A csudálatos Jakab Péter – senki nem kényezteti a 444-nél ügyesebben a Jobbik-elnököt

Szokás az úgynevezett haladó sajtó munkásai részéről propagandistázni a másik oldalt, sőt, ez már afféle automatizmus is. Olyannyira, hogy az ellenzéki politikusok is átvették ezt a hozzáállást, mondván, csak „valódi” újságírók kérdéseire válaszolnak.

Némi előzmény: a Jobbik elnöke korábban adott kifejezetten alákérdezős interjút a Magyar Narancsnak, de szívesen látták a HVG-nél és a Telexnél is. A parizerező politikus rovott múltú pártja a jelek szerint már nem csak Gyurcsány Ferencnek, illetve az úgynevezett baloldalnak nem ciki, hanem az adott térfélhez húzó riportereknek sem.

Sőt. Kifejezetten szeretik. Mint kiderült, a legjobban a 444-nél. Ők sem akartak kimaradni a sorból, és ha már eljött az ő idejük, pestiesen szólva ki is maxolták a találkozást Jakabbal.

Az interjúhoz rögtön nem is rövid bevezetőt, úgynevezett leadet írtak, hanem egy hozsannázó novellát. Ebből kiderül: az alanyt a helyszínen, saját terepén, hívei körében „kapták el”, s a szerző nem is restellte leírni legmélyebb érzéseit. 

Szinte lehetetlen visszaadni azt az odafordulást és csodálatot, amit a cikk írója érezhet a havi hatmilliós parlamenti kerettel a nép egyszerű gyermekét, a melósok öklét játszó politikus irányába. De süt minden sorából. Mielőtt idézzük, jegyezzük meg:

Íme tehát néhány jellemző részlet:

„Jakab több tavaszi és nyári közvélemény-kutatás szerint a legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelölt, és a fórumon lehetett is látni miért: nem a klasszikus értelemben vett szónoki tehetsége a lenyűgöző, hanem az, mennyire egyszerűen győz meg mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerül arról, hogy ő egy teljesen átlagos magyar ember, aki pont azt mondja, amit a teljesen átlagos magyar emberek gondolnak, és azt teszi, amit ezek az emberek tenni akarnak. Hogy csak merő véletlen, hogy pont Jakab Péter áll ott, ahol, és nem a sarki CBA-pultosa, a piac egyik eladója, a szomszédos kocsma felszolgálója, a két utcával kintebb lakó vízvezeték-szerelő vagy a 161A busz sofőrje.”

Súlyos a folytatás is, az olvasó szinte átérzi azt a varázserőt, ami a keretlegény-típusból agitátor hordószónokká „nemesedett” parlamenti fenegyerekből árad, s vonja bűvkörébe a 444 sokat látott skriblerét:

„Félreértés ne essék, Jakab a legtöbbször éppen ugyanúgy panelekben beszél, mint más politikusok, csak nála valahogy még a panelek is úgy hangzanak, mintha éppen ott helyben gondolná ki őket, és a pillanat hevében, a szívéből beszélne. Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy színészkedik, lehetséges az is, hogy kizárólag tételmondatokban gondolkodik.”

Értik: tételmondatokban. Félreértés ne essék,

de hogy épp Jakab Péterre essen a választás, és erről még lelkes írásos beszámoló is szülessen, az azért felvet kérdéseket. Csak nem olyanokat, amik a 444-nél következnek mindebből.

Csemegézzünk ezek közül is:

• Hány szelfi készül ezeken az utcafórumokon?
• Ezeken a rendezvényeken ön ugyanaz az ember, aki a parlamentben?
• Milyen kritikákat kap? Mit szoktak kérdezni?
• Mennyire érzi úgy, hogy tényleg vulgarizálja a parlament működését?
• Hadházy Ákos például azt mondja, a parlamenti munkának nincs értelme, az csak egy színház, bejárni is fölösleges, a parlamenten kívül lehet sikert elérni. Ön szerint ez hibás hozzáállás?
• De akkor ön mit csinál pontosan? A tisztességes emberek hangját viszi be a parlamentbe, vagy lemegy arra szintre, amit a Fidesz hozott be a parlamentbe?
• Vizsgálják akár a Jobbik, akár az összellenzék szintjén, hogy ezeket az eljárásokat ténylegesen hogyan lehet megindítani? A legfőbb ügyészt vagy a köztársasági elnököt, vagy a Számvevőszék elnökét leváltani nem olyan egyszerű kétharmados parlamenti többség nélkül.
• Ha a főpolgármester lesz a miniszterelnök-jelölt, ön mennyiben tud kezeskedni arról, hogy a szavazói támogatni fogják őt a tavaszi választáson?
• Mit gondol, önre le fognak szavazni a finomabb szót kedvelő nagyvárosiak, akik nem kedvelik azt a fajta harsány, vagy ha mondhatom így, vulgárisabb politizálást, amit ön folytat?

És úgy a beszélgetés vége felé meg is érkezik az első, kvázi szembesítőnek szánt felvetés, amiből aztán szintén inkább alákérdezés lett:

• Mit tud üzenni az összefogás azoknak az embereknek, akik azt mondják, hogy nekem Gyurcsány Ferenc nem fér bele, vagy nekem a masírozós, Magyar Gárdás múltú Jobbik nem fér bele? Az az üzenet, hogy márpedig csak ez van?

A maratoni interjúban szóba kerül még annak tisztázása, hogy Jakabék korrigálnák a pedofiltörvény homofób részét, továbbá a Jobbikból kisöpört „gyenge jellemekről” és az ex-LMP-s, MSZP-s Demeter Márta érkezéséről. No meg a „igaz szó” fontosságáról. De a válaszok jelen esetben nem is annyira fontosak, hiszen azokat már (sajnos) ismerjük.

A haladó sajtó ilyen szintű szerelmi vallomását a Jobbikhoz, na azt nem ismertük. Eddig.

Nyitókép: Jakab Péter FB.