„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Tort ül a becstelenség, a tehetségtelenség, az önsorsrontás, a lenyűgöző hülyeség és felelőtlenség.
„Annalena Baerbock német külügyminiszter asszony nyughatatlan elme. Nem is lehetne más, hiszen »zöld«. Van a magyar nyelvben egy mondás, miszerint valaki »zöldeket beszél«, »zöldségeket mond«, ami azt jelenti, hogy az illető hülye. Akinek valami ilyesmi jutna eszébe Annalena Baerbock asszony dolgai láttán és hallatán – nos hát, mit is mondhatnánk. Annalena, a zöld…
Annalena zöldsége abban csúcsosodik ki, amiben a németek zöldsége. Vagyis Annalena ennyiben összeforrt a németséggel, ami persze nehéz ügy, hiszen párt- és elvtársa, az alkancellári stallumig elvergődött Robert Habeck szerint nincsen olyan, hogy »német«. Ő már kifejtette: »Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország. Mindig hányingerem volt, ha a hazaszeretet szót hallottam.«
Egy ilyen zselés, kocsonyás, zöld közegben nehéz összeforrni a »nemzettel«, de Annalenának annyiban mégis sikerült, amennyiben zöldként bezáratták az atomerőműveket, majd franciaországi atomerőművekben megtermelt atomenergiát vásároltak.
(Ez a farizeusság csúcsa, ugye, nagyon hasonlít a hazai ellenzékéhez, akik nagyon szeretnék, ha csak elektromos autók lennének a magyar utakon, lévén ők is nagyon zöldek, de akkumulátort azt ne gyártsunk, mert az akkumulátor majd létrejön szűznemzéssel, esetleg majd legyártják a harmadik világban, valahol jó messze, és akkor minden szép zöld marad. Előbb-utóbb azért ezeket majd eltakarítjuk, remélem.)
No de vissza Annalenához és a »német« zöldekhez!
Az atomerőművek bezáratása után és a francia atomenergia vásárlása közben nagyon sok szél- meg napenergiáról álmodtak, ami nem nehéz egészen addig, ameddig van elegendő orosz gáz meg olaj. De az már nincs, hála a jó kis szankcióknak. S mi maradt a »németeknek«? Hát a jó kis lignit! És most lignitbányákat bővítenek és nyitnak, ezért ledózerolnak falvakat, temetőstül és templomostul, és jó kis szénerőművekben elégetik a jó kis lignitet, ami nagyjából olyan hatékony, mintha gumicsizmát és autógumit égetnének, és pontosan annyira környezetszennyező is. Illetve nyilván tévedek, a német lignit zöldlignit – ennyiben nagyon hasonlatos a szovjet törpére, már ha emlékeznek még a régi viccre, miszerint milyen a szovjet törpe? Hát hatalmas…
»Németország« amúgy is nagyon sok hasonlatosságot mutat a hajdani Szovjetunióval, elsősorban ami a sajtó-, a vélemény- és a szólásszabadságot illeti, tessék figyelmesen olvasgatni például Ralf Schuler beszámolóit a német sajtó állapotáról.
Tehát a német lignit zöldlignit, a német szénerőművek zöld szénerőművek, a német füst zöldfüst, a német falurombolás zöld falurombolás (ha ezt Nicolae Ceausescu tudta volna!), a német külügyminiszter pedig zöld külügyminiszter. S mint ilyen, vág az esze, mint a beretva, és álmában is zöldeket beszél.”
Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat