Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Az eddigi módszereket,a melyeket eddig a külföldi vállalatok, vagy a politikai ellenfelek ellen vetettek be, nem riadnak meg a saját gazdasági hátországuk megregulázására is felhasználni.
„Fizessenek csak, hiszen bőven van miből – hallhatjuk a többség válaszát, ahogy azt már megszokhattuk a különadóval sújtott bankszektor esetében is. Azonban az a helyzet, hogy a bankadónál megszokott módon végül többé-kevésbé a reklámadót is a fogyasztók fizetik majd meg, hiszen az közvetlenül, azonnali hatással van a termékek és szolgáltatások árára. Példának okáért egy egységes, 10 százalékos reklámadó a hirdetési szokások megváltozása nyomán végül átlagosan 0,5 százalékkal növeli a fogyasztói árakat, derül ki a 2000-es évek osztrák reklámadójának hatásait vizsgáló tanulmány szerint. És ez csak az egyik probléma a tervezettel.
A reklámipar országosan közel 13 000 főt foglalkoztat közvetlenül, közvetetten ez a szám az ötvenezret súrolja. Az adónem bevezetése nyilvánvalóan zsugorítaná a reklámpiacot, ezzel pedig munkahelyeket szüntetne meg. A reklámpiac ráadásul nem önállóan létezik: a médiaipar nagy része a reklámokból él, a digitális médiaszolgáltatók a bevételeik 95 százalékát fedezik reklámokból. A reklám egyébként nem csupán szükséges rossz, hiszen a piaci verseny egyik legfontosabb eszköze, amelyben az eladó és a fogyasztó közötti kapcsolat elsődlegesen kialakul. Reklám nélkül nem tudnánk, hol mennyiért kaphatnánk meg az áhított portékát, lehetetlen lenne az új termékeket megismertetni a fogyasztókkal. (...)