Orbán-terv: pénzeső és stabilitás

„Magyarországot 2008-ban teljesen legyengült állapotában érte el a globális krízis. Technikai értelemben bekövetkezett az államcsőd, hiszen nem vásárolták a magyar állampapírokat, a diszkontkincstárjegyeket a befektetők. S ha nem jött volna az EU–IMF–Világbank segélycsomagja, Magyarország elesett volna – pénzügyi-gazdasági értelemben. Emlékezzünk csak, hogy a magyar adósság fele külföldiek kezében volt, elszállt a költségvetési hiány, az ország pedig a devizahiteket nyögte.

Visszatérve az Orbán Viktor által említett pénzügyi stabilitás fontosságára: szemben az akkori helyzettel, most erős a bázis: mind 2018-ban, mind pedig 2019-ben öt százalék körüli növekedést produkált a magyar gazdaság, az adósság döntő részben magyar kézben van (húsz százalék alatti a külföldiek aránya). Erre az évre egy százalékra lett betervezve a költségvetési hiány és hosszú ideje csökken az adósságráta. 2010-hez képest 14 százalékpontos a javulás, amelyet rajtunk kívül senki sem volt képes produkálni. A 2020-as költségvetésben pedig elképesz­tően nagy a tartalék, és a jelek szerint sok pénzt lehet mozgósítani, ha kell. Magyarország megítélése minden téren kedvezőbb: nem pusztán a makrogazdasági mutatóink nagyon jók, hanem élen járunk a külföldi működő tőke terén is. Fontos dolog az is, hogy a kormány mögött széles körű társadalmi támogatottság áll.

Ne áruljunk azonban zsákbamacskát: úgy tűnik, az átmeneti visszaesés elkerülhetetlen, s időbe telik, mire újból magához tér a gazdaság. Túl vagyunk a pánikon, jelenleg zajlik a rövid és a középtávú tervek elkészítése, ezeket követheti a ­recovery, vagyis a pénzügyek, a gazdaság stabilizálása, helyreállítása.

Közben hatalmas változáson megy át a társadalom, a gazdaság. Gazdaságpszichológiai értelemben pedig még inkább átalakul minden: valószínűleg nem a felzárkózást, az úgynevezett reálkonvergenciát kell erőltetni mindenáron, sokkal inkább a meglévő értékeink megtartását, megőrzését és stabilitását.”