Járt utakon, kitaposott ösvényeken

„Szánalmasan és rongy módon tükrözi ezt a szélkakasszerűen pörgő-forgó erkölcstelen és totálisan »önlezüllesztett«, »önsemmibe vett« és »önszemenköpködött« értékrendet, a folyton folyvást hangoztatott értékek gátlástalan és mindig az adott önérdekekhez igazított "öndevalválását" (vesd össze nemzet, kereszténység, család, magyar fiatalok jövője stb.) az a tény, hogy ha Ukrajnában magyarokat inzultus ér, akkor annak fő kiváltó okai az ukrán fasiszták, a nem létező Ukrán állam és a nemlétező Ukrán államot támogató háttérhatalom, valamint annak emberei, Brüsszel, az EU, az USA, »Soros Gyuri bácsi«, a magyar dollárbaloldal, и так далее.

Ezzel szemben, ha magyarokat szerb részről ér fegyveres támadás, akkor büszkék lehetünk ugyan a magyar katonákra, de – az ukránoktól eltérően – fel sem merül, akár csak puszta gondolati kísérletként sem az esetleges szerb fasizmus, fel sem merül – a »nem létező« Ukrajnától eltérően –, hogy Koszovó, illetve a Koszovói Köztársaság voltaképpen létezik-e, avagy nem létezik, s szóba sem kerül – ugyancsak Ukrajnától eltérően – az emitt tornyosuló háttérhatalom, Moszkva, Oroszország, Putyin és az ő érdekeiket – a magyar politikai elittelenség legaljához kísértetiesen hasonuló, azaz cselédmódon kiszolgáló Vucic és Dodik, no meg persze a magyar dollárbaloldal analógiájára a magyar rubelkormánypártiság esetleges létezősége, vagyis lételméleti (ontológiai) felmerülhetősége.”

Nyitókép: Gábor György Facebook-oldala