Orbán: Addig jönni fognak, amíg nem védi meg mindenki a határait

7.5 (vagy janynak hazudjak) milliard az ertelmetlen frotakadaly meg vagy 30milliard lesz a kerites. Congrats!! Olimpiat is akarunk rendezni???......

Kene vegre egy menekultellenes "bekemenet"!! Egyreszt hogy lassuk, hanyan maradtak az agyhalottak, illetve hogy eszrevegyek masok is, milyen fasza kis naci orszag lettunk. Esetleg "konzultacio". Barmirol, ami nem fontos: "Kérdezték tőlünk, hogy akarjuk-e bezáratni a boltokat vasárnap? Hát a nemzeti dohányboltról, stadionépítésről, iskolaállamosításról volt konzultáció? Fel se merült, pedig ezek egyenként többe kerülnek, mint a menekültügy. Paks II. árából örökbe fogadhatnánk egy kisebb afrikai országot, ha már annyira hiányoljuk a gyarmatosítással járó tapasztalatot. De érdekes: Paksról sem kérdeztek egy árva szót se."

Merkel mai böffenése (korlátlanul jöhet mindenki menekültként) gyakorlatilag egy összeurópai polgárháborús helyzethez vezető út egyik lépése. Orbánnak igaza van, milliók fognak jönni, a balkáni útvonalon, mert erre, ide lehet. Mi lesz akkor pl., ha a globális felmelegedés mellé kitör a Katla, vagy egy másik vulkán, amitől nemhogy repkedni nem lehet majd, hanem rendesen szétcseszi a mezőgazdaságot mindenhol néhány évre, mint a francia forradalom előtt? Vagy csak hirtelen túl kevés víz lesz valahol? Vagy bármi? Ha a napi 3 ezerből lesz 50-100 ezer, akkor az M1-es mellett nem osztogatás lesz majd, hanem fosztogatás. És a Jóisten könyörüljön majd mindannyiunkon :(

Hülyeségek mantrázása helyett: "Hatalmat lehet gyűlöletre építeni, de országot semmiképp! Petrovai (indes) 2015. szeptember 5., szombat 02:50 | Hetek, hónapok óta eszkalálódik a menekült-válság Magyarországon. Minden józanul gondolkodni képes ember pontosan tudja, tudta (az állami vezetés rendelkezésére álló hírszerzési csatornáktól származó részletesebb információk nélkül is), hogy a nagy számú menekült nem máról holnapra jelent meg határainkon, hanem úgy távolságban, mint időben hosszú utat tettek meg, amíg eljutottak Magyarországra. Egy, az ország állampolgáraiért és javaik biztonságáért felelősséget viselő, az uniós idegenrendészeti szabályokra és humanitárius szempontokra egyaránt figyelemmel levő kormány a felkészülést nem óriásplakát-helyek vásárlásával kezdi, nyomdai megrendelései pedig az akkor még csak hamarosan megérkező menekülteknek szóló több nyelvű tájékoztatók elkészíttetéséről szólnak, nem konzultációs ívek és magyar nyelvű plakátok nyomtatásáról. Egy felelős kormány minden lehetséges módon felkészül e hatalmas embertömeg fogadására: megnyitja és lakhatóvá teszi az üresen álló laktanyákat és legalább a minimális létfeltételeket biztosítani képes átmeneti szállásokat létesít a szükséges számú férőhellyel, felbővíti az idegenrendészeti apparátus létszámát, technikai színvonalát olyan mértékben, ami gyorsan és hatékonyan képes kezelni a hazánkon áthaladni szándékozó ember-áradat kötelező adminisztrációjával járó problémákat, tapasztalt külföldi szakértők segítségét kéri olyan országokból, akik már évek óta küzdenek a tömeges bevándorlás problémájával, know-how-t vesz át, alkalmaz, adaptál, már jó előre egyeztető jellegű krízis-stábot állít fel, amelyben részt vesznek a hagyományos, illetékes kormányzati szereplőkön kívül az egyházak és civil karitatív szervezetek, a vonulási útvonallal érintett önkormányzatok irányítói, a szereplők körét rugalmasan, az aktuális helyzethez igazítja, és amiben az állam nem utasít és feladatot oszt, hanem informál, koordinál, súlyoz, egyeztet, kapacitást pótol, a vállalások ellenértékét téríti, azaz összefogja a különböző területeken a probléma megoldásán ténykedőket, a (csak az állam) rendelkezésére álló hírszerzési információk alapján hitelesen és előre tájékoztatja a lakosságot a menekült-hullám várható nagyságáról, a menekültek végleges uticéljáról, az átvonulás várható időtartamáról és egyéb átmeneti nehézségekről - különös tekintettel a gyors regisztrációt követő különvonatos és/vagy külön-buszos szállítás okozta estelegen a helyközi tömegközlekedést érintő változásokról, apparátust telepít a menekültek határon kívüli útvonalára, segítőket küld az érkezők, de a határt még el nem érők nagyobb csoportjaihoz. Teszi mindezt információs szándékkal annak érdekében, hogy már jó előre tájékoztassa a felénk igyekvő embereket, hogy hol léphetnek be az országba, és mi a teendőjük ezt követően, mi és várhatóan mennyi idő alatt történik velük ezután, és várhatóan mennyi időt kell Magyarországon tartózkodniuk, míg továbbutazhatnak. És még ötlet szinten sem jut eszébe, hogy majd ehelyett külföldön, a válságövezetekben elhelyezett óriásplakátokkal üzen az indulni szándékozóknak, hogy "Légyszí', ne gyertek!" ... nem épít könnyen leküzdhető kerítést olyan emberek útjába, akik hulló bombák és kegytelen, embertelen barbárok elől menekülnek és menekítik karonülő gyermekeiket, s akiknek ilyen tapasztalatokkal a hátuk mögött annyit jelent ez a kerítés, mint nekünk fellépni a járdaszigetre. Mondom: nem épít ilyet, és főleg nem annyiért, amennyiért egységáron akár egy új Berlini falat is megépíthetett volna, ha már mindenáron keríteni akar. nem üzenget sértődött durcás kisgyerekként szövetségeseinek, hanem maximálisan és minden tekintetben együttműködik velük, és még a látszatát is kerüli annak, hogy különutas megoldásokat követ egy össz-európai probléma kezelésében. Történt ehelyett, hogy Magyarországot majdnem minden tekintetben felkészületlenül érte az áradat. Egyedül mentálisan volt trenírozva a népesség: a gyűlölet magvait szerte szórták, s a sajnos amúgy is jó táptalajra hulló szemeket folyamatosan öntözték is, így mire a menekültek első komolyabb hulláma eljutott hazánkba, a gyűlölet virága már szárba szökkent. Szárba szökkent ugyan, de beérni azonban csak nem akart! Nem, mert hatalmat ugyan lehet gyűlöletre építeni , de egy országot semmiképp! Minden fejetlenség, szervezetlenség, ad hoc jellegű, és sokszor következetlen intézkedés, aljas átverés és megalázás ellenére a jelentősebb rendbontások elmaradtak. Ez meglátásom szerint három dolognak tudható be: példamutató és valódi civil összefogás bontakozott ki a válság békés kezelésére, a fenyegető humanitárius katasztrófa megelőzésére, erős önszerveződő csoportok egyre profibban kezelik a kezelhetetlent, rengeteg jó szándékú ember (egyetemistáktól a művészekig) adományoz értéket, munkát vagy egyszerűen csak időt pusztán embersége okán, a menekültekkel közvetlen kapcsolatba kerülő hivatali és rendvédelmi apparátus erőn felül teljesítve, a legjobban értelmezett hivatástudattól vezérelve igyekszik humánusan és hatékonyan kezelni a helyzetet, és végül, de nem utolsó sorban annak, hogy azok az emberek, akik mindezeknek elszenvedői olyan állapotok elől, olyan viszonyok közül érkeztek, hogy egyszerűen még bőven az ingerküszöbük alatt van mindaz, amit most meg kell éljenek, ráadásul egyetlen cél lebeg a szemük előtt: élve és a családot egyben tudva eljutni oda, ahol boldogulásukat vélik megtalálni. Ami nekünk már-már felháborítóan tűrhetetlen, náluk talán egy vállrándítást ér. Elég lett volna ehhez egyszer mélyen a szemükbe nézni. S miközben mindenki attól retteg, mikor fordul át valamilyen erőszakos cselekedetbe a már-már tapintható feszültség, s miközben a rendvédelem és az önkormányzati ügyek feje nyaralni megy, a rengeteg elkeseredett, átvert, megalázott, információ hiányban és nélkülözésben élő ember mégsem tör, zúz, nem őrjöng az erőszak, nem ég a város ... Illetve mégis! Autó lobban lángra, szétvert kirakatok, könnygáz, gumibot, tomfa, kő és puszta ököl harca zajlott az este. Csak egy magyar-román focimeccs kellett hozzá. Ilyen máskor is volt. Még csak ki sem kaptunk, mint máskor. Mégsem égtek korábban autók, az "ultrákon" nem volt egyenpóló, mozgásuk, tetteik nem mutatták régebben a szervezettség jeleit. Mi történt most? Nem értem! Vagy inkább: nem akarom érteni!"