Az orbáni út nemcsak Magyarország, hanem Európa jövőjének is záloga

„A szlovéniai Bledben megrendezett nemzetközi stratégiai fórum csúcsszintű kerekasztal-beszélgetésén vált igazán világossá, hogy az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által évekkel korábban kijelölt út, amely a szuverenitásra, a patriotizmusra, valamint a keresztény értékekre épül, már a kelet-közép-euró­pai és a nyugat-balkáni országok számára is megkerülhetetlenné vált. Ennek fényében kevéssé meglepő, hogy az említett országok vezetői körében konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy a brüsszeli dogmákkal szemben az orbáni út jelenti nemcsak a régió, hanem Európa jövőjének zálogát is.

Hat évvel azt követően, hogy az Európába áramló migránstömegek alapjaiban rengették meg kontinensünk határvédelmi, biztonságpolitikai és kulturális pilléreit, a jelenleg is zajló afgán katasztrófahelyzet ismét hasonló kihívások elé állíthatja térségünket. Hogy a migrációs krízis újbóli felerősödése mennyire valós kockázat, hűen érzékelteti, hogy e kérdés a Szlovéniában megrendezett stratégiai fórum vezető témájaként szerepelt, kiváltképpen annak tükrében, hogy mind a tagországok, mind az uniós bürokrácia milyen tanulságokat vontak le a múltbéli eseményekkel való megküzdés vagy, Brüsszel esetében, épp a helyzettel való meg nem küzdés során.

Mint azt a magyar kormányfő kifejtette: »Szerbiának az Európai Unió­hoz való csatlakozása nélkül egyszerűen nem lehet semmiféle biztonságról, semmiféle összeurópai identitásról beszélni. Szerbia kulcsország. És az igazság az, hogy nekünk, európaiaknak, az Európai Unió tagországainak nagyobb szükségünk van Szerbia tagságára, mint Szerbiának az uniós tagságra.« Orbán Viktor álláspontja szerint ugyanis elsősorban nem az a kérdés, hogy déli szomszédunk mit tud ajánlani az európai közösségnek, hanem éppen ellenkezőleg, vajon mivel tudja Brüsszel elérni azt, hogy a többek között a geo- és biztonságpolitikai szemszögből is kulcsfontosságú Szerbia bizalmi indexe az európai projektről újra stabilan a pozitív tartományba lépjen.

E realista megközelítés érvényességét két, a múltban bekövetkezett egyedülálló helyzet is alátámasztja. Egyrészt a 2015-ös migrációs krízis egyik kiemelt elszenvedője – Magyarország mellett – épp Szerbia volt, amely a nyugat-balkáni útvonalnak kitettsége miatt rekordszámú illegális bevándorlót regisztrált, miközben vajmi kevés stratégiai és védelmi segítséget kapott a csatlakozási ígéretekkel kecsegtető Brüsszeltől; másrészt – ami a komplex egészségügyi segítségnyújtást illeti – a koronavírus okozta pandémia kicsúcsosodásának idején szintén magára maradt déli szomszédunk, újfent szembesülve az uniós bürokrácia bénult politikájával.

Az elhangzottak fényében nem meglepő, hogy az Európa jövőjéről szóló stratégiai fórumon artikulált gondolatok közül elsősorban azok a meglátások és érdemi javaslatok váltak konszenzus tárgyává, amelyeket Orbán Viktor fogalmazott meg. S miközben a régiónk jövőjének és biztonságának szemszögéből ez kifejezetten üdvözlendő fejlemény, Brüsszel számára igencsak kijózanító hatású lehet az a tény, hogy számos kelet-közép-európai és nyugat-balkáni ország megbízhatóbb igazodási pontként tekint Magyarországra, mint bármely nyugat-európai kormányra vagy uniós intézményre.”