Rendőrtiszt 2006-ról: Amíg az elfogottakat vitték be a székház udvarára, agyba-főbe verték őket

Skrabski Fruzsina új filmjének létrejöttében Bodoky Tamás, az Átlátszó.hu főszerkesztője is részt vett. A dokumentumfilm bemutatója alkalmával egy akkor kezdő rendőrtiszt visszaemlékezéseit közölte a lap „aki a rendőr szakközépiskolából egyenesen a Magyar Rádió akkori székházában működő ideiglenes rendőrbázisra csöppent. A neve elhallgatását kérő rendőr beszámolóját itt változtatás nélkül, teljes egészében közzétesszük.”

„Egy konkrét eset nagyon megmaradt bennem, mert emiatt még az ügyészségen is voltam meghallgatáson mint tanú. Az egyik törzszászlós csoportjában voltam. Két soros alakzatban közlekedtünk, a célunk minél több tüntető elfogása volt. Egy, a rádióhoz közeli utcában haladtunk előre, amikor – ha jól emlékszem – öt fiatal jött velünk szembe, akik amikor megláttak minket, el akartak menekülni. A törzszászlós parancsot adott ki az elfogásukra. Nem értettem miért, hiszen csak elfutottak, nem dobáltak minket, csupán megijedtek tőlünk.

A fiatalok egy kapualjba menekültek, ami nyitva volt, és bementek az udvarra. A csoportunk utánuk rontott, és a törzszászlós utasításba adta, hogy a két kezdő rendőr – egyik én voltam – maradjon kint és figyeljen. Hallottam, hogy bent hangosan kiabálnak a fiatalokkal, majd női sikítást és csapkodást hallottam. Kinyílt a kapu, és egyenként hozták ki a fiatalokat. Három fiatal fiút és két lányt. A fiúk már meg voltak bilincselve, a lányok még nem. Láttam, hogy az egyik lánynak vérzik az orra, hogy miért nem tudom, de szerintem kapott egy pofont.

Hirtelen az egyik megbilincselt fiú elkezdett vergődni, és az őt elfogó főtörzsőrmester kollégám lábába rúgott kétszer, amire a többi rendőr azonnal reagált, és a tőrzszászlós kiabálva adta az utasítást, hogy vigyétek le a földre. Valamelyik kolléga kiabálta, hogy törjétek el az egyik ujját. A fiú ellenkezett, először egy parkoló autóra lett rányomva, majd onnan nyomták le a földre, ahol az arcát meghúzták az aszfalton, közben a hüvelyk ujját próbálták eltörni, de nem sikerült. Viszont az ellenállását leküzdötték.

Miután ez megtörtént, az egyik idősebb kollégám odalökte nekem az egyik lányt, hogy ellenőrizzem a ruházatát, és bilincseljem meg. Szegény lányt sajnáltam, a falhoz állítottam. Ő közben sírt. Mondtam neki, hogy „nem foglak bántani, nyugodj meg!” Megkérdeztem, hogy van-e nála szúró, vágó eszköz, amire azt válaszolta, hogy nincs nála semmi, csak a retikülje. Egy nőnek a ruházatát mégsem fogom átnézni, mert nem vagyunk egyneműek. Megkérdeztem a lánytól, hogy ugye, nem fogsz ellenkezni? Sírva válaszolta, hogy nem. Rátettem a szíjbilincset, amit marokszámra kaptunk és használtunk. Retiküljét a vállán hagytam, így véletlenül sem veszítheti el, ha hátra van bilincselve a keze.

A törzszászlós utasított minket, hogy indulás, a foglyokat átadjuk a BRFK-nak. Ahogy elindultunk, velünk szembe jött a főtörzszászlós csoportjával együtt, és kérdezte, hogy mi történt. Amikor azt a választ kapta, hogy ez a fiú, akit viszünk, megrugdosta az egyik főtörzsőrmester lábát, a főtörzszászlós, mint aki megőrült, hirtelen hasba rúgta a megbilincselt fiút. Rászóltak, hogy nyugi hagyjad!

Vittük tovább az elfogott fiatalokat. Közben rádión kaptuk az utasítást, hogy menjünk pár utcával arrébb, mert további tüntetőket kell elfognunk. A tőrzszászlós kiabálta, hogy futólépés, mert előbb le kell adnunk az elfogottakat. Én a lányt vittem, aki közben folyamatosan sírt. A másik lány, akinek az orra vérzett, nem bírta a tempót, ezért a törzszászlós mögé futott, és belerúgott a fenekébe, közben kiabálta, hogy

»Fussál, kurva!«

Megérkeztünk a rádióhoz, ahol egy BRFK-s kolléga átvette tőlem a lányt, majd azonnal futottunk tovább a következő feladathoz.

Az elfogások közben sűrűn lett használva a nagy könnygáz spré, aminek kellemetlen, a nyálkahártyát erősen irritáló szagát nehezen lehetett megszokni. Mi is köpködtünk, köhögtünk és prüszköltünk tőle. Az egyik kereszteződéshez érve 2 civil ruhás rendőr állt, és a földre fektettek egy tüntetőt. Minket meglátva szolgálati igazolványukat felmutatva közölték, hogy vigyük el a tüntetőt, mert dobálta a rendőröket. A srácra szíjbilincset tettünk, felszedtük a földről, majd elindultunk vele.

A srác elkezdett kiabálni, hogy ehhez nincs jogunk. Ő egy jogi egyetemi hallgató, majd nem volt hajlandó tovább velünk jönni, és letérdelt. Fel kellett Őt emelni, és úgy vittük tovább. Észrevettem, hogy annyira szorosan van a csukóján a szíjbilincs, hogy már azt véresre vágta. Átadtuk Őt is a BRFK-nak, akik egyenesen a rádió udvarába vitték a többi elfogott közé.”

Fotó: Skrabski Fruzsina