Egység a sokféleség helyett? – uniós véleménykontroll alatt az európai pártok

Schaller-Baross Ernő és Trócsányi László írása

Az Európai Unió hivatalos jelmondata magyar nyelven így hangzik: „Egység a sokféleségben.” Érdekessége, hogy 2000-ben egy iskolások számára rendezett verseny eredményeként született. A jelmondattal kapcsolatban az Európai Parlament úgy határozott, hogy azt minden kiadványán fel kell tüntetni. Az évek során a mondat az uniós intézmény hivatalos szlogenjévé vált.

Az Európai Parlament szeptemberi plenáris ülésén tárgyalta az európai pártok és pártalapítványok szabályozásáról szóló bizottsági javaslatot, ami a korábbi rendelet reformja. Ez a reformjavaslat az Európai Bizottság 2021. évi munkaprogramjában, az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv keretében látott napvilágot. A programcsomag számos olyan kezdeményezést tartalmaz, ami a választások integritásának védelmét és a demokratikus részvétel előmozdítását célozza, részét képezve annak a törekvésnek, hogy az európai demokrácia új lendületet kapjon, ami a Bizottság elnökének egyik prioritása.

Ehhez képest

A transznacionális listák erőltetése és a nemzeti népszavazási kampányokba való beavatkozás mellett a javaslat egyik leginkább ideológia vezérelt pontja azt kívánja előírni, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikkében foglalt, az úgynevezett unió alapját képező értékeknek való megfelelés kötelezettsége nemcsak az európai politikai pártcsaládokra és pártalapítványokra vonatkozzon, hanem azok tagpártjaira és tagszervezeteire egyaránt.

Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a jogállamisági mechanizmusok objektivitása és az eljárások során alkalmazott kritériumok homályosak és kétségesek. Az uniós intézmények pusztán instrumentális és politikai célokra használják fel az úgynevezett uniós értékeket, hogy szankcionálják azokat, akik másként mernek gondolkodni az Európai Unióról, mint a baloldali többség. Mindez pedig már önmagában is ellentmond a demokrácia alapelvének.

Könnyen elképzelhető tehát, hogy aki eltérő hangot üt meg az uralkodó széljárással szemben, azt azzal a váddal illeti majd az európai párt bejegyzéséért, törléséért és ellenőrzéséért felelős egyszemélyes hatóság, hogy nem tartja tiszteletben az európai értékeket és emiatt szankciókra számíthat. Az a hatóság, amelynek valamennyi határozatát egyetlen igazgató, az Európai Parlament egy bürokratája hozza meg. Nem az első példa arra, hogy az Európai Parlament a demokrácia helyett a saját ideológiai és intézményi érdekeit képviseli.

A Szerződés kimondja, hogy az Európai Unió működése a képviseleti demokrácián alapul. A nemzeti politikai pártok a képviseleti demokrácia alapját, a demokratikus kultúra szerves részét képezik, az európai polgárok akaratának kialakításában, kinyilvánításában, így a nemzeti és az európai ügyek megítélésében és alakításában egyaránt meghatározó szerepet játszanak. Az Európai Parlament, amely azt hirdeti magáról, hogy az európai népek, hagyományok, elképzelések sokféleségének képviselője, most arra törekszik, hogy beavatkozzon a tagállamokban működő pártok szabad értékválasztásába. Ez

Ugyanakkor az instrumentum jogi értelemben is kifogásolható. A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 224. cikke, amely felhatalmazza a társjogalkotókat, hogy meghatározzák a Szerződés 10. cikkének (4) bekezdésében említett európai szintű politikai pártokra irányadó szabályokat, különösen, ami azok pénzügyeit illeti. A nemzeti politikai pártokra nézve azonban a javaslat természetesen semmilyen jogalappal sem rendelkezik. A hatásvizsgálat, amit minden uniós norma esetében el kell végezni az Európai Bizottságnak, azt állapította meg, hogy a javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének, azonban csak az európai pártcsaládok alapszabályára és finanszírozásukat szabályozó előírásokra nézve. A nemzeti pártokkal kapcsolatosan nem tett semmilyen megállapítást.

Az uniós jogalkotás minőségéért felelős Szabályozói Ellenőrző Testület pedig kifejezett fenntartásokat fogalmazott meg véleményében, kitérve arra, hogy az Európai Bizottság a javaslat kidolgozása során nem támasztotta alá azt, hogy a szabályozás céljának – így a demokrácia érvényesülésének – miért azok a jogi megoldások felelnek meg a leginkább, amelyekkel végül előállt. A Bizottság a javaslatot a kifogásolt szöveghez képest változatlan módon előterjesztette.

A német Szövetségi Alkotmánybíróság egy 2011. november 9-ei döntésében azért semmisítette meg az európai választásokról szóló szövetségi törvényben alkalmazott választási küszöböt az európai parlamenti választások vonatkozásában, mert az sértette a választók egyenlőségét és a politikai pártok esélyegyenlőségét. A küszöböt el nem érő szavazatok ugyanis eredmény nélkül maradtak. Érdemes elgondolkozni: az európai pártcsaládok ilyen szintű megerősítése, az európai pártcsaládokon kívül működő és ezáltal külső finanszírozás nélkül maradó pártok hátrányba kerülése, a pártok ideológiai alapú szűrése vélhetően a német Alaptörvényt is sérti.

Ahogy azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke is előírja, alapvető fontosságú, hogy a pártokat széleskörű szabadság illesse meg programjuk és politikai identitásuk kialakítása során. A felettük gyakorolt bizonytalan európai szintű ideológiai értékkontroll kiszolgáltatja a nemzeti közéletet az uniós intézmények véleménybeli erőfölényének és sérti a hatalomgyakorlás valódi demokratikusságát. Minden olyan törekvés, amely az európai közéletbe beavatkozva felszámolni igyekszik a politikai sokféleséget, szembe megy a szubszidiaritás elvével és egy európai föderalisztikus berendezkedés irányába hat.

Az európai parlamenti elképzelés, miszerint uniós állampolgárok közvetlenül is az európai pártok tagjai lehessenek, nyílt lépés a páneurópai listaállítás felé, hasonlóan ahhoz a javaslathoz, hogy váljon lehetővé a páneurópai választókerületi népszavazási kampányok finanszírozása. Az európai kérdésekkel foglalkozó nemzeti népszavazási kampányokba való uniós szintű beavatkozás ellentétes a hatáskör-átruházás elvével (EUSZ 5. cikk). A Tanács és a Számvevőszék a korábbiakban komoly aggodalmának adott hangot a nemzeti népszavazások lehetséges finanszírozásával és az azokhoz kapcsolódó külső hozzájárulások vonatkozásában.

Az arra való elszánt törekvés, hogy az európai parlamenti képviselőket nemzetek feletti listákról is meg lehessen választani, évről évre előkerül, mint a föderlisták csodafegyvere, a transznacionális európai tudat letéteményese. Az európai politikai pártok szabályozásával párhuzamosan jelenleg is folyamatban van egy másik jogalkotási eljárás, amely az európai választásokra vonatkozó szabályokat módosítaná. A javaslat 15. cikke alapján az európai politikai pártok állíthatnának bizonyos számú jelöltet, akiket egy európai választókerületben választanának meg, a listákat ezen jelöltek vonatkozásában az európai politikai pártok állítanák össze.

s erre lenne hivatott ez a lista. Ez azonban egy téves elképzelés, a páneurópai lista ráadásul ellentétben áll a képviseleti demokrácia elveivel: politikai hatalommal rendelkező, de felelősség és elszámoltathatóság nélküli képviselők működését szorgalmazná az Európai Parlamentben.

Azonban a nemzeti politikai pártokhoz, mint képviseleti komponensekhez képest az európai pártok sokkal inkább laza szövetségeknek, tömörüléseknek mondhatók, amelyeknek független politikai identitása soha nem alakult ki. Az európai politikai pártok súlyát jelentős mértékben növelte az Európai Parlament által a 2014-es európai parlamenti választásokon kezdeményezett csúcsjelölti rendszer, amelynek keretében a legnagyobb európai pártok a választásokat megelőzően jelöltet állítottak az Európai Bizottság elnöki pozíciójára, a tagállamok állam- és kormányfői pedig az európai választásokon legtöbb helyet szerző párt jelöltjét támogatták.

A modell azonban kudarcot vallott: a 2019-es parlamenti választásokat követő jelölési rendszerben már figyelmen kívül hagyták. Hiába haladna tehát ebbe az irányba a birodalmi álmokat dédelgető európai fősodor, a politikai értelemben potens nemzeti pártokat legitimitás, valós politikai hatalom és cselekvőképesség hiányában soha nem fogják felváltani az európai politikai pártcsaládok, úgy ahogy a nemzetek sokszínű közéletét sem váltja fel egy szűrt eszmerendszer szerint működő európai uniós közélet.

Az európai integráció ugyanis nem öncél, hanem eszköz, mégpedig ahhoz, hogy a nemzetek szabadsága kiteljesedhessen. Amennyiben ehelyett arra törekszik, hogy felszámolja a nemzetek szabadságát, azzal Európát számolja fel.

A szerzők a Fidesz európai parlamenti képviselői

Nyitókép: MTI/AP