Az EU nem alakíthatja át a tagállamok hagyományos kultúráját – Patrick Deneen a Mandinernek

Szilvay Gergely interjúja

Nagy visszhangja volt a múlt heti magyar-német Eb-meccsnek, nem csak az eredmény miatt. A mérkőzést átpolitizálták a magyar pedofilellenes törvény miatt, ami a szülők jogát védi a gyermekeik nemi nevelésére. Mit gondol az ilyesfajta konfliktusokról?

Az Európai Uniót a tagállamok hozták létre, amelyeknek saját, külön kultúrájuk, történelmük és érdekeik vannak. Nem az EU feladata, hogy erővel átalakítsa tagállamai hagyományos kultúráját.

Mindezt pedig az emberi jogok védelmének magyarázatával teszi. Amit látunk, az a központosítás bevett módszere, amire jó példa az Egyesült Államok történelme is, hiszen kétszáz év alatt erősen megfogyatkozott az alapító tagállamok szuverenitása a centralizáló washingtoni szövetségi kormány javára. Ugyanis a hagyományos nemzeti szuverenitást is valamiféle európai összkomformitás nevében kezdi ki az EU. Sokatmondó, hogy elsősorban a közép-európai nemzetek állnak ennek ellent, amelyek többször megtapasztalták a birodalmi és totalitárius hatalmak ölelését. Ezért lehet, hogy Magyarország féltékenyen védi saját identitását. Remélem, hogy folytatni is fogja ezt a küzdelmet az Európai Unió eredeti koncepciójának győzelméért, ami szerint az EU pusztán valamiféle ernyőszervezete a szuverén tagállamoknak.

A nemzetközi politikai térben igyekeznek Orbán Viktort elszigetelődött páriának beállítani. A konzervatív körök azonban valamiféle hősként tekintenek rá. Hogyan látják a magyar miniszterelnököt külföldről a konzervatívok?

Orbán Viktor elsősorban hazája megválasztott kormányfője, és elsődleges feladata megfelelni ennek a szerepnek. Még ha az EU-s és amerikai elit véleményformálók támadják is, neki a magyar álláspontot kell képviselnie, míg van választói felhatalmazása. De az is fontos, hogy az említett véleményformálók álláspontját ne tévesszük össze a nemzetközi intézmények egészével. A nemzetközi véleményformálók relatíve kis csoportot alkotnak, aminek hangosabb a véleménye annál, mint amennyire fontos. Ők azt a látszatot szeretnék kelteni, mintha az egész világ elítélné Orbánt és Magyarországot.

Van olyan intézkedése a magyar kormánynak, amit különösen szimpatikusnak tart?

A magyar családpolitika szerintem olyasmi, ami úgy, ahogy van, dicsérendő, és amit mi magunk is adaptálhatnánk az Egyesült Államokban.

Önt és szellemi társait általában közösségelvű konzervatívoknak tartják, akik inkább a kultúrára helyezik a hangsúlyt, ami nem passzol az amerikai konzervativizmus individualista és szabadpiaci fősodrába.

Ennek a gondolkodásnak megvannak a maga mélyre nyúló filozófia gyökerei az európai hagyományban. Az viszont nem igaz, hogy ne lenne ez a felfogás része az amerikai hagyománynak. Sőt, itt is erős gyökerei vannak. A szabadpiaci-individualista felfogás a hidegháború öröksége, amikor a konzervatívok a szovjet rendszerrel szemben definiálták magukat. Tévesen ezt kezdték el konzervativizmusnak hívni, holott azelőtt a amerikai konzervativizmus sokkal lokalistább, közösségibb és vallásosabb volt.

Mi lehet az állam szerepe ma?

Az amerikai konzervatívok többsége ellenséges az államhatalommal szemben, de szerintem ma igenis azon a ponton vagyunk, ahol a hagyományos közösségek védelme érdekében nagy szükség van az aktív, beavatkozó államra. Főleg ha a globális kapitalizmus deintegrációs hatásait szeretnénk ellensúlyozni, akkor az államnak van feladata: nem a közösségek helyébe kell lépnie, hanem védőernyőt kell tartania föléjük.

Olvasóink már ismerhetik az önhöz hasonlóan gondolkodó Rod Dreher nézeteit – egyetért velük?

Száz százalékig egyetértek Rod diagnózisával, hogy a puha totalitarianizmus korszakába lépünk be épp, és ennek jeleit láthatjuk magunk körül az Egyesült Államokban. Hasonlatosan a szovjet kommunizmushoz, oda lehet a karriered, a reputációd, az életed, ha nem értesz egyet az identitáspolitika és a woke szemlélet álláspontjával, habár még nem börtönöznek be vagy végeznek ki. De a társadalmi kontroll egyre erősebb. És az ideológia mögött ott van az egyetemi és vállalati világ teljes intézményi tekintélye. Rod Dreher arra is felhívja a figyelmet, hogy a politikának korlátoltak a lehetőségei, de azért nem szabad feladni a puha totalitarizmus elleni harcot sem.

A Mandinernek a Facebook köreiből megüzenték, hogy jobban tesszük, ha nem szemlézzük Rod Drehert, mert náluk ő „veszélyesnek” van jelölve. Dreher új könyvét pedig, ami még nem jelent meg magyarul, nem mutatta be a mainstream média.

Éppenséggel ez az egyik olyan terület, ahol szükség lenne aktív politikai beavatkozásra. Az a libertárius hagyomány, ami szerint a szabad piac erői majd megoldják a dolgokat, láthatóan nem működik a mai helyzetben. Nagyon gazdag és befolyásos intézmények, egyetemek és nagyvállalatok vetik be erejüket, hogy megakadályozzanak minden normális vitát. Szóval a politikai hatalomnak korlátoznia kellene ezen intézmények befolyását, és elősegíteni, hogy lehessen tere a legitim politikai vitáknak. S mivel ezek a szereplők, főleg a techvállalatok azok, amelyek létrehozták és fenntartják a kommunikáció mai fő tereit, a közösségi platformokat, ezért a törvényhozásoknak kell beavatkoznia, és minimálisra szűkítenie a platformok fenntartóinak beavatkozási lehetőségeit a rajtuk folyó kommunikációba. S most már több konzervatív szenátor is van, akik így gondolkodnak.

Nemrég szó volt arról, hogy esetleg meg kellene vonni a szövetségi állami támogatást az Amerikát szisztematikusan kritizáló egyetemektől, Trump pedig betiltotta a szövetségi intézményekben a kritikai fajelmélet promotálását. Akár ilyesmi lépésekre is gondol?

Bizonyos megközelítések és álláspontok támogatására nem szabadna felhasználni az adófizetők pénzét. Talán egyesek azt gondolják, hogy ez a cenzúra egy formája, de a konzervatívok tanultak az Obama-kormány nyolc évéből, amikor meglehetősen hatékonyan használtak kormányzati pénzeket baloldali politikai célok elérésére. Ha lehet használni az állami pénzeket arra, hogy alakítsuk az egyetemek világlátását, s aztán az egyetemek alakítsák a világ álláspontját, akkor igenis mondhatjuk azt, hogy az egyetemek egyes dolgokat nem reklámozhatnak, és megvan a maguk feladata, s mindez a támogatás odaítélésében vagy megvonásában is megmutatkozhat.

Most viszont ismét a demokraták vannak hatalmon: hogyan vélekedik a Biden-kormányzatról?

Joe Biden úgy kormányoz, mintha különösen erős felhatalmazása lenne a választóktól, magyarán ambíciózus átalakító programokat hirdet. Úgy viselkedik, mint minden progresszív kormány: megpróbálja átalakítani az intézményeket, a társadalmat. De hadd emlékeztessek arra, hogy hiába nyert Joe Biden, valójában a Demokrata Párt igen rosszul szerepelt a kongresszusi választásokon.

Biden valószínűleg elnöki mandátuma első két évében igyekszik minél többet megvalósítani a programjából, mert utána jönnek a kongresszusi félidei választások, azokon pedig általában az ellenzék szerepel jobban, szóval a republikánusok legalább a törvényhozás egyik házában többséget szereznek majd, és blokkolni tudják az elnök és a demokraták intézkedéseit.

Ki lehetne a republikánusok következő elnökjelöltje?

Ron DeSantis, Florida republikánus kormányzója népszerű és felelős kormányzó, aki jól integrál bizonyos populista elemeket a politikájába. Megvannak a populista erényei, mint Trumpnak, de van hozzá politikai kompetenciája is. Tapasztalt, vannak emberei, miközben Trumpnak nem voltak, és sok hispán is rá szavaz. Minden arra mutat, hogy elindul az elnökválasztáson. És nagyon népszerű! DeSantis olyan lépéseket tesz Floridában, amit szerintem szövetségi szinten is meg kellene tenni. Keményen ellenzi az identitáspolitikát, a woke programot, ellenezte az egész ország bezárását a járvány idején, és harcol a kritikai fajelmélet ellen is. Emellett hatásosan és erősen kritizálja a médiát, ami tetszik a konzervatívoknak, hiszen a média sosem volt a konzervatívok barátja. Hasznos és hatásos politikai programja van.

Az amerikai társadalom mutat ellenállást a progresszívek nyomulásával szemben?

Megfigyelhető egy ellenállás a hétköznapi szülők körében, akik egyre nagyobb tömegekben tűnnek fel az iskolatanácsi gyűléseken, amelyek általában unalmasak és kevesen mennek el rájuk. Fel vannak háborodva, nagy számban mennek el, pedig nem szoktak politizálni. Szerintem ez a téma a következő elnökválasztáskor központi szerepet fog játszani.

fotók: Ficsor Márton