Szerintem a New York-i hatóságok komoly kockázatot jelentenek mindenféle járvány terjedésére
Ami már abból is kitűnt, hogy képtelenek voltak egy kórházi logisztika megszervezésére.
A Barbie-film tökéletes rózsaszín világát megkaptam újra, a hétvégi MCC Feszt keretében.
„A Mattel (amerikai játékgyártó és filmes cég) legújabb PR-fogása csábításának engedve, előzetes fogadalmam ellenére beültem a Barbie-filmre, s bevallom, jobban tetszett, mint akartam, hogy tessen. Talán, mert a feminista – hányadik hullámról beszélünk, mit nevezünk éppen feminizmusnak – moralizálás helyett egy önmagát is kifigurázó, a marketingcéljait nem elrejteni akaró, hanem azt inkább felnagyító, alapigazságokat kapargató, de alapjában véve egy szórakoztató, kellemes, nyári moziélményt kaptam.
NEM GONDOLTAM VOLNA, HOGY ALKALMAM LESZ DUPLÁZNI, ÉS A MATTEL ÁLTAL FELÁLLÍTOTT TÖKÉLETES RÓZSASZÍN VILÁGOT MEGKAPOM ÚJRA, IMMÁR A HÉTVÉGI MCC FESZT KERETÉBEN.
Hogy őszinte legyek, én élvezem a NER által rendezett eseményeket. Profin felépítettek, jó a légkör, mindenki boldog (legalábbis annak mutatja magát), egészséges, szép, jól öltözött, és minden egy előre megírt forgatókönyv szerint kiszámíthatóan halad: csakúgy, mint amilyen az élet a Barbie-világban.
Barbie mindennap ugyanúgy pattan ki tökéletes ágyából, zuhanyzik a nem létező vízzel, tölt magának tejet az üres kartondobozból, és kortyolja a semmit bögréjéből. Világa egy Mattel által megalkotott műanyag univerzum, ahol a babák gondtalan életet élnek, pompás házban laknak, csodás ruhatáruk, kiegészítőik és járgányaik vannak, nem nélkülöznek, és nincs erőszak, se vita köztük. »A Barbie-világ olyan, mint egy kisváros Svédországban« – ahogy a film ezt cinikusan ki is mondja. Barbie és barátai pedig boldogan teszik le fejüket a párnára esténként abban a hitben, hogy a való világ miattuk egy jobb hely, ahol az általuk emancipált női vezetőknek hála mindenkinek van hol lakni, és szép az élet.
Barbie-világban lakni jó. Csodás koreográfiával táncolnak egyszerre a babák – akár egy Backstreet Boys-videóklipben. Gyönyörű, élénk színes a díszletvilág, csillognak a fehér fogak és flitteres szoknyák. Éppen úgy, mint egy NER-es eseményen vagy médiaszereplésen, ahol minden tökéletesen megszerkesztett, üde és kicsattanó, ahol az előadók és felszólalók mindig jól öltözöttek, kellően lebarnultak, általában enyhén kigyúrtak, de mindenképp önbizalomtól duzzadnak. Bár a nemek aránya itt fordított – ettől most tekintsünk el –, itt is mindenki univerzális, mindenhez ért, még a női karakterek is, akik családanyák és gondos feleségek, miközben tökös politikusok is, egy szóval: szuperhősök. Az általuk megtestesített valóság kellemes, bár tudom, hogy hamis, azért szeretnék hinni benne.”
Nyitókép: Mattel/Intercom