A krími annexió első évfordulójára

„Mi a fő tanulság mindebből? Talán az, hogy továbbra is adódhatnak olyan helyzetek, ahol a nemzetközi jog normáinak áthágása ellen továbbra is tehetetlen a nemzetközi közösség. Tagadhatatlan, hogy az ENSZ 1945-ös megalakulása óta számos jól működő garancia épült be a nemzetközi külpolitikai körforgásba, de - mint azt az orosz-ukrán példa is mutatja - ezek messze nem nyújtanak 100 százalékos biztonságot. A Krím de facto elvesztését mára már mind a nyugat, mind Ukrajna elfogadta. A kijevi elit azonban egyelőre nem vállalja fel a beismeréssel járó politikai kockázatot, továbbra is az ukrán állam részeként hivatkoznak arra az országrészre, amit jó eséllyel végleg elvesztettek. A gond az, hogy sem Ukrajna, sem a NATO nem tudott érdemben reagálni erre a hirtelen kialakuló, területi szuverenitást sértő helyzetre. Az uniós szankciók bevezetése egy megkésett, a probléma gyökerére hatni nem tudó eszköz. És ha mindez nem lenne elég tanulság, akkor vegyük ide a kelet-ukrajnai területek kirobbant árnyékháború káros következményeit, ami a nemzetközi jog perspektívájából egy még nehezebben megfogható konfliktus.

Visszatérve a cikk elején feltett kérdésre: mit is eredményezett a krími példa? Egyrészt megértette mindenkivel, hogy a nemzetközi jog továbbra is korlátozott eszköztárral bír, ha területi konfliktusokról van szó. Továbbá rámutatott az ENSZ működésének gyenge pontjaira, amelyek a délszláv háború óta (köz)ismertek. És akkor vegyük ebbe a kalapba az EU-NATO tandemet is, akik csak a távolból kiabáltak át az oroszoknak, hogy aztán Brüsszel közel fél év elteltével tudta megtenni az első konkrét lépést a szankciók bevezetésével.

A krími példa azonban bizonyította azt is, hogy a nyugat elmaradt reakcióinak távolabbi vonatkozásai is vannak - Ukrajna egy helyben toporogva várja a megváltást az Európai Uniótól, miközben az új kijevi elit saját belső harcai is feszültséget gerjesztenek. A kör bezárult, Ukrajna nem jut előre, az EU leszerepelt, Oroszországnak pedig volt egy sikeres éve. Egy dolog biztosnak tűnik: a folytatás már nem lesz diadalmenet Moszkva számára sem.”