A tanártársadalom többsége az állam hű alattvalója

„Ha egy ócska, populista, nacionalista, kirekesztő és befelé forduló autokráciát választunk, akkor ilyen iskolát is kapunk. Ez jár hozzá….Béremelés valamennyi lesz, ez elkerülhetetlen, ehhez sokat segítenek a hétköznapi hősei az iskola világának: kirúgástól nem rettegő tanárok, őket lelkesen és erőn felül támogató diákok. De a tét nem ez, ahogy már írtam sokszor.

Az iskoláért folyik az egyenlőtlen harc, az a kérdés, hogy a politika, az állam játékszere az iskola, vagy az iskolát használó közösségek ( diákok, szülők, helyi társadalom, tanárok) kezében van, őket szolgálja. Ez nem nemzeti kerekasztal, hanem választás kérdése. Tudnunk kell, hogy mi a tét, ha szabad, gyerek központú iskolát akarunk, akkor szabad, polgari társadalomban kell élnünk, azt kell választanunk, azért kell erőnk felett tennünk. Ehhez nem visz közelebb a szabadságot felszámoló hatalommal való, bármilyen szögletü és kiterjedésű asztal melletti, gőzt kieresztő beszelgetés. Orbánéktól nem lehet sajnos elvárni egy gyerekek által lakható, élhető, szerethető iskola feltételeinek megteremtését. (ettől persze még vannak, lehetnek ilyen csoda számba menő iskolák, de a politikai akarat ellenében és nagyon kevesen…).

A politikai rendszer teszi olyanná az iskolát, amilyen. A rendszert kell tehát megváltoztatni. Nem azért ilyen az iskola világa mert a politika képviselői hülyék, hanem mert ez szolgálja érdekeiket és nem a nemzeti kerekasztal nevű sóhivatal lesz a megoldás. Persze a NER világa visszajelzést kap a tanártársadalom többségétől is, akiknek az a jó, a kényelmes, a vállalható, ha nem az ő felelősségük az iskola élete, működése, ha nem értelmiségi, alkotó emberként élik meg hivatásukat, hanem az állam hű alattvalóiként. Így állunk most, innen szép valtozatni, de nem a nemzeti sorskérdés hazugságával.”

Nyitókép: Képernyőfotó