Imponál, ahogyan Orbán kiáll a nemzeti érdekekért – Curtis a Mandinernek

Azt hallani, extrém szoros a kapcsolata az édesanyjával. Hogyan alakult így? 

Sajnos korán elment az édesapám. Tizennégy éves voltam, amikor elveszítettem, ma is rettenetesen hiányzik. Emlékszem, édesanyám három-négy helyen dolgozott, hogy mi, gyerekek ne szenvedjünk szükséget semmiben. Hajnal három órakor kelt, négykor már Újpesten takarított, aztán ment tovább egy másik helyre. Majd hazajött, ebédet főzött, és indult a következő műszak. 

Hogyan tudta később meghálálni mindezt? 

Sosem fogom tudni, egy élet is kevés ahhoz, de amióta rendeződtek a dol­gaim, sokkal többet tudok neki segíteni. Nemcsak anyagilag támogatom, hanem minden más módon is. Elviszem vásárolni, elkísérem az orvoshoz, szóval igyekszem segíteni a mindennapokban. Összefogtunk a testvéreimmel, és nem engedjük azt sem, hogy dolgozzon. Rá jellemző módon természetesen tiltakozott, sírva kérdezte, hogy akkor ő mostantól semmirekellő lesz. Szerencsére jól érzi magát, imádja az unokáit, mi pedig talán valamit vissza tudunk neki adni mindazért a sok jóért, amit értünk tett. 

És milyen a viszonya a kisfiával? Köztudomású, hogy elváltak az édes­anyjával. 

Nem hétvégi apuka vagyok, az életem Doncsi körül forog, hozom-viszem az óvodába, sokat vagyunk együtt. Most is itt van velem. 

A gyerek Újpest-szurkoló? 

Ez nem kérdés. 

És szereti Curtis zenéjét? 

Szereti, szereti, de mostanában inkább Azahriaht és Desht hallgat. 

Fáj? 

Dehogy, én is hallgatom. 

Ezek szerint nem azok közé tartozik, akik lehúzzák Azahriaht… 

Hozzám hasonlóan ő is a külvárosban nőtt föl, újpalotai srác, azt pedig, hogy háromszor megtölti a Puskás Arénát, nehéz lenne kritizálni. Az tetszik benne, hogy volt mersze valami újat csinálni, és persze tehetsége is van hozzá. Amikor a Partizán vendége voltam, őszintén elmondtam a műsorban, hogy kedvelem a srácot. Meglepett, hogy az adás után rám írt Azahriah. 

Mit írt? 

Megköszönte az őszinte szavaimat, mindazt, amit elmondtam róla. 

Van most egy új rapes generáció, amelynek az adja a hitelességét, hogy valóban a fiatalok gondjairól, problémáiról énekel, és nem biztonsági játékosok, mint sok más előadó, akik jobbára csak a szerelemről dalolnak. 

Szerintem én sem csak a szerelemről énekelek. Sőt, leginkább nem az a dalaim témája. De ez nem újdonság, hisz ez a rap lényege. 

Nem is mondtam. 

Amit viszont észrevettem, hogy egyre inkább kortalan, amit csinálok. Láthatóan nemcsak a fiataloknak jön be, hanem az idősebbeknek is. Először kicsit meglepett, de most már természetes, hogy gyakorlatilag minden korosztály képviselteti magát a koncertjeimen. 

A hitelességet a nehéz gyerekkor meg a levetkőzött kábítószer-függőség adja a rapben? 

Inkább az, hogy őszinte gyerek vagyok, mindig azt mondom, amit gondolok az életről. Nem terelek, nem igyekszem elfedni a valóságot, ráadásul nincsenek titkaim, nyílt lapokkal játszom. Az, hogy nem ezüstkanállal a számban jöttem erre a világra, ugyancsak ad egyfajta hitelességet rapperként. Önazonos vagyok, és felvállalom azt, hogy lokálpatriótaként élek, Újpest a mindenem! 

Tegyük fel, hogy nem Újpesten születik egy lakótelepi lakásban, hanem mondjuk a Rózsadombon dúsgazdag családban. Akkor ma lenne Curtis? 

Dehogy! Ami én vagyok, az Újpestnek köszönhető.

És mi van, ha a Ferencvárosban születik? 

Azt a mindenit, erre azért nem számítottam! Ebbe bele sem merek gondolni. 

Újpest-drukkerként irigy a fradistákra? 

Egyáltalán nem, és ezt őszintén mondom.

Pedig ott több a pénz, jobbak a külföldi játékosok. 

A Fraditól semmit nem irigylek. 

Látványosan kikelt, mikor Gáspár Győző zöld nyakkendőben kezdett pózolni a Fradi-meccseken. Ma is így tenne? 

Nézze, azt gondolom, hogy őt egyéni érdekek motiválják, ezért lett hirtelen Fradi-drukker. Ez számomra nem hiteles. Nekem, mint sok más szurkoló­társamnak is, a foci szenvedély. De ez persze mindenkinek a maga dolga, egyáltalán nem haragszom rá ezért. 

Ő ellenben igen. Leülne vele tisztázni a helyzetet? 

Sok értelmét nem látom. Ráadásul arra jöttem rá, hogy végül is örülök annak, hogy Győzike a Fradi meccseire jár. 

Hogyhogy? 

Mert addig sem az Újpest mérkőzéseit látogatja… 

Újpesten nincsenek divatdrukkerek? 

Nem jellemző, a legtöbb Újpest-­szurkolónak valamilyen kötődése van a kerülethez. Én sosem tudnék más csapatnak szurkolni, mint ahogy az elveimen sem változtatok soha. Konzervatív, jobb­oldali ember vagyok, amióta az eszemet tudom. De ez annyira talán nem meglepő, hiszen nem sok LMP-s vagy DK-s van az Újpest ultrái között. Pontosabban egy sincs… 

Ha már politika. A Partizán adásában említette, hogy nem felejti el Gyurcsány Ferencnek, hogy a tömegbe lövetett 2006-ban. 

Rengeteg barátom, ismerősöm volt kint a 2006-os tüntetéseken. Jó néhányan nem úszták meg a „kalandot”, megverték vagy gumilövedékkel sorozták meg őket. Ezt a rémálmot pedig soha nem felejti el az ember. 

Ön nem volt ott? 

Akkoriban a foci kötötte le minden energiámat, szinte még gyerek voltam azokban az években. A tévéostrom idején például vidéken játszottunk utánpótlásmeccset. Emlékszem, ültünk a buszban, és hívták telefonon az edzőt, hogy áll a bál Pesten. 

Igaz, hogy követi az Instagramon Szijjártó Péter külügyminiszter oldalát?

Ez így van, ő pedig az enyémet. 

Honnan a kapcsolat? 

A debreceni Campus fesztiválon eljött a koncertemre, jólesett ez a gesztus. Ezért aztán amikor legutóbb New Yorkban volt fellépésem, és láttam az Instáján, hogy ő is ott van, ráírtam. 

Mi volt a megszólítás: „Tisztelt Külügyminiszter Úr!”? 

Nyilván; a helló, Peti, azt hiszem, kicsit túlzás lett volna. 

Válaszolt? 

Igen, meglepően hamar. Megírta, hogy sajnos már indul is tovább New Yorkból, így nem tud részt venni a koncertemen, több kollégája viszont velem énekelte a dalokat a helyszínen.

Orbán Viktor miniszterelnökkel találkozott már? 

Sajnos még nem. 

Szeretne? 

Természetesen, hogyne szeretnék. Bízom benne, hogy ez is eljön egyszer. Nagyon tisztelem, mert látom, hogy mennyire fontos neki a nemzet, imponál, ahogyan kiáll a nemzeti értékekért. Nemcsak beszél, hanem ha kell, harcosan védi az ország érdekeit, ezeréves kultúránkat, a hagyományainkat. 

Igaz, hogy a házán kinn van egy székely zászló? 

Meg a magyar és az újpesti lobogó is. 

A székely zászló milyen indíttatásból? 

Nekem alapvetően székely felmenőim vannak, sok barátom él Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában. Nem telik el úgy egyetlen év sem, hogy ne menjek oda koncertezni. Szeretek Erdélybe járni, nem megbántva senkit, úgy érzem, hogy az ott élő honfitársaink magyarabbak a magyarnál. Mindig szeretettel fogadnak, és tudom, hogy ez nem csak Curtisnek szól. Természetes, hogy az asztalra kerüljön egy jófajta pálinka, valami hamarjában elkezdjen sülni, mondjuk egy finom bárányflekken. Úgy gondolom, ezek a gesztusok nem mérhetők pénzben. A lelkükből jön, és a szívünkig ér. 

Még ma is nehéz arról beszélni, hogy Széki Attila öt meccset játszott az Újpesttel az NB I.-ben, aztán egy sérülés a focistakarrierje végét jelentette? 

Már nem, bár akkor megviselt. Úgy vagyok vele, hogy értékelem, meg­becsülöm azt, hogy legalább ennyit adott a Jóisten. Öt meccset játszottam a bajnokságban, gólpasszt adtam, a Magyar Kupában pedig a Nyíregyháza ellen az én gólommal nyertünk. Mikor ott álltam, és tudatosult bennem, hogy nincs többé foci, szegény édesanyám, aki mindig vigasztalt és hasznos tanácsokkal látott el, kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy a rap legyen a következő fejezet az életemben. Azt szerette volna, hogy legyen egy normális munkám. Azóta persze már sikerült bebizonyítanom, hogy megy ez nekem, és talán nem is olyan rosszul. 

Mikor vette észre, hogy hat az emberekre a színpadon állva? 

Elég gyorsan jött minden. 2011-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a zenével. A haverokkal kivettünk egy klubot, kezdetben előfordult, hogy mindössze tíz-tizenöt ember lézengett a koncertemen. Egy évvel később a Papp László-sportarénában már telt házas koncertünk volt Majkával, és aztán jött a nagy áttörés, a Belehalok című sláger. 

A december 28-ai évadzáró koncert a BOK Csarnokban miben lesz más, mint egy szokásos fellépés? 

A Curtis Live produkció olyan, mintha a gyerekem lenne. Egy nagy álmom vált ezzel valóra. Egy igazi, élő, hatalmas színpadi show, zenekarral, táncosokkal, vokalistákkal, látványelemekkel. Büszke vagyok rá, mert az enyém, a megvalósítás persze közös, sokan dolgoztunk rajta. Több sztárvendégem is lesz, például Horváth Charlie, T. Danny, Nyári Kálmán és nem utolsósorban Miklósa Erika opera-énekesnő. 

Ő hogyan? 

Együtt zsűriztünk egy tehetségkutató műsorban, és hamar megtaláltuk a közös hangot. Azt hiszem, jó barátok lettünk, amire büszke vagyok. 

Lesz duett is? 

Az egyik legnagyobb slágeremet, a Lehetne újra február című dalt fogjuk együtt előadni. Már alig várom! 

Amikor viharos körülmények között elvált Majkától, sokan féltették, hogy nem áll talpra. Ehhez képest számtalan fellépése van, új zenekart álmodott, úgy látszik, minden rendben ön körül. 

Én is így érzem, most kerültek a helyükre a dolgok. Rengeteg energiát, munkát beleteszek abba, hogy felépítsem a Curtis-brandet, és minden jel arra mutat, hogy jó úton járok. Jövőre már le van kötve több mint ötven koncertem, kinéztem magamnak az MVM Dome-ot, ahol szeretnék majd egy hatalmas bulit. Határon túli turnéra indulok, és ott leszek a legtöbb fesztiválon is. A párommal harmonikus a kapcsolatom, a kisfiam pedig egészséges és egyre okosabb. Egy biztos, életem legnagyobb baromsága volt, hogy belecsúsztam a kábítószerbe. Ma már tudom, a kisfiam mentette meg az életemet. Amikor ő született, akkor mentem elvonóra. A család mindennél fontosabb nekem: a meg­tartóerő, a támasz, a háttérországom.

Mennyit segített a talpra állásában a hit? 

Hívő család vagyunk, édesanyám hímzett terítői ma is az újpesti nagy templomot díszítik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden vasárnap templomba járok, én a magam módján élem meg a hitemet. Annak idején, gyerekként a lakótelepi lakásban ülve arról álmodtam, hogy egyszer az Újpest NB I.-es játékosa leszek. Sikerült. A sérülésem után az volt az álmom, hogy ha focista nem, akkor sikeres énekes leszek. Sikerült. Felhagytam a káros szenvedélyemmel, és új életet kezdtem. Minden szempontból. Ez egyedül biztosan nem ment volna. Ehhez a Jóisten is kellett!

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner