A krími annexió első évfordulójára

2015. március 17. 14:42

Továbbra is adódhatnak olyan helyzetek, ahol a nemzetközi jog normáinak áthágása ellen továbbra is tehetetlen a nemzetközi közösség

2015. március 17. 14:42
Hámori Viktor

Mi a fő tanulság mindebből? Talán az, hogy továbbra is adódhatnak olyan helyzetek, ahol a nemzetközi jog normáinak áthágása ellen továbbra is tehetetlen a nemzetközi közösség. Tagadhatatlan, hogy az ENSZ 1945-ös megalakulása óta számos jól működő garancia épült be a nemzetközi külpolitikai körforgásba, de - mint azt az orosz-ukrán példa is mutatja - ezek messze nem nyújtanak 100 százalékos biztonságot. A Krím de facto elvesztését mára már mind a nyugat, mind Ukrajna elfogadta. A kijevi elit azonban egyelőre nem vállalja fel a beismeréssel járó politikai kockázatot, továbbra is az ukrán állam részeként hivatkoznak arra az országrészre, amit jó eséllyel végleg elvesztettek. A gond az, hogy sem Ukrajna, sem a NATO nem tudott érdemben reagálni erre a hirtelen kialakuló, területi szuverenitást sértő helyzetre. Az uniós szankciók bevezetése egy megkésett, a probléma gyökerére hatni nem tudó eszköz. És ha mindez nem lenne elég tanulság, akkor vegyük ide a kelet-ukrajnai területek kirobbant árnyékháború káros következményeit, ami a nemzetközi jog perspektívájából egy még nehezebben megfogható konfliktus.

Visszatérve a cikk elején feltett kérdésre: mit is eredményezett a krími példa? Egyrészt megértette mindenkivel, hogy a nemzetközi jog továbbra is korlátozott eszköztárral bír, ha területi konfliktusokról van szó. Továbbá rámutatott az ENSZ működésének gyenge pontjaira, amelyek a délszláv háború óta (köz)ismertek. És akkor vegyük ebbe a kalapba az EU-NATO tandemet is, akik csak a távolból kiabáltak át az oroszoknak, hogy aztán Brüsszel közel fél év elteltével tudta megtenni az első konkrét lépést a szankciók bevezetésével.

A krími példa azonban bizonyította azt is, hogy a nyugat elmaradt reakcióinak távolabbi vonatkozásai is vannak - Ukrajna egy helyben toporogva várja a megváltást az Európai Uniótól, miközben az új kijevi elit saját belső harcai is feszültséget gerjesztenek. A kör bezárult, Ukrajna nem jut előre, az EU leszerepelt, Oroszországnak pedig volt egy sikeres éve. Egy dolog biztosnak tűnik: a folytatás már nem lesz diadalmenet Moszkva számára sem.

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
recipeferum
2015. március 17. 18:35
A népek önrendelkezési joga nem nemzetközi jogi alapelv? Vagy csak akkor ,ha az az érdek?
békalepcse
2015. március 17. 17:43
A politika mindig egy ráhúzott ing a világra, amikor nagynak képzelik magukat egyesek... A "kisember" vegye már magát észre és ne álljon be pragmatikusan az Őt eláruló "elit" mögé. Az emberek akaratának igen is van politikai mondandója, ha nem hagyják elferdíteni gondolataikat. A területi hovatartozás kérdését pedig el kell venni a politikusoktól!!! Az identitás és pragmatizmus két külön fogalom, de mindkettőnek meg van a saját értelme.
Akitlosz
2015. március 17. 17:38
A nemzetközi közösség nem csupán Amerika és csatlósállamai (kellene, hogy legyen). A nemzetközi jog pedig ugyan nem csupán Amerika érdekérvényesítésének az eszköze (kellene, hogy legyen). Lásd például, hogy a nemzetközi jog értelmében Irak Amerika általi 2003-as megtámadása agressziónak minősült egy független állam ellen. Mégsem vonta senki felelősségre Busht, nem akasztották fel, mint háborús bűnöst. Jelenleg nem létezik semmiféle olyan földi hatalom, amelyik az Amerikai Egyesült Államokat akármiért is felelősségre tudná vonni. Ennyit a "nemzetközi jogról".
drkovax
2015. március 17. 16:15
A "nemzetközi jog" az, amit a fegyverek (lő- és pénzügyi-) kikényszerítettek vagy kikényszerítenek... Annak a krími helyzet is éppúgy megfelel mint a koszovói ...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!