A választásokat nem az ellenzék szokta megnyerni, hanem a kormány elveszíteni

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

„Felmerül a kérdés, hogy jó képességű, felkészült emberek esetében miért fordul elő újfent, hogy ilyen fundamentális hibát követnek el, akárcsak februárban, a kegyelmi botrány esetében? A válasz megfogalmazása előtt szeretném leszögezni, hogy a politikát, a közjó szolgálatát nagyszerű hivatásnak tartom, amelynek magas szintű műveléséhez több képesség birtoklása is szükséges. Először is fontos a képzettség, az állam és a gazdaság működési szabályainak az ismerete. Másrészt szükséges megfelelő adottsággal, intuitív érzékenységgel rendelkezni, hiszen pusztán tudás alapon nem lehet jól elsajátítani ennek a művészetekkel rokon területnek a művelését. 

Végül pedig nagy jelentőséggel bír a tapasztalat a politika magas szintű gyakorlásában. Nos, azt hiszem a fidesz középgenerációja éppen ennek az utóbbinak a hiánya miatt vérzik el az akadályok előtt.

Nem lehet sikeres ugyanis sem a politikában – de hozzátenném, az élet egyéb fontos területén sem – az, aki nem élt át már hatalmas kudarcokat, nem volt még a padlón. Csak az tudja értékelni a győzelmet, aki átélte a vereséget is. Illetve egy módon lehet azt a hátrányt mérsékelni, ami kudarc okozta tapasztalat hiányából fakad: hatalmas alázattal, kiemelkedő szerénységgel. Ezeket a tulajdonságokat pedig enyhén szólva is csak módjával tapasztaljuk a sorozatos kétharmados győzelmek mentén, hiába emlegeti fontosságukat Orbán Viktor miniszterelnök is.

Persze az igazi, lényegi kérdés továbbra is az: tudja-e kezelni a három éve tartó gazdasági válságot a Fidesz-KDNP kormány, vagy sem. (A magyarok életkörülményeinek nehezedése dobta a felszínre a baloldalt megsemmisítő Tisza Pártot is.) A kormányfő néhány napja elmondott beszéde ezt a célt kívánta szolgálni, de a médiában kialakuló, a kormányzó pártok számára egyre veszélyesebb kommunikációs helyzet azt eredményezte, hogy szinte elsikkadtak az ott elhangzott gondolatok. Pedig egyre égetőbb lenne az elhúzódó krízis kezelése, amivel kapcsolatban a most egy kicsit részletesebben kifejtett gazdasági semlegesség koncepciója szerintem téves kiindulópontot tartalmaz. Ugyanis nem vagyunk semlegesek. 

Tagjai vagyunk a NATO-nak, az Európai Uniónak. Nem jutunk előre, ha hanyagul megvetjük azt a kort és azokat a szövetségi rendszereket, amelyekben élünk. 2004-es csatlakozásunkat megelőzte annak a 80 ezer oldalnyi joganyagnak az átvétele, ami ahhoz kellett, hogy hazánk sikeresen használja azt a gazdasági és politikai közösséget, ahová beléptünk. Kínával és az ázsiai országokkal tehát kell kereskednünk, de kulturális, történelmi, gazdasági és politikai hovatartozásunkat nem adhatjuk fel, hiszen a fentebb már említett szabadságharcos elődeink ezért harcoltak, magyarok tömegei évszázadokon át ezért áldozták fel életüket. Hogy végre újra Európa és az atlanti világ része legyünk.”

***