Az európai baloldal és a harmadik világ

„A »tökéletes vihar« (perfect storm) eredetileg meteorológiai szakkifejezés volt, de már vagy két évtizede alkalmazzák olyan társadalmi és gazdasági helyzetek jellemzésére is, amikor a negatív körülmények összetalálkoznak, és drámai, soha nem látott intenzitású következményekkel járnak. A Földközi-tenger déli és keleti partvidéke mentén elterülő országokban, de Afrikának az Egyenlítőtől északra eső óriási területein is egyidejűleg alakultak tragikusan a klimatikus viszonyok, hatott a gazdasági válság, és következett be egy olyan politikai robbanás, amely állandósuló, több országban is tomboló polgárháborúba torkollt. Ez aztán valóságos láncreakciót indított el, és teljesen felforgatta a hatalmi viszonyokat. A harmadik világ jelentős részét sajnálatos módon sújtó csapásokért nem lehet egyedül felelőssé tenni az egykori gyarmatosító hatalmakat, illetve a fejlett világot, ahogy ezt az európai baloldal évtizedeken keresztül sulykolta. A bajok, a feloldhatatlan feszültségek, melyek a mostani robbanáshoz vezettek, az egyes afrikai és ázsiai társadalmak belsejéből, a mélyrétegekből törtek föl. Ezekben az országokban évtizedeken keresztül szörnyű elnyomó rendszerek voltak hatalmon, többnyire olyan diktátorok vezetésével, mint Szaddám Huszein, Hafez Asszad és Moammer el-Kadhafi. Ők egytől egyig a Szovjetunió szövetségesei, antiimperialisták és »anticionisták« voltak, és valamiféle baloldali jellegű ideológia nevében uralkodtak, nem véletlenül rajzolt róluk hosszú ideig kedvező képet a nyugati baloldali média.

Most viszont a baloldali diktátorok helyén támadt űrbe szinte mindenütt benyomult a polgárháborút előidéző radikális iszlám, amely menekülthullámokat indít útnak a legközelebb eső, viszonylag biztonságos és jólétben élő földrész, Európa felé. Olyan tömegekről van szó – egyes becslések szerint már 50-60 millió ember van úton! –, melyeknek integrálása földrészünk nemzetállamaiban kilátástalan, és akiken humanitárius eszközökkel hosszabb távon sem lehet segíteni. Az európai baloldalnak szembesülnie kell azzal, hogy »kisebbségpárti« ideológiája összeroppan a szörnyű tények súlya alatt, és fel kell adnia elméleti alapjait.

Európa politikai erőinek, a mindenekelőtt a mérsékelt jobboldali és a baloldali pártoknak össze kell fogniuk, és konkrét cselekvési programot kell elfogadtatniuk az Európai Unió tagállamaival. A menekültek további beáramlásának megakadályozásán kívül lépéseket kell tenni a szerencsétlen, földönfutóvá tett milliók letelepítésére a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, amihez persze hatalmas gazdasági, politikai és katonai erőfeszítésekre lesz szükség az EU részéről. Bízom benne, hogy az európai baloldal, inkább előbb, mint utóbb, felismeri azt a kényszerhelyzetet, amibe földrészünk került, feladja ideológiai prekoncepcióit és közreműködik a mentőcsomag kidolgozásában és végrehajtásában.”