Bográcsopera

„A kormányfő szerint stadiont nem a futballistáknak építenek, ahogy színházat sem a színészeknek, az operát sem az énekeseknek, hanem a nézőknek. Ebben tán nincs épp igaza, még ha utóbbi kettőben bizonyára régen szotyolázott. Színházat, operát - úgy tudom - azért építenek, hogy a legjobb művészek a legméltóbb körülmények között dolgozhassanak, így a legtöbbet hozhassák ki magukból, és a művekből. Ha ez sikerül, lesz hálás néző bőven. A művelt, igényes közönség ugyanis általában a minőségre kíváncsi, nem a díszpáholyra. (Még az épületre sem - lásd Nemzeti babaház, Alföldi idején.)

A sok blőd hamuka közül megemlítek még egy filozofikus elemet. »A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész«... Igen: csak rakjuk bele - mi adófizetők - a drága hozzávalókat. És akik közel ülnek a bográcshoz, bőven falatoznak - a nép nevében. (Gulyáskommunizmus 2.0?)”