„Annyira erős a házasságunk, hogy képesek voltunk mindezt végigcsinálni” – bemutatkozik a transzplantáción átesett Somogyi-házaspár

Somogyi Farkas Tamás és Somogyi-Adamis Noémi húszas éveik legelején fogadtak egymásnak örök hűséget. A fiatal házaspár akkor még talán nem is gondolta, hogy náluk egyszer mennyire felértékelődik a fogadalom azon része, hogy „jóban-rosszban, egészségben-betegségben”. Évekkel később Tamásnál is kimutatták a vizsgálatok a családjában előforduló betegséget, amelynek végső stádiumában a vesék teljes leállása miatt elkerülhetetlenné válik a dialízis vagy a szervátültetés. Noémi pedig szinte gondolkodás nélkül kijelentette, vállalja a műtéttel járó nehézségeket, kockázatot és ha alkalmas rá, az egyik veséjét odaadja a férjének. 

***

„Huszonnyolc éves voltam amikor egy kutatás során felfedezték és nálam is kimutatták a családunkban előforduló genetikai hibát, ami a vese teljes leállásával jár. Ezután már rendszeresen kellett nefrológushoz járnom. 2021 elején vált számunkra egyértelművé, hogy most már lassan el kell kezdeni a dialízist, mert a veséim már alig működnek. Van egy mutatóérték, amit az általános labornál is néznek, ez az úgynevezett eGFR, ami 90 ml/min/1.73m2L-es érték felett jó. A vese működésének, szűrőképességének romlásával ez a szám folyamatosan csökken. Nálam ez az érték 5-ig leromlott, gyakorlatilag leálltak a veséim” – idézte fel a műtét előtti helyzetet Somogyi Farkas Tamás.

„Mikor a családba kerültem, tudtam, hogy Tamás édesanyja vesetranszplantált, de igazából egyikünk sem gondolt rá, hogy ez a probléma majd Tamásnál is előjöhet. Évekkel később derült csak ki, hogy ő is érintett, és ez egy olyan genetikai betegség, amelyben 30 és 60 éves kor között alakul ki a végstádiumú veseelégtelenség” – vette át a szót Somogyi-Adamis Noémi.

„2021 tavaszán, miután túléltem a covidot, egyértelművé vált, már csak hónapjaim vannak hátra, ha nem kezdik el a művesekezelést, vagy nem kapok rövid időn belül új szervet. Noémi többször előállt nekem azzal, hogy az ő egyik veséje lenne a legjobb megoldás. Sokáig hárítottam, de idővel be kellett ismernem, hogy 

Mivel átültetés esetén nagyon sok mindennek egyeznie kell, és köztünk nincs semmilyen genetikai kapcsolat, az esélye annak, hogy ez működjön, igencsak minimális volt. Rettentően féltettem őt, de végül is meggyőzött, és elkezdődtek a kivizsgálások. Számomra megnyugtató volt, hogy a donációt csak akkor engedélyezik, ha az számára várhatóan nem jár egészségügyi kockázattal” – emlékezett vissza Tamás.

„Mindig is reméltük, hogy mire az életünk ebbe a nehéz időszakba érkezik, a gyerekeink már felnőnek, s így a rájuk nehezedő teher is kevesebb. A gyerekeink ekkor tíz és tizenhárom évesek voltak, ahhoz már nagyok, hogy mindent pontosan értsenek, de ahhoz azért kicsik, hogy ne egy életerős, egészséges apukájuk legyen. 

másrészről a beteg számára az élődonáció a lehető legjobb megoldás, és szerintem ha valakit igazán szeretünk, nem kérdés, hogy a legjobbat szeretnénk neki, még akkor is, ha ez óriási áldozatvállalással jár. Egyre jobban úgy láttam, ez a mi utunk, de nem a közös utunk vége, hanem egy új kezdte. Mindent elkövettem, hogy ezt Tamás is megértse és el tudja fogadni, nem volt könnyű, de minden nehézség ellenére megérte, hiszen Tamás azóta kiválóan van” – mesélte Noémi.

Az orvosokat is megdöbbentették az eredményeik

„Érdekesség, hogy például 2021-ben 196 veseátültetés történt Magyarországon, ezek közül az élődonoros beavatkozások száma 34 volt, ám ezek többsége szülő-gyermek vagy testvérek között történt. Sokkal kisebb az esély, hogy a házastársak között megvan a szükséges immunológiai egyezés és megtörténhet a szervátültetés. 

– fűzte hozzá nevetve Tamás, majd folytatta: „Egy vesedonációt nagyon sok vérvétel és egyéb vizsgálat előz meg, egyrészről kivizsgálják a beteget, hogy műthető-e, nincs-e a szervezetében gócpont, ez 10-12 különböző orvosi vizsgálatot jelent, a fogászattól a kardiológián át, bőrgyógyászati és más szakrendelések vizsgálatait. Másrészt alaposan kivizsgálják a leendő donort (aki a szervet adja), hogy megfelelő egészségi állapotban van-e az adományozáshoz és hogy azt követően egy vesével is tud-e majd teljes életet élni. Mindezek közben felmérik azt is, hogy a szerv megfelelő-e a recipiensnek (beteg, aki a vesét kapja), immunológiailag és anatómiailag is beültethető lesz-e a vese. Ezek további orvosi vizsgálatokat jelentenek. A műtét előtt a házastársaknak még egy etikai bizottság előtt is meg kell jelenniük, és 

„Embert próbáló időszakon vagyunk túl, mindkettőnknek nagyon nehéz volt. Hatalmas teher nehezedett a gyerekekre, szülőkre, de a tágabb családra, barátokra is. Választhattuk volna a másik utat is, az évekig tartó dialízist és a hosszú várakozást, hogy talán egyszer majd érkezik az életet mentő szerv, de megpróbáltatásokkal teli mind a két ösvény, biztosítékot pedig az egyik útra sem adnak, hogy minden rendben lesz. Sokan mondják egy-egy beszélgetéskor, hogy a szerettükért akár az egyik veséjüket is odaadnák, de valójában ezt meg is tenni már teljesen más dolog. Egy ilyen döntésnek nagyon sok és mély vetülete van: mérlegelnem kellett anyaként, hogy esetleges komplikáció esetén mi lesz a gyermekeim sorsa, nőként milyen hatással lesz a testemre egy ekkora beavatkozás, a hegekre hogyan fogok tudni tekinteni, 

 …” – sorolta Noémi, majd úgy folytatta: “ Én döntöttem így és ennek nem szabad, hogy negatív következménye legyen a gyerekeim és a családom életére nézve. Időbe telt elfogadni azt is, hogy pont amikor a legnehezebb volt a gyerekeinknek, az operáció alatt, nem lehettünk mellettük. Hiszem azt, hogy az élet sosem lehet kérdés, 

Hálával és csodával gondolunk rá vissza, hogy akkor abban a helyzetben én igent tudtam erre mondani és alkalmas is voltam donornak.” 

Teljes életet tud élni

Miután pár hónap leforgása alatt átestek valamennyi vizsgálaton, a műtéteket az akkor még a Baross utcában önállóan működő Transzplantációs Klinikán végezték el. „Az orvosok profizmusa és a nővérek szakértő és kedves hozzáállása miatt jó szívvel mondhatom, hogy a legjobb kezekben voltunk. Az is sokat jelentett nekünk, hogy közös szobát kaptunk, így együtt sokkal könnyebben tudtuk elviselni a nehézségeket.” A műtét kapcsán Tamás hozzáfűzte, hogy nem egyszerre, de rögtön egymás után műtötték őket. „Ez azért volt ijesztő, mert hiába fejlett az orvostudomány, mindig megvan annak a lehetősége, hogy komplikáció lép fel. A gyerekek is aggódtak emiatt, hogy mi lesz, ha mindkét szülőjüket éri valami. Nagyon megható volt látni, hogy mennyien aggódtak és imádkoztak értünk, 

 Sokan mondták nekünk,  hogy ők biztos nem mernék vagy tudnák megtenni ezt, de emiatt szerintem senkinek sem kell rosszul éreznie magát. Egy párkapcsolatban, házasságban megannyi helyzetben lehet áldozatot hozni a másikért, túllépve a saját határainkat. Viszont ahogy látjuk, napjainkban könnyen elfeledkeznek erről az emberek” – mutatott rá Tamás.

Tamás és Noémi végül felidézték, hogy bár bizonyos tekintetben még jobban összekovácsolta a családjukat azért hatalmas kihívást is jelentett számukra a műtétet követő három hónapnyi karantén, ami Tamás immuncsökkentése miatt volt szükséges, hogy a szervezete ne támadja meg a beültetett vesét, de ez a teljes bezártság a két gyermeküket viselte meg jobban. „Hiszen előtte nem sokkal kerültek új iskolába, rá két héttel pedig mindehol jött az online oktatás, még beilleszkedni sem tudtak rendesen, nem volt könnyű nekik. Amikor végre újra beindult a normál oktatás nem sokkal utána a műtét utáni karantén miatt nem járhattak be az iskolába, otthonról tanultak. A család, a szomszédok és a barátaink nemcsak, hogy rendszeresen bevásároltak számunkra, amíg kórházban voltunk még a kertünket is rendbe tették és a kerítésünket is megjavították” – emlékezett vissza a nehéz hónapokra Tamás.

A műtét után hosszabb lábadozás következett. Tamás szervezete azonnal befogadta Noémi veséjét, már az első éjszaka alatt több mint 12 liter vizeletet választott ki a szervezetéből, mindössze pár óra alatt már az arcszínén is látszott a javulás.

„A műtét óta eltelt idő alatt sikerült teljesen visszanyernem az egészségemet. Hála Istennek Noémi is már jól érzi magát annak ellenére, hogy az ő szervezete azért nem keveset veszített, az én szervezetem fokozatosan évek alatt szokott hozzá, hogy a veséim egyre kevésbé működnek, de neki egyik napról a másikra a működő rendszer felét elvették, így sokkal több időre volt szüksége, hogy ezt a szervezete is megszokja. Kiváltságosnak érzem és tekintem magam, mert már az is óriási dolog, hogy a feleségem alkalmas volt donornak, az meg szinte felfoghatatlan és példaértékű amit tett értem. Köszönettel tartozom a gyermekeimnek, családomnak, barátainknak és mindenkinek akik gondoltak ránk, imádkoztak értünk és mellettünk álltak ebben a nehéz időszakban. 

Az életet és annak védelmének hirdetését tekintik küldetésüknek

A Somogyi házaspár azóta az Adj Életet Alapítványban közösen dolgoznak együtt Bálint Balázs nőgyógyásszal és Horváthné Kondor Katalin szülésznővel, akik országos szinten is igen elismert szakemberek.

“Az életben mindig vannak nehézségek, lehetnek problémák, de hisszük, hogy együtt mindig érdemes végig menni a közös úton. Sajnos egyre több embernek van szüksége új szervre, transzplantációra. Egyrészről csodálatos, hogy ma már van ilyenre lehetőség, de másrészről fel kell hívni mindenki figyelmét az egészség megőrzésének fontosságára, a szűrővizsgálatok létfontosságára. Sokszor ha egy betegség időben kiderül lehet tenni ellene. Bár nagyon nehéz utat jártunk be,

Ha a munkánk és példánk révén csak egy házasságot is jobbá tudunk tenni vagy megmenteni, akkor megérte az erre szánt időt. Létrehoztuk az Adj Életet Alapítványt, ami a számunkra a legfontosabb dolgokat öleli fel az életadást: a születést és az újjászületést. Külön öröm és büszkeség számunkra, hogy a születés terén két hiteles és kiváló szakember barátunk Dr. Bálint Balázs és Horváthné Kondor Kata is kurátora az alapítványnak. Összeköt minket az élet tisztelete, ahogy feleségem mondani szokta, 

 – szögezte le Tamás.

„Amikor meglettek az első bíztató eredmények, hogy jó lehet a vesém a Tamásnak elkezdtem az eseményekről a családnak naplót, leveleket írni, de idővel barátok és távolabbi ismerősök is csatlakoztak. Gyorsan száz fölé duzzadt a levelezőlista, mi pedig nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk azoktól akik nap, mint nap olvasták és követték a történetünket, ezért gondoltuk, hogy a műtétet követően létre hozunk egy blogot, ahol már a nyilvánossággal tudjuk megosztani a történetünket, ez a Férjem nélkül soha, de a személyes blog mára már több lett és az alapítványi munkánkkal összefonódik. 

Ezek ismeretét szeretnénk eljuttatni mindenkihez, de legfőképpen a felnövekvő generációhoz, hiszen a későbbi hozzáállásuk a jelenben alapozható meg. Ezen az úton igyekszünk tovább haladni és a fiataloknak irányt mutatni, a döntés és a hűség fontosságát átadni nekik, hiszen a világban mindehol jelentős értékválság van kialakulóban” – fejezte be Noémi.

„Egyre többször hívnak minket el beszélgetni fiatalokhoz, egyetemistákhoz vagy családos közösségekhez, mindig elszoktuk mondani, hogy az egyik legfontosabb, hogy merjenek dönteni és utána a Jóisten majd segít végigmenni a választott úton, de helyettük nem fog dönteni, mert a szabad akaratnak pont ez a lényege, hogy a döntés is szabad. 

Fontos, hogy tudatosan válasszanak párt, és merjenek felelős döntéseket hozni. Igaz ez mind a családalapításra, de az életvédelemre is. Mi mindketten hét-hét gyermekes családban nőttünk fel, biztos alapokat kaptunk a családtól, s ezt szeretnénk továbbadni. Egyik legfőbb célunk, hogy az emberek felismerjék, hogy az igazi boldogsághoz nem a házastársukat kell lecserélni, hanem a házasságukon úgy kell alakítani, változtatni, hogy az mindkét félnek javára legyen. Ha nem kiegyensúlyozott egy pár kapcsolata, hamar válságba kerül az egész család, súlyosan sérülnek a gyermekek, ami már az egész társadalomra negatívan hat. Ebből pontosan látszik a jó házasságok az egész nemzet érdekét szolgálják. Felemelő érzés volt amikor egy atya ismerősünk mesélte, hogy a példánk és történetünk segített egy krízisben lévő házaspárnak továbblépni és felismerni, hogy a házasságért bizony kell és érdemes dolgozni” – hangsúlyozta Tamás.

„Nemrég különleges megtiszteltetés ért minket azzal, hogy jelöltek a Kopp-Skrabski díjra, hiszen így a számunkra oly fontos életadás és élődonáció ezáltal is nagyobb figyelmet kap. A zsűri eddigi szavazatai alapján bekerültünk a legjobb tíz házaspár jelölt közé, és a most induló közönségszavazáson ránk is lehet szavazni augusztus 31-ig” – mondta el Tamás.

„Szokták kérdezni, hogy a donáció megerősítette-e a házasságunkat. A mi házasságunk nem attól vált erőssé, hogy én Tamásnak adtam az egyik vesémet. Sokan ezt gondolják, de ez nem így van, hiszen ekkora feladatot csak egy nagyon erős házasság bír el. Mindketten megéltük, hogy elveszíthetjük a másikat, hogy az élet mennyire múlandó és óhatatlanul az ember ilyenkor rádöbben: igazán csak a házastársa, a gyermekei, a szülei azok akik számára pótolhatatlan. Az ilyen megtapasztalások azok, amik képesek mindent megváltoztatni, ami képes teljesen újjá építeni az ember értékrendjét. Egy-egy krízisnél, amikor az élet múlandósága közel kerül állhatsz bármelyik oldalon, egyik sem könnyebb a másiknál, de a titka, üzenete is ugyanaz: mindenki mindenhol pótolható, egyedül a házastársa, a családja, a szerettei számára nem, és erről sosem szabad megfeledkezni. 

 – zárta a beszélgetést Noémi. 

Nyitó- és belső képek: Ficsor Márton/Mandiner