Mi igaz a magyarok számára megfizethetetlen Balaton kampányból?

„Egy minden politikai párttal, ideológiával szemben kritikus barátom írta nemrég nekem messengeren:

»bakker, most olvastam, hogy én most tulajdonképpen nem is vagyok a Balatonon, ha mégis akkor éhesen kuporgok a gyerekekkel a pléd szélén«

Ezt éppen abban az időszakban írta, amikor a HVG és Gyurcsány párt újra azt bizonygatta teljes erővel, hogy a Balaton elérhetetlen luxus a magyarok számára. Megjegyzem, a barátom esetében nem egy NERcegről van szó, hanem egy (diplomás) szakmunkásról, akit a ballib kamudömping billentett ki a legendás pártatlanságából.

A barátaim és a saját élményeim sarkaltak tehát arra, hogy így, a balatoni szezon vége felé közeledve tisztázzuk, hogy mennyire drága mulatság a Balaton a magyarok számára. Tényleg csak a szupergazdagok engedhetik meg maguknak, hogy megmártózzanak a nagy tóban?

Először egy személyes élményt osztanék meg a helyzet megvilágítása érdekében.

Idén nyáron különböző okokból többször is megfordultam a Balaton mellett, főként Siófok környékén. Többek között egy nagyon kedves barátom szakmai táborában vendégeskedtem, ahol a vályogház építés fortélyait tanultam, illetve a fiammal és némi baráti társasággal kiegészülve kirándultunk a Balaton körül.

Egyrészről azon döbbentem meg, hogy az elkötelezett ellenzéki ismerőseim és én, mennyire különbözően éltük meg a saját balatoni kirándulásainkat. Ijesztő szembesülni azzal, hogy a valóságérzékelést menyire meghatározza, hogy milyen pártszínekben hisz valaki. Ez a viszonyulás pedig nem egészséges.

Az igazán félelmetes helyzet az, amikor egy olyan valaki bizonygatja, hogy a Balaton megfizethetetlen, aki éppen néhány nappal korábban töltött el egy sokkal, de sokkal drágább nyugati helyen néhány napot a barátnőjével. És nekem, aki pedig abban az időben a Balaton mellett ücsörögtem, azt bizonygatja, hogy horror árak vannak.

És hiába minden szó, a telex meg a HVG megírta, az Olga megmondta, tehát az így van és kész.”

Fotó: MTI/Vasvári Tamás