, hogy könnyű dolga lesz Magyarnak. Össze­sségében azt látom, hogy Magyar Pétert megütötte ez a dolog, érződött, hogy próbált korrigálni, akár saját magának ellentmondva – ilyen volt, amikor Orbán Balázs kihívta vitára, amit ő az árvízhelyzetre hivatkozva visszautasított, majd másnap egyórás interjút adott a Partizánnak.

H. G.: Nem tudom, ez mennyire átgondolatlan kommunikáció. Tizennyolc hónap múlva választás lesz, ami nagyon kevés idő. Magyarnak azt a helyzetet kell előállítania, hogy Orbán ne tudja elkerülni a vitát, vagy ha elkerüli, akkor fizessen érte nagy árat. A kormányfő utoljára 2006-ban vitázott, meg is bukott. Ezt a helyzetet elő kell készíteni, így helyesen mondta azt Magyar Péter, hogy az ellenzéki pártok legerősebb csoportosulásának vezetőjeként csaknem kétmillió emberrel a háta mögött nincs dolga Orbán Balázzsal, ő a miniszterelnökkel akar vitázni.
D. D.: Korábban Magyar Péter mondta azt, hogy Orbán Balázs a legfelső döntési kör tagja. Ő maga egy EP-képviselő, még nem hivatalos miniszterelnök-­jelölt, addig még sok víz lefolyik a Dunán. Vegyük az Egyesült Államokat: a kampányt leszámítva ott sincs a két vezető politikus között vita. Most volt egy vita az elnökjelöltek között, de Donald Trump elmondta, nem áll ki másodszorra. Meglátjuk, itthon mi lesz a helyzet. 2006 kapcsán megjegyzem, az egy rossz tapasztalat volt, akkor Gyurcsány Ferenc azt állította, hogy nem lesz adóemelés, pedig már tudta, milyen katasztrofális állapotban van a költségvetés, és megvolt a fejében, milyen megszorítások lesznek – így nehéz vitatkozni. Magyar Péter is kiírta a Facebook-oldalára, hogy egymillió forintos minimálbér lesz – jól hangzik, de mit tud erre mondani egy felelős miniszterelnök? A 2006-os vita tapasztalata meghatározó volt a magyar társadalomnak – de negatív szempontból, ezért sokan úgy gondolják, nincs is értelme.

Visszatérve a Medián kutatására: Magyar Péter népszerűségéről kimutatták, hogy nemhogy csökkent volna a diszkóbotrány után, hanem növekedett. Hogy látják, mi lehet a plafon, meddig menetelhet Magyar Péter és a Tisza Párt?
H. G.: Van még tartaléka. Most két azonos kiterjedésű tömb van Magyarországon: az egyik oldalon a Fidesz körülbelül kétmilliónyi törzsbázisa, amely nem is annyira Fidesz-, inkább Orbán-szavazókból áll. A két tömb nem feltétlenül ugyanakkora, de hasonló kiterjedésű. Az ellenzéki pártoknál még van szavazattartalék – nem sok, de ha vesszük például a DK-t, amely most 5-6 százalékon van, az még lejjebb tud menni, a rajongói klubon kívüli szavazók még ott tudják hagyni Gyurcsányt. Érdekes ebből a szempontból az MKKP, amely megerősödött; kérdés, men­nyien fognak onnan átszivárogni. De a Fidesznek is van tartaléka – a Mi Hazánk-­szavazó kiélezett helyzetben nem kockáztatna, átállna a kormánypárt oldalára. A 2026-os választást nagy való­színűséggel a bizonytalanok fogják eldönteni. Minél nagyobb a tét, annál inkább elmennek szavazni azok is, akik amúgy nem szoktak. 2026-ban nem pártot, hanem miniszterelnököt fogunk választani. A nagy kérdés, hogy amikor a magyar választó maga előtt látja a megöregedett és éppen fogyókúrán lévő Orbán Viktort, akiről már sok mindent tudunk és sok mindent gondolunk, a másik oldalon pedig ezt a fiatalembert, kit választ majd. Elmélyülő gazdasági válságban élünk, valószínűleg 2026-ban nem lesz lehetőség arra a fajta osztogatásra, amire korábban volt példa – 2022-ben 2000 milliárd forintos pénzkiáramlás volt –, ebben a nehéz helyzetben kell a bizonytalanokat, körülbelül 600 ezer választót megszólítani.

A gazdasági helyzettől függ majd a 2026-os választás kimenetele?
D. D.: Egy kampány arról szól, hogy minél több embert elvigyenek a pártok az urnához. 2022-ben, de már 2018-ban is azt láttuk, hogy a magas részvétel nem feltétlenül az ellenzéknek, hanem sokszor inkább a kormánypártoknak kedvez. Minden a kampánytól függ, vagyis hogy ott melyik párt tud olyan jövőképet nyújtani, amely jobban meg tudja győzni a bizonytalannak nevezett választói csoportokat. Én sem gondolom, hogy az árvíz hatására Magyar Péter bázisa összeomlana. Emlékezzünk vissza: Márki-Zay Péterre a katasztrofális kampánya után is leszavazott a magyar választók 35 százaléka. Ezt a mennyiséget kis túlzással bármely ellenzéki szereplő meg fogja kapni, ennyi szavazó van az ellenzéki oldalon. A kérdés az, és ebben egyetértek, hogy a többi szavazót melyik oldal tudja megszólítani. A kormányzóképesség fontos tényező. Budapest esetében például Magyar Péter arra használja fel tízfős alakulatát, hogy blokkolja a város irányítását, kérdés, hogy ez mennyire befolyásolja a kormányzóképességébe vetett hitet. A gazdaság kapcsán tény, hogy nehéz időszak áll mögöttünk, annál inkább remek eredmény a kormánypártok 45 százalékos voksaránya. Ennél sokkal jobb gazdasági környezetre számítok 2026-ban. A második negyedévben regisztrált, 1,8 százalékos éves alapú gazdasági növekedés egyébként a nyolcadik az Európai Unióban, ami egyáltalán nem rossz, vegyük például Németországot, amely még mindig recesszióban van. Orbán Viktor a kötcsei beszédében pedig lefektette, miként lehet a 2010-ben kiépült gazdasági rendszert finomítani és a meg­változott globális gazdasági környezethez alakítani.
H. G.: Az 1,8 valójában 1,3, a végeredmény pedig, úgy gondolom, 1 százalék körül lesz – holott 4 százalék volt a terv, és jóval kisebb hiánnyal számolt a kormány. Ne nevezzük ezt nagy sikernek! Egyáltalán nem hiszem, hogy 2025 könnyű év lesz. 2026-ban változhat a helyzet, de akkor viszonylag hamar lesz a választás. Nem értek egyet azzal, amit Orbán a gazdasági semlegességről mond. Eddig arról volt szó, a Nyugat már összeomlott, nem is létezik. Ehhez képest a magyar társadalom 95 százalékának nagy vágya, hogy úgy élhessen, mint a fránya Nyugaton. A nyugati világot sokszor temették, a kapitalizmusról is elmondták, hogy vége van – el lehet kezdeni haverkodni a keleti despotákkal, akár pénzt is lehet tőlük szerezni, Magyarország akkor is a nyugati világ része. A mi szövetségeseink a Nyugaton vannak, a NATO-ban, az Európai Unióban. Nem Orbán Viktor, hanem a magyar nép tette oda a voksát. A magyar fiatalok gondolkodásában létezik egy olyan nyugati kultúra és gazdaság, ami a miénk. Erre azt mondani, hogy semlegesek vagyunk, és megpróbálunk valahol a kettő között ellavírozni, nem fog menni.

Orbán Viktor szakított volna a nyugati kultúrával?
H. G.: Igen, akkor, amikor keleti despotákhoz dörgölőzött, és például ócska agresszor helyett a legrealistább politikusnak nevezte Vlagyimir Putyint, vagy amikor türkmén szövetséget kötött, és Törökországra mintaállamként hivatkozott.
D. D.: Ehhez képest én azt látom, hogy épp az egyik legnagyobb szövetségese esélyes megnyerni az amerikai elnökválasztást.
H. G.: Ettől még az amerikaiak fenntartják, hogy elfogadhatatlan a magyar–kínai barátság.
D. D.: Nem értem, hogy lehet valakire azt mondani, hogy csak keleti despoták felé nyit, amikor Donald Trump az egyik legfontosabb szövetségese.
H. G.: Donald Trump egyik csókos barátja az észak-koreai diktátor.
D. D.: Akkor most már Amerika is diktatúra lesz?
H. G.: Nem lesz az, de Trump egy zavaros fejű alak.
D. D.: Komolyra fordítva a szót, a nyugati szövetségi rendszer részei vagyunk, Orbán Viktor nem is arról beszél, hogy el kellene hagyni, hanem hogy meg kell változtatni az uniót, olyan irányba kell terelni, ami a kontinens érdekeit szolgálja. Megjegyzem, legutóbb a spanyol baloldali kormányfő többnapos látogatást tett Kínában, és azt mondta, nem ért egyet az uniós vámpolitikával, mivel ellehetetleníti a kínai–európai kereskedelmet. És az oroszokkal is keresi az EU a kapcsolatot – Szijjártó Péter utalt is arra, micsoda képmutatás, hogy az európai országok növelik az lng-vásárlást Oroszországból. Aztán ott van a Draghi-jelentés, amely arról szól, hogyan lehetne az unió versenyképességén javítani. A dokumentum leszögezi, hogy a szövetség versenyképessége egyre rosszabb, az Egyesült Államok és Kína lehagy minket, és most az EU arra dolgoz ki programokat, hogy miként lehetne felvenni velük a versenyt. Orbán Viktor miről is beszél évek óta? Arról, hogy Európa versenyképessége romlik, egyre kevesebb az informatikai cég, az új szabadalom, az ázsiai feltörekvő országok pedig egyre jobb pozícióban vannak. A kormányfő problémamegjelölése tehát helyes, a vita most arról zajlik, hogyan lehet kijönni ebből az állapotból.
H. G.: Ha valaki egy szövetség részese, akkor nem annak felszámolásán dolgozik, nem Brüsszelt tartja a fő ellenségnek. Még valami Trump kapcsán: annál jobban nem lehet ártani egy országnak, mint amit Orbán tesz, vagyis hogy egyértelműen odaáll az egyik jelölt mellé, pedig egyáltalán nem lefutott választásról van szó. Egy kis közép-európai országnak ez közvetlen, ártalmas lépés, a legfontosabb szövetségesünk betámadása teljesen feleslegesen. Putyinnal egyébként tudomásom szerint Orbánon kívül senki nem találkozott a háború kitörése óta az uniós politikusok közül. Ahogyan senki nem nevezte őt a legrealistább politikusnak sem – sokkal inkább ócska gazembernek és agresszornak, amivel egyetértek. Azt, hogy az EU versenyképességével probléma van, nem Orbán Viktor fedezte fel, és nem is Mario Draghi. Egyébként a Draghi-jelentés arról egyáltalán nem beszél, hogy nekünk Kínával kellene összeállnunk. A Kínából az EU-ba áramló hitelek 44 százaléka Magyarországra jött, ez a kitettség nagy károkat okozhat. Erre nem hatalmazta fel senki Orbánt. Egyébként Kína azért jön hazánkba, mert szinte mi vagyunk az egyetlen ország, amely beengedi – azért sem lépünk ki az unióból, mert Orbánnak ezt az állapotot elementáris érdeke fenntartani. Azért még kizárhatnak minket, ha ez így megy tovább. 

2019-ben 80 százaléknyian támogatták, hogy az EU egy jobb, nagyobb globális együttműködés legyen, most ugyanez az arány 75 százalékos. Tehát az Euró­pai Unió nem az Orbán Viktor által elmondottak irányában halad, és aki szembe akar menni a jelenlegi iránnyal, az súlyos károkat okoz az országnak. Orbán azt ígérte, 2030-ra utolérjük Ausztriát – ehhez képest nem csökkent, hanem nőtt a különbség a két ország között az utóbbi időben. Szóval hátrébb az agarakkal! Érdemes feltenni a kérdést, mi is az érdekünk: az európai világba beépülve a szövetségeseinkkel emelkedjünk fel, vagy pedig valamiféle külön utas, keleti politikához kapcsolódva olyan irányba vigyük az országot, ahonnan egy idő után nem lehet visszafordulni?
D. D.: A kínai kapcsolatokról annyit jegyeznék meg: a franciák szomorúak amiatt, hogy az a kínai beruházás, ami ide érkezett, nem Franciaországban valósul meg. Verseny zajlik a nyugat- és dél-európai országok részéről azért, hogy a keletről jövő beruházásokat megkapják.
H. G.: Inkább az okozzon szomorúságot, hogy Magyar­ország elképesztő közpénzzel támogatja ezeket a beruházásokat, csakhogy ez elhibázott irány. Az akkumulátorgyár történetéhez hasonló súlyos hibát utoljára Rákosi Mátyás követett el, amikor a vas és acél országát akarta csinálni hazánkból.
D. D.: Az akkumulátorgyárak kapcsán történetesen Német­ország versengett Magyarországgal. Visszatérve, attól még, mert az EU és a NATO tagjai vagyunk, helyes, hogy keleti országokkal is tartunk fenn gazdasági kapcsolatokat, Oroszországgal ugyanúgy üzletelni kell. 

majd kezet ráznak vele.
H. G.: Ez aligha fog bekövetkezni, mivel Putyin háborús bűnös, azzal pedig nem szoktak kezet fogni.

Visszatérve az árvízhelyzetre: a baloldali ellenzék tagjai miért nem tudták meglovagolni a témát?
D. D.: Az első érdemi kutatások októberben jönnek ki. Szerintem a régi pártok eltűntek, annyira súlytalanok, hogy nem is érdemes foglalkozni velük. Egyedül a DK mozog 5 százalék körül, emellett még a Mi Hazánk látható. Egyetértek Gáborral, 2026-ban a kisebb pártok szavazói be fognak csatornázódni a nagyobb tömbökhöz: a Mi Hazánk szavazói átmennek a Fideszhez, a DK, a Momentum szimpatizánsai nagy valószínűséggel a Tisza Párthoz. Most Budapest lesz érdekes, ahol gyakorlatilag patthelyzet alakult ki. A Fidesznek nem érdeke sem Gyurcsány Ferenccel, sem a Tiszával együttműködni, Magyar Péternek pedig sem a DK, sem a Fidesz nem jöhet szóba. Kérdés, hogy Karácsony Gergely hogyan fogja kezelni a helyzetet. Sok folyosói pletyka kering arról, hogy Karácsony Gergely Magyar Péter lakására járkál, és ott egyeztetnek, limonádéznak. Érdekes, hogy Magyar mindig arról beszél, hogy nem híve a zárt ajtók mögött kötött paktumoknak, ehhez képest még mindig nem tudjuk, miről tárgyaltak.

Lesz olyan párt, amelyik 2026-ban a Szabad Demokraták Szövetsége sorsára jut?
H. G.: Könnyen lehet. Hozzáteszem, az SZDSZ két évtizedig meghatározó tényező volt a magyar a politikában, a Magyar Szocialista Párt az egyetlen, amely ugyanezt el tudja mondani magáról. De ezek a szervezetek 2026-ig nem tűnnek el, erőforrásaik, megszólalási lehetőségeik vannak, ott ülnek a parlamentben. Most még a gyászmunkát végzik, nem találták ki, mit tegyenek ekkora kudarc után. Elszívódott előlük a levegő, de lehet olyan erő köztük, amelyik túléli. Nagy kérdés, hogy mi lesz Gyurcsánnyal, ő most láthatóan azért dolgozik, hogy megugorja az 5 százalékot, ez a túlélési stratégiája. A többiek között lehet olyan, amelyik megpróbál csatlakozni Magyarékhoz – ne felejtsük el, a Tisza Pártnak humánerőforrás-problémái vannak, például perceken belül kellene neki 106 olyan ember, aki már tud valamit a politikáról. A kis párttá szűkült szervezeteknek ez a helyzet menekülési út lehet.
D. D.: Tizenötödik éve tart a gyászidőszak az ellenzéki oldalon. 2019-ben volt egy kis reménysugár, amikor Karácsony Gergely nyert a fővárosban, és ott volt a mestertervük, hogy miniszterelnök-­jelöltként majd nyerni tud. Az a projekt elbukott, kérdés, Budapestet meg tudja-e most tartani, és megmarad-e egyfajta ellenzéki vezérnek. A Fidesz szempontjából az is kérdés, hogyan tudja újraépíteni Szentkirályi Alexandra a fővárosi Fideszt, amit Orbán Viktortól feladatul kapott.

Mit szólnak Orbán Balázs nagy port kavaró kijelentéséhez? Mennyire árthat ez a Fidesznek?
H. G.: Orbán Balázs egyrészt azt mondta, amit a főnöke az orosz agresszort értékelve a háború kitörése óta mond: rosszul teszi az ukrán nép, hogy megvédi a hazáját, legyen már végre béke, tegyék le az ukránok a fegyvert. Ez szerintem nem békepárti, hanem ön­feladáspárti álláspont. Az is vállalhatatlan, hogy ehhez az egészhez nekünk nincs közünk, nem kell, nem szabad segíteni az ukrán népnek a hősies honvédő háborújában. Ezt ismételte meg sokadszorra a miniszterelnök politikai igazgatója, ami mind morálisan, mind racionálisan elfogadhatatlan álláspont. Ennek a vállalhatatlanságnak a felmutatása volt újszerű és önleleplező a szövegben az ötvenhatos hősök bevonásával. Az ügy hasonlít a kegyelmi botrányra kommunikációs szempontból, ahol ugyanúgy a Fidesz által régóta épített üzenettel ment szembe a kegyelmet megadó köztársasági elnök. Itt a politikai igazgató az évek óta kisajátított ötvenhatos legendával megy szembe, súlyos károkat okozva ezzel az egyébként sem a legjobb állapotban levő pártjának.
D. D.: Egy politikusnak a nyilvános szereplései során mindig oda kell figyelnie arra, hogy a mondatait később ne lehessen kiforgatni. A Fidesz esetében a legemlékezetesebb talán Kövér László „köteles beszéde” volt, amit ugyancsak kiforgatott a balliberális sajtó, a pártok pedig kampányt húztak fel rá. Orbán Balázs esetében is lehetett érteni, mire akar utalni, de a balliberális oldal kampányát segítő ellenzéki sajtó kapott az alkalmon, és olyan értelmezést adott a szavainak, ami botrányt indított el. Orbán Viktor aztán lezárta az ügyet, és egyértelművé tette, mi a magyar álláspont, és fontos, hogy ezután Orbán Balázs is elnézést kért. Nem tartom hosszan napirenden maradó ügynek, egy hét múlva már nem fogunk emlékezni rá.

Magyar Péter a kampányban még eltörölte volna a mentelmi jogot, most mégis az védheti meg a büntetőeljárástól. Ráéghet ez az ügy, okozhat hitelességi problémát?
H. G.: Mivel jelenleg mind Magyar, mind Orbán a saját bázisa megerősítésén dolgozik, nem hiszem, hogy egy ilyen ügy árthat Magyarnak azok szemében, akiknek a legfontosabb politikai kérdés, hogy miként lehet megszabadulni a NER-től. Ahogy nem kezdik ki az ennél nagyságrendekkel súlyosabb korrupciós ügyek sem Orbán támogatottságát, biztosan állítható, hogy egy vita során a Dunába dobott telefon sem árthat az elkötelezett Magyar­szavazóknak, sőt akár erősítheti őket abban az összeesküvés-elméletben, hogy a Fidesz ügyeit védi a politikailag motivált ügyészség, a Tisza elnökét viszont azonnal megvádolja.

Magyar mentelmi joga, ezen keresztül pedig akár a személyi szabadsága mostantól a brüsszeli elit kezében van. Mennyiben szűkíti ez a politikai mozgásterét?
D. D.: Elképzelhető, hogy Magyar Péter megköti az alkuit Brüsszelben. Az Európai Néppárt elnöke belemehet, hogy nem függesztik fel a mentelmi jogát, ám ezért cserébe biztosan elvárnának egy-két dolgot. Például azt, hogy sokkal erősebben álljanak be a Tisza Párt képviselői a globalista érdekek nyílt kiszolgálásába, és a belpolitikailag kényelmetlen kérdéseknél ne húzzák ki magukat a szavazásoknál tartózkodással. Ez mindenképpen kiszolgáltatottságot jelent, 

H. G.: Nem hiszem, hogy a telefonos ügy eljutna a személyi szabadság korlátozásáig. 

Az Euró­pai Parlament ilyen ügyekben szerintem akkor jár el helyesen, ha nem áll az igazságszolgáltatás útjába, itt nincsen szó súlyos ügyről. Nem gondolom, hogy ez bármiben is korlátozná akár Magyar, akár az őt politikailag támogató szövetségesei mozgásterét.