Riogatni kezdtek a Pride szervezői: foggal-körömmel ragaszkodnak egy jó nagy felvonuláshoz

„Létezésünk egyidős az emberiséggel” – fogalmaztak a Pride szervezői.

A normalitás csak képes volt ilyen kis ügyben is bemutatni.
„Ha megengedik, az ügy részletes ismertetését most maguknak és magamnak is megspórolnám, ha olvassák a politikai sajtót – és mivel itt vannak, ezért ezt ki is pipálhatjuk -, akkor tisztában vannak vele, hogy milyen nyílt provokációba kezdett a Baranyi Krisztina és barátnője, Szuzi vezette ferencvárosi önkormányzat, illetve azzal is, hogy ezt miként védték ki a Fradi-szurkolók.
Hogy kinek van igaza, az nem hiszem, hogy kérdéses, ami számunkra fontos ebben a kérdésben, az a tanulság maga: a legkisebb jelentőségű helyzetben is megéri harcolni az igazunkért, mert ha nem ezt tesszük, a későbbiekben sokkal nehezebb dolgunk lesz.
Van egy amerikai közéletben használt kifejezés, a slippery slope. Ez tükörfordításban csúszós lejtőt jelent. A konzervatív oldal az olyan helyzetekre szokta használni, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a baloldal valamit csak a későbbiekben elérni akart miatt helyez előtérbe és valójában nem az a fő céljuk, ami mellett éppen kiállnak. Tipikus példája ennek a szexuális kisebbségek jogegyenlősége mellett folytatott harcok, ami azzal indult, hogy ők semmi mást nem akarnak, csak egyenlő jogokat. Persze, nagyon is akceptálható kitűzés. De a valódi cél, mint általában a baloldal esetében, nem ez volt, hanem az egyre mélyebb és mélyebb elfogadottság, hogy a végén ott tartsunk, nekünk, konzervatívoknak kell megindokolni, miért is nem tartjuk a lehető legjobb ötletnek, mi több, küzdeni fogunk az ellen, hogy drag queenek taníthassák a gyerekeket az óvodában.”
Nyitókép: Facebook