Bevetették Orbán ellen a csodafegyvert, Kossuth-díjas író lendült támadásba

„Felhévizy Félix nagyon szereti a verseket. Rendszeresen olvas költeményeket este elalvás előtt. József Attila, Ady Endre vagy éppen Arany János sorai sokszor ringatták már álomba a hírlapírót. Félix a megzenésített verseket különösképpen kedveli. Hobo nagyszerű József Attila-, Ady Endre-, Faludy György- és Pilinszky-feldolgozásai élményszámba mennek. De nagyon kedveli a Kex együttes előadásában József Attila Tiszta szívvel című versének adaptációját is.

A kortárs alkotók költeményei valahogy nem jutottak el a lelkéhez, és ez attól teljesen független, hogy az illető költő politikailag hova tartozik. A kortárs írók sokkal inkább tetszenek Felhévizynek. Például Esterházy, Darvasi vagy Spiró művészetét elismeri, sőt kedveli is több munkájukat, annak ellenére, hogy mindannyian baloldali, liberális írók.

Azonban Parti Nagy Lajos munkássága soha nem tudott közel férkőzni Félixhez.

Pedig sokszor próbálkozott befogadni a gondolatait, verseit, írásait.

Sokat gondolkodott ezen, hogy mi lehet az ok, miért van ez az elutasítás az irányába. Nos, ezen a héten sikerült végre megtalálni az okot, hogy miért van ez az ellenérzés Parti Naggyal szemben. Természetesen az nem volt kérdés, hogy ő is zsigerből bírálja, elutasítja jelenkori kormányt és a miniszterelnököt. Számos esetben ezt be is bizonyította, ennek hangot is adott. Májusban például a 24.hu-nak adott egy hosszabb interjút, ahol a következőket mondta:

»[…] Tényleg tök reménytelennek látom. Marad a rezsim, a hétköznapi diktatúra, semmi nem kényszeríti változásra. Tavaly tavasszal elképzelni sem tudtam, legalábbis a szívemmel, hogy a többség ne akarná leváltani a rezsimet. Aztán szembesülnöm kellett vele, hogy a szavazni hajlandó honfitársaim fele nagyon nem azt gondolja az országról, a világról, amit én meg másik két-hárommillió. Mindent, de mindent kapitálisan félreértettem. De ez már csak dadogás a dolog körül. Drámai volt felismerni, hogy kizárólag a buborékomból tájékozódom, kizárólag a buborékomba beszélek, és nehéz bármi olyat mondani, amit még nem ismernek a buboréktársaim. A választás után mély keserűség volt bennem. […]«

Érdekes, hogy a múlt heti jegyzetben Hernádi Judit hasonlóképpen fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy ő is csak a saját kis buborékjából merítette azt a véleményt, hogy többségben van az az ideológia, amit ő képvisel és az élet rácáfolt erre az ő esetében is.

Ugyanebben az interjúban beleállt a fentieknél keményebben is miniszterelnökbe és a kormányba is:

»[…] Orbánt szolgálni durvább, mint annak idején Rákosi vagy Kádár talpát nyalni. […] Tényleg annyira ellenszenvesek, annyira összerándul tőlük a gyomrom, hogy gondolni sem szeretek rájuk,  függetlenül attól, hogy focis hátizsákot vagy gárdamellényt viselnek. […]«

Parti Nagy itt egy kicsit túllőtt a célon. Arról nem is beszélve, amit Pilhál György az egyik korábbi Tollhegyenben zseniálisan leírt, hogy míg Orbánék nemkívánatosak, addig azért jó liberális megmondóemberként eltartott kisujjal a »humanista« szemkilövetőtől elfogadta a Kossuth-díjat 2007-ben. Ennyit erről.

A héten újból ő volt a soros csodafegyver a liberális megszólalók közül, ezúttal a Klubrádióban vendégeskedett és példásan fel is mondta a szokásos baloldali, liberális tételmondatokat.

»[…] A magyar népet, a saját szavazóikat veszik semmibe és tekintik semminek azáltal, hogy elzárják előlük, mondjuk, a tájékoztatás rengeteg csatornáit. A saját választóikat tekintik szolgának, tekintik gyereknek. Ezt nevezik diktatúrának. Különféle ocsmány törvényekkel, mint a pedofil hírbe kevert LMBTQ -közösség. Ezek fasiszta törvények. […]«

Ez volt az a pont, ahol Félix rájött, hogy miért nem szereti a közéleti megszólaló Part Nagy Lajos irodalmi munkásságát sem.

Míg például Esterházy a művészetében felül tudott emelkedni a kicsinyes politikai dagonyázáson, addig Parti Nagy irodalminak szánt gondolatait is a zsigeri gyűlölet járja át éppúgy, mint a közéleti megszólalásait.

– Parti Nagy ezeket a kijelentéseit, jó baloldali szokás szerint gondterhelt, sértett liberális értelmiségi arccal csak úgy odalöki az embereknek, semmit nem indokol, nem támaszt alá tényekkel, adatokkal, konkrétumokkal. Ezeket már megszokhattuk, mint ahogy a zsigeri gyűlöletet is, ami árad ezekből az emberekből – gondolta magában Felhévizy, majd leült kedvenc foteljába egy József Attila-kötettel és elégedetten egy pohár vöröset kortyolgatva elmerült a valódi irodalomban.”

Nyitókép: Képernyőkép