Magyarország még mindig nem érti, miért rendkívül súlyos, hogy közvetlenül érintett ebben a háborús epizódban

Nyitókép: Képernyőkép / merce.hu

„Az az értelmezés is felbukkant, hogy  a terrorizmus elleni harc győzelmeként könyvelhető el a Libanonban kollektív pánikot kiváltó, mintegy 3000 embert megsebesítő és csaknem 40 halálos áldozattal járó csipogó- és walkie-talkie robbantássorozat. Az ellenvélemények közül alább Parászka Boróka Facebook-posztját adjuk közre, a szerző engedélyével, szerkesztés nélkül. 

Már folyik a dél-libanoni térség bombázása és Magyarország még mindig nem érti, miért rendkívül súlyos, hogy közvetlenül érintett ebben az újabb háborús epizódban. Harmadik napja új típusú háború dúl, és a magyar kormány jövő csütörtökre hívta össze a Nemzetbiztonsági Bizottságot. Kb. így haltak ki a dinoszauruszok is: rég megették a testük egyik felét, mire eljutott az agyukig, hogy valaki lakmározik a húsukból.

Mit látunk a szemünk előtt? A NATO tagfelvétel és az uniós bővítés idején a közép-kelet-európai, posztszocialista országok többek között azzal érveltek a felvételük mellett, hogy ez a térség biztonságpolitikailag különösen fontos, és ők oroszlánrészt tudnak vállalni Európa keleti határainak védelmében.

Ehhez képest mi történik? Nemhogy védelem nincs, de ezekben az országokban, és különösen Magyarországon úgy halászik bármely háborús ország titkosszolgálata a zavarosban, ahogy akar, és innen lehet a mégoly távoli háborús konfliktusokat is szítani, támogatni. Pont úgy működik az egykori oszmán birodalom és osztrák-magyar monarchia határvidéke, ahogy százötven éve, nem sokat léptünk előre. Káosz, bizonytalanság és randalírozó önkényurak kéz kezet mos politikája.”