„Azt nem mondom, hogy az egyetemen minden évben részletesen megbeszéltem a hallgatókkal, hogy mit jelent a tárgyilagosság, de azt minden évben a hallgatók lelkére kötöttem, hogy tárgyilagos tanú nincs. Ez a kijelentő mondat egyébként plágium, Friedrich Dürrenmatt írta (Válogatott elbeszélések 5 Igazság-ügy). Ez arról jutott eszembe, hogy valamelyik éjszaka, ahogy szoktam, találomra levettem egy könyvet a polcról, így lapoztam bele Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban című könyvébe.
Szóval a szerző, aki egyébként a Debreceni Egyetem oktatója, egy egész fejezetet szentel annak a kérdésnek, hogy »milyen körülmény, vagy külső hatás befolyásolja abba az irányba a terheltet, hogy olyan bűncselekmény elkövetését ismeri el, amit nem követett el.«
Két kutató egyedülálló kísérletet végzett hetvenkilenc egyetemista önkéntes közreműködésével. Lényegében annyit tudtak a résztvevők, hogy egy számítógépes reakcióidőt mérő kísérletben vesznek részt, amelynek az volt a lényege, hogy egy, a kísérletbe beavatott személy leveleket olvasott fel két különböző – lassú és gyors – sebességgel. Mielőtt elkezdték volna a kísérletet, figyelmeztették az egyetemistákat, hogy miközben írják, amit hallanak, semmiképpen se érintsék meg az Alt billentyűt, mert ez a számítógép összeomlásához vezet. Hatvan másodperc után a kísérletvezetők tudatosan lefagyasztották a számítógépeket. Na, és most tessék figyelni: a vizsgálat során egyetlen hallgató sem nyomta le a tiltott billentyűt, de a kutatók mégis megvádolták őket ezzel. Miután a vádat visszautasították, a vizsgálatban résztvevő mindkét csoport felét szembesítették egy beépített tanúval (aki azt állította, hogy ő márpedig tudja, hogy valójában a tiltás ellenére is megérintették az Alt billentyűt). Ezután a kísérleti személyek közel hetven százaléka írt alá vallomást arról, hogy elkövette a hibát, sőt abban a csoportban, ahol gyorsabban kellett gépelni, a hallgatók száz százaléka aláírta, hogy ő márpedig a tiltás ellenére is megérintette a billentyűt.