Vegyük fel azt a bizonyos kesztyűt és mutassuk meg, hogy nem lehet velünk csak úgy szórakozni.
„Felhévizy már nagyon sok választási kampányt megért, úgyhogy pontosan tudja, hogy ilyenkor mindig izzik a levegő, minden szónak, félmondatnak, üzenetnek nagyobb súlya van, mint máskor. Idén két nagyon fontos választás is lesz, úgyhogy előre borítékolható volt, hogy gyorsan támadásba lendül majd a baloldal. Biztos volt az is, hogy mindent be fognak majd vetni a siker érdekében, azonban idén olyan dolog történt, ami még a tapasztalt hírlapírót is meglepte. Azt lehetett látni, hogy a baloldal nem nagyon tud felmutatni fajsúlyos, komoly politikusokat, így a gyengébb képességű embereik a hangjuk erejével próbálták pótolni a hiányosságaikat. Azonban ez a tehetetlenség azt szülte, hogy a régi, sok esetben már levitézlett, de mindenképpen harcedzett, kipróbált megmondóembereiket tolták előtérbe. Megdöbbentő volt látni, hogy az év elején milyen nagy hévvel és lendülettel vetették bele magukat a harcba a baloldali panoptikum tagjai.
Szentesi Zöldi László a héten nagyszerűen fogalmazta meg a Magyar Nemzetben megjelent írásában ezt a jelenséget:
»[…] A kompánia tagjai mindannyian betöltötték a hetvenedik évüket, és mégis úgy tesznek, mintha övék volna a jövő a hazai közéletben. Hát nem az övék. Hanem azoké, akik számolhatnak még aktív évtizedekkel, és van elég tudásuk és tapasztalatuk, hogy valami jót cselekedjenek. A nyugdíjas baloldaliak ugyanis nem józanul ítélnek, rendszerint hülyeségeket beszélnek. Erről bárki meggyőződhet, aki pár percig meghallgatja soros jövendőmondásukat, ködös jóslataikat, indulatos kirohanásaikat.«
Érdemes sorra venni, hogy a 2024-es esztendő milyen szintű támadásokkal kezdődött.
Mindjárt az év elején Ágh Attila politológusprofesszor, a tudományos szocializmus nagy ismerője tartott kiselőadást arról, hogy már nincs messze az Orbán-rendszer bukása, és egyébként is mindenről az igazságtalan választási rendszer tehet. Majd Koltai Róbert színművész bújt régi szerepének, az Illetékes elvtársnak a bőrébe, és gonoszul gúnyolódott a miniszterelnökön, nem mulasztva el elmondani azt sem, hogy kizárólag a baloldali politikusok értették a viccet. De nem maradt le mögötte Gálvölgyi János sem, aki elmesélte, hogy ő bizony egyik pártnak sem a tagja, és különben is igaztalanul bántották őt a szélsőségesen Orbán-ellenes Heti hetes miatt, mert vannak ugyan nézetei, de azt megtartja magának. Következőnek Csintalan elvtárs, az egykori bukfenckirály érkezett, aki ezúttal a Klikk TV-ben járatta le magát, ő is elmondta a vágyvezérelt mondókáját, hogy a Fidesz és maga a NER, Orbánnal az élen sokkal jobban érzi azt, hogy el lehet veszíteni a hatalmat. Végül Dés László mutatta ki a foga fehérjét, és szokásához híven kemény kirohanást intézett a kormánypárt ellen:
»[…] Kétségbeesve néztem 2010-ben, hogy tisztaszemű fiatal emberek álltak a Vörösmarty téren, és úgy nézték a jelenlegi miniszterelnököt, hittel. Pontosan tudtam, hogy majd baromira pofára fognak esni, mert fogalmuk sincs, hogy kiről és miről van szó. […] Olyan aljas és undortó társaság, hogy elképesztő.«
És még csak két hét telt el ebből az évből.
– A baloldali panoptikum díszes kompániáját vizsgálva még nem is beszéltünk Havas Henrikről és Juszt Lászlóról, akik naponta rúgnak bele a kormányba. Ne legyen kétségünk, ők is rá fognak kapcsolni. Úgyhogy vegyük fel azt a bizonyos kesztyűt és mutassuk meg a levitézlett megmondóembereknek is, hogy nem lehet velünk csak úgy szórakozni! – gondolta magában izgatottan Felhévizy, és leemelte a könyvespolcáról az egyik kedvenc könyvét: Szun-Ce A háború művészete című munkáját.”
Nyitókép: Orbán Viktor hivatalos Facebook-oldala