Orbán: Mindenki erős Európát szeretne

A XXI. század elsô évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogátés képességét. A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsôséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdôdött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyûjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja. Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerzôdés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének megalapításáról döntöttek. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyûlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttmûködés Rendszerét. Mi, a Magyar Országgyûlés képviselôi kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínû magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövônk tartóoszlopai. A Nemzeti Együttmûködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élô magyarok. Lehetôség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Szilárd meggyôzôdésünk, hogy a Nemzeti Együttmûködés Rendszerében megtestesülô összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövôjét, erôssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erôket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemû, vallású, politikai nézetû, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetôséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következô éveit.

"Milyen nyelv megy a beszélni magyarul kívűl." Aki ilyen mondatot (?) leír, az ne pofázzon nyelvhelyességről, mert csak magát égeti szénné, polgártárs.

Ez a lelkesedés és ömlengés - szerintem - többet árt, mint használ. Mert nem lehet őszinte, oly alpári. Most Mo-ra tekint Európa, és a tájékozódni képes aurópai polgár érdeklődéssel, várakozással fordul felénk. Remélhetőleg előítélet nélkül. Noha a hazai ellenzék éppen egy negatív előítélet gerjesztését végzi egy ideje, oly lelkesen. De úgy gondolom, az ilyen magatartás őket minősíti, nem Mo-ot. Én sokat várok a magyar elnökségtől. Végülis 15-16 ,illió magyart képvisel. És Aurópában ez nem számít kis népességnek. Pécs az Európa Kulturális Fővárosa programmal jól alapozta meg az elnökségünket, a miniszterelnök európai körútja pedig sikeres előkészítésnek látszik. Most már akkor HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Ami biztos, Orbán politikai taktikából, empátiából máris akkorát bukott, mint Rottenbiller. Teljesen feleslegesen hergelte, hergeli a kül- és belföldi közvéleményt. Enélkül az ostoba és haszontalan médiatörvény nélkül is tökéletesen uralhatta volna a nyilvánosságot, már amennyiben az egyáltalán uralható a 21. században, a netkorszakban, miután mindenhol a kinevezettjei ülnek, de ez neki nem volt elég, még papírt is akart róla. Ezzel aztán sikerült magára rántani az abroszt, lejáratnia magát a nemzetközi közvélemény előtt, hazavágni előre azt az eu-s elnökséget, amihez ő fűzte a legnagyobb reményeket, és mielőtt az egyáltalán életbe lépett volna.