Baranyi-ügy, nőügy, újságíróügy

„Megpróbálom szétszálazni a Baranyi Krisztina polgármesterasszony és a nyilvánosság, valamint a bántó kommunikáció ügyét.

Visszafele menve, tyúk vagy tojás.

Sajnos már a 90-es években elkezdődött, hogy az agyonünnepelt gonzo újságírás keretén belül, elkezdték megalázni, lejáratni a közszereplőket, pontosabban leginkább azokat, akik valami értéket képviseltek.

Jómagam is sokszor céltáblája voltam az ilyen támadásoknak és miközben a »cikkek« még a BTK keretein belül voltak, mert csak azt állították rólam, hogy buta vagyok és hülye, azért sejtették, hogy nyilván én (olyan nehéz csúnya szavakról úgy beszélni, hogy nem használok csúnya szavakat), tehát azt sejtették, hogy nekem kellett valamit tennem, hogy akármit elérjek. Aztán a kommentek, a rámuszított hordák, a kommunikáció pöcegödrei, ott aztán mindent kaptam, amit lehet: a rondától, anyukám szídásán át, a tettlegességig és mindenféle vádakig, hogy mit loptam, tettem.

Ez így van azóta, a nyilvánosság mocskossága végtelen. Kommenteket nem olvasok és igyekszem magam távoltartani minden rondaságtól. A legjobb, ha nem tudok róla, de ha tudok, nem reagálok.

Szóval az úgynevezett baloldali újságírók kezdték.

Aztán megjelent Jeszenszky Zsolt és tudatosan, büszkén elkezdte a hasonló mélységű vulgárkodást, bár annál durvább a kuruc és az egyéb vadhajtások, miközben a kezdeti gonzok ugyanúgy tolják a mások teljes megsemmisítésének, lejáratásának és megalázásának szokását.

Szóval itt vagyunk egy országos bullying közepén, ahol mindenkit úgy karaktergyilkolásznak le, ahogy nem szégyellik.

Lehet erre mondani, hogy pereljen az áldozat, de egyrészt reménytelen, a közszereplőknek nagyon sokmindent kell tűrniük, másrészt, mire megyek vele, ha 5 év múlva megállapítják, hogy mégse voltam olyan gonosz, ronda, buta, mint, amit írtak rólam.

Ezzel a legnagyobb baj, hogy az információ hitelessége veszett el, ezért már lassan nem merek ártatlan híreket se megosztani, mert nem tudom igaz-e.

A Fidesz bezárt és elkezdte a »fakenewsnak nem nyilatkozom« elzárkózását. Ezt én őszintén sajnáltam és sajnálom, de miután engem is többször átvertek német, francia újságírók, már én is olyanokat írok a megkeresésekre, hogy a teljes adást, teljes cikket akarom látni a megjelenés előtt, miközben tudom újságíróként, hogy ez nem így működik, mindenki csak a saját mondatait szokta megkapni.

Bár én mindig a teljes filmet küldöm el az interjúalanyoknak, hogy lássák a kontextust is.

Szóval értem az elhatárolódást, de nem szeretem, mert a viták és a nyilvánosság csodálatos dolgok, ettől tudok dönteni és tájékozódni, mint egyszerű, földi halandó.

A bullying mellett, nagy probléma a hazugság, a fakenws, hogy simán leírják bárkiről a legdurvább vádakat, aminek semmi alapja nincs. Az egész országról írnak folyamatosan, teljesen képtelen hazugságokat. (Emiatt keveredtem anno vitába Heller Ágnessel, hogy miért hazudja azt, hogy itt hadseregek fenyegetik az embereket, meg diktatúra van.)

Aztán megértem Baranyi Krisztina kiborulását a Politikai Hobbista minősíthetetlen és bántalmazó műsorán és megértem az ATV-és viselkedését, de mégis úgy érzem, hogy ha efele megyünk, akkor egy idő után nem tudunk beszélgetni egymással.

Én például adok interjút azoknak a médiumoknak, akik anno lejárattak. Vannak olyan konkrét újságírók, akikkel nem állok szóba, mert minősíthetetlen a stílusuk.

Abban igaza van Fürjes Balázsnak, hogy ha elkezdjük minősíteni, hogy ki az újságíró és ki nem, az egy rossz irány.

Szerintem egyébként mindenki újságíró, akit olvasnak.

Ezen logika szerint viszont a félvilágot be kéne engedni a Kormányinfóra, szóval nehéz dolguk van a sajtósoknak a válogatásban.

Annak szívből örülök, hogy Baranyi Krisztina és Fürjes Balázs vitáznak, mindkettő illedelmes és értelmes, így legalább példát láthatunk a bullying és hazugságok közepén a kulturált, értelmes vitára.

Ilyenből kéne több, ezen igyekszem én is, mindenféle emberekkel beszélgetni, mert bár a világnézetünk nagyon különböző, vannak közös ügyeink.”

Nyitókép: Skrabski Fruzsina Facbook-oldala