„Annalena Baerbock német külügyminiszter asszony nyughatatlan elme. Nem is lehetne más, hiszen »zöld«. Van a magyar nyelvben egy mondás, miszerint valaki »zöldeket beszél«, »zöldségeket mond«, ami azt jelenti, hogy az illető hülye. Akinek valami ilyesmi jutna eszébe Annalena Baerbock asszony dolgai láttán és hallatán – nos hát, mit is mondhatnánk. Annalena, a zöld…
Ezt ízlelgessük.
Annalena zöldsége abban csúcsosodik ki, amiben a németek zöldsége. Vagyis Annalena ennyiben összeforrt a németséggel, ami persze nehéz ügy, hiszen párt- és elvtársa, az alkancellári stallumig elvergődött Robert Habeck szerint nincsen olyan, hogy »német«. Ő már kifejtette: »Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország. Mindig hányingerem volt, ha a hazaszeretet szót hallottam.«
Egy ilyen zselés, kocsonyás, zöld közegben nehéz összeforrni a »nemzettel«, de Annalenának annyiban mégis sikerült, amennyiben zöldként bezáratták az atomerőműveket, majd franciaországi atomerőművekben megtermelt atomenergiát vásároltak.
(Ez a farizeusság csúcsa, ugye, nagyon hasonlít a hazai ellenzékéhez, akik nagyon szeretnék, ha csak elektromos autók lennének a magyar utakon, lévén ők is nagyon zöldek, de akkumulátort azt ne gyártsunk, mert az akkumulátor majd létrejön szűznemzéssel, esetleg majd legyártják a harmadik világban, valahol jó messze, és akkor minden szép zöld marad. Előbb-utóbb azért ezeket majd eltakarítjuk, remélem.)