Időnként ráébredek (újra) arra, milyen nagy és sokszínű a magyar világ

„Időnként ráébredek (újra) arra, milyen nagy és sokszínű a magyar világ. Először jártam Gombaszögön, felvidéken, az ottani fesztiválon, ahol Őseim Földje című könyvemet mutattam be.

Társalogtam a szervezőkkel.

És, mióta van ez a fesztivál? – kérdeztem. Biztos valami új dolog?

95 éve – mondták, és elkezdték mesélni a történetét. Én csak bámultam – nem tudok róla, hogy a németeknek lenne hasonló múlttal rendelkező kulturális fesztiváljuk.

Maga a formátum is figyelemre méltó. Más, mint nyugaton. Persze vannak olyan nagy nyugati stílusú fesztiválok, mint a Sziget, vagy Ozora. Zene, fiatalok, pia (s egyebek).

De Gombaszög más, ott napközben komoly szakmai előadások vannak, lehet okulni, a nemzeti identitás is téma több szempontból – este pedig buli. Ilyen nincs a német világban.

Az elmúlt években egyre több ilyen fesztivál jött létre - az MCC Feszt Esztergomban, a Vibe Marosvásárhelyen, a Tabakó Sepsiszentgyörgyön. Néha részt veszem ezeken, mint előadó, és nem hiszek a szememnek: tényleg beülnek a fiatalok meghallgatni mondjuk egy előadást – esetemben – az újságírásról. Most is voltak jó sokan a könyvbemutatón (na jó, segített az zúgó eső, nagy volt a sátor). Friss szerelmes párok, focizó haverok, másnaposok és aznaposok, de azért beültek.

Ki csinál ilyet húszévesen, gondolom magamban, ezek nem normálisok. Vagy talán csak nem nyugatiak. Hanem fiatal magyarok, kíváncsiak a kultúrára, éheznek a tudásra, nyáron is, iskolán kívül is. Persze ők is elsősorban a zene miatt jöttek. De az majd este lesz.”