Szabad dúlás, békeharc, numerus clausus

A Republikon Intézet szerdán Gazdaságpolitika 2010 – Forradalom vagy kontinuitás? címmel rendezett konferenciát az A38-on, ahol a bevezető előadást Csillag István közgazdász, egykori gazdasági és távközlési miniszter tartotta.  Csillag előadását Tóth Csaba köszöntője előzte meg, ebben szó esett arról, hogy a Republikon egy  „pártpolitikailag független, liberális szellemi műhely” – ezt az önmeghatározást egyébként a szervezet honlapján és blogján is olvashatjuk. Tóth szerint az intézet teljesítménye kiváló, hiszen 2010-ben is növekedni tudtak: a szervezet ma már nem csupán gazdasági elemzéseket készít, hanem szakpolitikai anyagokkal áll elő az egészségügy, az oktatás, illetve a külpolitikai és a tolerancia témáiban is. A stratégiai tanácsadó a kritikákra reagálva leszögezte: a rendezvény csupán azért tűnhet egyoldalúnak, mivel a meghívott fideszes szakemberek nem kívántak részt venni a konferencián.

Csalódottság, döbbenet, várakozás

A rövid intrót már Csillag István performansza követte, az anyag a  „A hetedik koporsó” költségvetése címet kapta. A közgazdász rögtön az előadás elején leszögezte: az Orbán-kormány idei gazdaságpolitikájára három, egymással párhuzamosan megjelenő józan reakció létezik, ezek pedig a csalódottság, döbbenet és a várakozás. Csalódottak lehetünk, mert a Fidesz a rendelkezésére álló hatalmas támogatottság mellett sem tette meg azokat a szükséges átalakításokat, amiket az előző kormányok nem mertek, akiknek a kellő támogatottságuk sem volt hozzá meg – érvel Csillag.

Ezt követi a döbbenet fázisa, melyet voltaképpen Csillag István szerint a fékek és ellensúlyok kiiktatása indokol. A kormány a szerkezeti átalakítások, strukturális reformok helyett a gazdasági jogbiztonság leépítésével foglalkozik – állítja. Végül a volt miniszter szerint elérkeztünk a várakozás tényezőjéhez, hiszen sokan azt várták, hogy a kormány az önkormányzati választások után egy józanabb, ésszerűbb gazdaságpolitikát folytat majd. Ebben az előadó meglátásai alapján csalódni kellett, ám egyes hangok szerint a kormány jövőre, a 2011-es költségvetés hatására bekövetkező „kegyelmi periódusban” kezdheti el a racionális átalakításokat.

Gyurcsány és Bajnai

A balliberális kormányok gazdaságpolitikáit és miniszterelnökeit Csillag István gyökeresen eltérően értékeli. Gyurcsány Ferenc személyében az exminiszter egy alkalmatlan miniszterelnököt lát, akit saját pártja sem támogat, és aki a saját maga által képviselt megújulást sem tartja igazán fontosnak. Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen „félszívvel reformált” – mondja Csillag.  

A Bajnai Gordon nevével fémjelzett válságkezelő kormány intézkedéseit ezzel szemben Csillag korlátlanul emeli piedesztálra. A Bajnai-kormány kimagasló fizetési mérleg- és államháztartási hiánnyal vette át az országot. Csillag szerint ezt az állapotot példaértékűen változtatták meg: ma már többletről beszélhetünk a fizetési mérleg kapcsán, míg az államháztartás négy százalékos hiánya már elviselhető. Sokan elfelejtik, hogy a fizetési mérleg húsz év alatt szinte először mutat fel többletet, és a Bajnai-kormánynak köszönhetően a lakosság megtakarítási rátája 2002 óta először vesz fel pozitív értéket – emlékeztet. A szakpolitikus leszögezi: a sikereknek persze ára van. A lakosság által meghozott áldozatokra Csillag István a tizenharmadik havi nyugdíjat és fizetést hozza fel, a stabilitás érdekében erről kellett lemondani.

A gazdaságpolitika 2010-ben

Az új kormány gazdasági szakembereinek idén a következő problémával kellett szembenézniük: a potenciális gazdasági növekedés megfeleződött, reálisan két százalék alatti szintről beszélhetünk – derül ki az egykori miniszter prezentációjából. A rendkívül alacsony növekedési kilátások valós oka – és egyúttal következménye – a miniszter szerint az alacsony foglalkoztatottsági ráta, valamint a csökkenő beruházási mutató.

Csillag István szerint gazdasági növekedést praktikusan, egy nagyon egyszerű képlettel lehet elérni. A növekedéshez a foglalkoztatottság és a beruházási hajlandóság növelésére van szükség, ezt pedig kizárólag adócsökkentéssel lehet elérni. A probléma fő oka a térségben is kimagaslóan magas adóék lehet, mely az átlagbér 133, illetve 166 százalékát kitevő fizetéseknél már horribilisan nagynak számít – magyaráz a liberális politikus. Adóék alatt a munkáltató, illetve a munkavállaló által összesen kifizetett adó- és járulékszintet értjük. Az adatok pontos vizsgálatából kiderül, hogy legfőbb problémát munkáltató által fizetendő egészségügyi és nyugdíjjárulék jelenti, mely a régióban egyedülállóan magas.

Elhibázott adóreform

A kormány adócsökkentő intézkedései Csillag István szerint alapvetően elhibázottak. Ennek oka, hogy az egykulcsos SZJA-val kombinált családi adókedvezmény szerinte nem lehet a hatékonyabb gazdaság alapja. Az indoklás a következő: a kormány intézkedései a magas jövedelműeknél csökkentik az adót, ami nem lehet a gazdasági növekedés alapja, hiszen ők már amúgy is aktívnak számítanak. Az új adótörvények a bruttó átlagos jövedelem 166 százalékánál növelik a nettó béreket – mutat rá a szakpolitikus.

Csillag ezután olyan diagramokat mutat melyek szerint, hogy a közép-, vagy felsőfokú iskolával rendelkező magyar polgárok foglalkoztatottsága már majdnem elérte az OECD, illetve az EU első 15 tagországának átlagát. Ebből szerinte logikusan az következik, hogy inkább az alacsony iskolázottságú, szegényebb rétegek munkába állását kellene segíteni. A mostani adómódosítások nem adnak reményt arra, hogy ezek hatására a költségvetési struktúra két-három éven belül, még ebben a ciklusban megújulhatna – szögezte le az előadó.

Numerus clausus

A költségvetésre így jelentős töbletterhet ruház az adóátrendezés, melyet a kormány a válságadókból, illetve a magánnyugdíjpénztárak  befizetéseiből próbál finanszírozni. A válságadókat Csillag István egyszerűen „numerus clausus”-adóknak nevezi, melyek hosszútávon is károkat okozhatnak a gazdaságnak. A válságadókat az egykori miniszter szerint azért lehet a húszas évek vitatott intézkedéséhez hasonlítani, mivel az kiszorítja a külföldi nagyvállalatokat a gazdaságból. Ez nemhogy növelné, de csökkenti a beruházási hajlandóságot: szerinte a megfelelő beruházási szint eléréséhez éppen a nyereségadó célzott csökkentése lenne a megfelelő út. Csillag felhívja a figyelmet arra is, hogy a megadóztatott kiskereskedelmi áruházláncok a hazai kiskereskedelem mintegy 85 százalékát teszik ki.

A magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása az egykori SZDSZ-es politikus szerint önmagában is a kommunizmusra emlékeztet, hiszen az deklaráltan magántulajdonnak számít, és azt megkérdőjelezni nem lehet. Az államosításra Csillag szerint egyelőre csak Litvániában volt példa, ám ott előre  meghatározott hozammal fizetik vissza az ideiglenesen államosított tételeket. Az intézkedés kompenzáció nélkül súlyosan jogsértő, kompenzáció nélkül viszont értelmetlen – érvel a politikus.

A jogállami struktúra lerombolása súlyos gondokat okoz Csillag István szerint, aki úgy véli: elég a Költségvetési Tanácsra, vagy az Alkotmánybíróságra gondolni, amikor a kormány működését helyezzük mérlegre. A kormány Csillag István szerint a békeharccal megsemmisíti a gazdaság fékeit és ellensúlyait: vagy a saját embereit ülteti az jogállam intézményeinek élére, vagy egyszerűen ellehetetleníti azok működését.

Szabad dúlás

Csillag István szerint összességében a kormányzati újraelosztás szintje nem változott, ám a kommunizmusra emlékeztető elemek kerültek a rendszerbe. Emiatt 2011 költségvetését szerinte hiba lenne a szabadulás költségvetésének nevezni, ő ennél sokkal  találóbbnak tartja a szabad dúlás elnevezést. Ezt a hasonlatot egy személyes anekdotával is illusztrálni kívánta: amikor Csillagnak úttörő korában a felszabadulás ünnepét kellett ünnepelnie, az egykor piciny varrodával rendelkező nagyszülők mindig a szabad dúlás ünnepéről beszéltek. A kommunista módszerek ma is jelen vannak, „divat a retró” - szögezte le.

A Medgyessy-kormány gazdaságpolitikájáért felelős közgazdász szerint a költségvetési egyensúly az ideiglenes tételek nélkül mindenképp fenntarthatatlan, ezért folyamatos válságadókra és a nyugdíjpénztári vagyon további kisajátítása kell majd a stabilitáshoz. Magyarországon szerinte „nemcsak a birkák gyapját nyírják, emellett rendszeresen kinyírják húsukat, zsírjukat is”. Végül kifejtésre került az előadás nevét adó hetedik koporsó-hasonlat is. Ez utalás Orbán Viktor 1989-es beszédére, melyet Nagy Imre újratemetésén mondott el. Ebben hatodik koporsóról esik szó. Csillag István szerint 21 évvel később már a hetedik koporsóról beszélhetünk.

Orbán Viktor ominózus mondata, mely 1989. június 16- án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén hangzott el: „Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.”