Parti Nagy itt egy kicsit túllőtt a célon. Arról nem is beszélve, amit Pilhál György az egyik korábbi Tollhegyenben zseniálisan leírt, hogy míg Orbánék nemkívánatosak, addig azért jó liberális megmondóemberként eltartott kisujjal a »humanista« szemkilövetőtől elfogadta a Kossuth-díjat 2007-ben. Ennyit erről.
A héten újból ő volt a soros csodafegyver a liberális megszólalók közül, ezúttal a Klubrádióban vendégeskedett és példásan fel is mondta a szokásos baloldali, liberális tételmondatokat.
»[…] A magyar népet, a saját szavazóikat veszik semmibe és tekintik semminek azáltal, hogy elzárják előlük, mondjuk, a tájékoztatás rengeteg csatornáit. A saját választóikat tekintik szolgának, tekintik gyereknek. Ezt nevezik diktatúrának. Különféle ocsmány törvényekkel, mint a pedofil hírbe kevert LMBTQ -közösség. Ezek fasiszta törvények. […]«
Ez volt az a pont, ahol Félix rájött, hogy miért nem szereti a közéleti megszólaló Part Nagy Lajos irodalmi munkásságát sem.
Míg például Esterházy a művészetében felül tudott emelkedni a kicsinyes politikai dagonyázáson, addig Parti Nagy irodalminak szánt gondolatait is a zsigeri gyűlölet járja át éppúgy, mint a közéleti megszólalásait.