Adalék a nagy magyar Oroszország-fixációhoz

A lassan szezononkénti Putyin-Orbán találkozók idején rendre beindul a nagy Oroszország-fixáció a hazai közéletben.

Természetesen van jelentősége az oroszországi folyamatoknak, a putyini politikának és persze a magyar-orosz kapcsolatoknak itthon – csak az a kérdés, mekkora is az a bizonyos jelentőség.

Illés kolléga minapi mandineres cikkében pontos mérlegre tette Oroszország hazai megítélést, a putyinista és putyinfób tábor érveit. Be is linkelt néhány adatot, amit most itt külön kiemelnék – mivel sokan hajlamosak a tények és egzakt adatok helyett hasbeszélve, vágy- vagy rémálmokat felnagyítva beszélni egy egy politikai folyamat – vagy ország – jelentőségéről.

Nos, az egyszerű adat így szól:

az MIT adatbázisának legutóbbi, 2015-ös adatai szerint.

Oroszország anyácskát olyan magyar kiviteli célországok előzik meg vastagon, mint Belgium, Spanyolország vagy Csehország. A szomszédos Románia és Szlovákia bőven beelőzik a keleti óriást. A magyar export örökös, elmozdíthatatlan első számú célpontja pedig Németország, oda megy az exportunk 26 százaléka. De még a távoli Egyesült Államok is több mint 5 százalékos szeletet hasít ki a magyar exportból.

Ha tovább böngésszük az adatokat, azt láthatjuk: a 2010 óta fennen hangoztatott, nagy elánnal szervezett magyar keleti nyitás fő célországaiba (Oroszország, Kína, Törökország) mindössze az exportunk 5,5 százaléka irányul a 2015-ös adatok szerint (ez az országcsoport épp hogy megelőzi Olaszországot a magyar exportpiacon).

Ha pedig azt nézzük, honnan érkezik Magyarországra az import, ugyan apró eltérésekkel, de hasonló nagyságrendeket kapunk. Németország itt is 26 százalékkal áll az első helyen, míg Ausztria 6,2 százalékon, Kína pedig 6 százalékon áll (nem meglepő módon). 

Oroszország a 10. helyen áll, 3,9 százalékkal a Magyarországra importáló országok között (nyilván az energiaimport fontos eleme ennek).

Érdekes és elgondolkodtató, hogy a nem túl jelentősnek gondolt Hollandia (akivel most enyhén szólva elmélyült a botrányos holland nagyköveti nyilatkozat miatti konfliktus, nem beszélve a bizarr Heineken-sztoriról) export és import terén is jelentősen fontosabb partnere Magyarországnak, mint Oroszország.

A nemzeti össztermék tekintetében Oroszország a világranglista 12. helyére csúszott: Dél-Korea, Kanada és Brazília is megelőzi az eurázsiai óriást, Ausztrália pedig ott lohol a nyakán.

Moszkva nem dőlhet hátra sem a nyugati szankciók, sem az olaj világpiaci ára, sem a jóval hatalmasabb déli szomszéd, Kína türelmes, de szívós terjeszkedése miatt sem.

Oroszország földrajzi óriás, de ez ne tévessze meg sem az orosz politika rajongóit, sem pedig gyűlölőit: nem kell túlméretezni Oroszország jelentőségét a magyar szempontból.

Kényszerű jelenlegi adottságaink miatt Oroszország fontos partnerünk kell, hogy legyen az energiaügyekben, és persze atomarzenálja miatt tartósan a világ egyik vezető katonai hatalma marad (nem mintha bárki el akarná foglalni a végtelen tajgák országát).

Mégis jó lenne, ha nem mérnénk félre Oroszország valódi súlyát.