Európa magányos betyárja

Fotó: Mandiner/Ficsor Márton

„Mondhattam volna a »betyár« helyett zsiványt is, de az ember nem akarja sértegetni a miniszterelnököt. A lényeg úgyis a »magányos«. Orbán nagyratörő európai tervei Brüsszel elfoglalásáról, a szélsőjobboldali és lehetőleg putyinbarát hatalomátvetelről befuccsoltak. Remélt eszmetársai ugyan erősödtek valamit, (sokan vannak, de nem elegen), ő és pártja viszont egyedül maradt. Egyelőre senki komoly ember és komoly erő nem akar velük szóba állni.

Egyszer már kiküldték a folyosóra: ugyan, nem nézné-e meg, hogy ott van-e. Kiment, pedig nem is kellett kimennie, ahogy finoman szoktuk jelezni az illemhely szükségét. Most akár be is rendezkedhet a folyosón: kiszorulhat a döntési folyamatokból. Úgy fest, jelentős partnerek nélkül, egyedül marad. Pedig, mint Garas Dezső és Kern András bohócfigurái éneklik Presser filmdalában: 

A miniszterelnök persze nem viselhet piros orrot és ormótlan bohóccipőt. Mégis van magánszámában valami komikus. Vagy inkább tragikomikus, hiszen mi nem a közönség soraiban élvezzük, perecet majszolva a produkciót. Bevonszoltak minket a porondra, a bohócok ide-oda lökdösnek, hivatkoznak és mutogatnak ránk, miközben fogalmunk sincs, mi következik a forgatókönyvben. (Ha van ilyen egyáltalán.)

Dettó ugyanez a helyzet a NATO-ban. Úgy hírlik, az igazán bizalmas információkat lehetőleg meg sem osztják a vezetőinkkel. Akik nem mentek sokra a különállással. Orbánnak végül be kellett adnia a derekát a gyűlölt »holland fickó«, politikája kritikusa főtitkárrá választásához. Itt is egyedül maradt. Kiszemelt román jelöltje visszalépett, az utolsóként vele tartó szlovákok egy nappal az ő kényszerű beleegyezése előtt már megállapodtak a többséggel. A szlovákok legalább értelmezhető alkut kötöttek, Orbán viszont csak egy nem létező engedménnyel takargathatja a kudarcát: magyar katonák nem vesznek részt az ukrajnai misszióban, ami egyébként sem hadviselést jelent. Miközben tudjuk: a részvétel a NATO szabályai szerint amúgysem kötelező.”