Az Orbán-rendszer leváltásának esélye

„Viribus unitis – ezt betűzgettem ki gyerekként a családi ereklyeként őrzött, ezüst Ferenc Jóska-ötkoronás pereméről. Az érmén látható agg uralkodót egy hosszú élet kudarcai, tragédiái vezették arra a felismerésre, hogy EGYSÉGBEN AZ ERŐ. Mint tudjuk, az egység halála után szertefoszlott, birodalma darabjaira hullott. Egy évszázad kellett hozzá, hogy az egymással rivalizáló, ellenségeskedő kis országok sérelmeiket és kétes sikereiket meghaladva egy nagyobb egység keretében ismét egymásra találjanak. Reményeink szerint.

Van mitől félnie Orbán Viktornak!

A magyar ellenzéknek egy bő évtized kellett ahhoz, hogy végre eljusson a vén király bölcsességéhez. Az orbáni „centrális erőtér” mostanáig remekül működött, a Fidesz–KDNP-tömbtől jobbra-balra álló, osztódással szaporodó ellenzéki pártocskák az egymással való versengéssel és gyalázkodással voltak elfoglalva. Orbán csak hátradőlt karosszékében, és egy kávét kért, majd rendre besöpörte az újabb kétharmadot.

Most azonban talán valami megváltozott. A 2019-es önkormányzati választások során sok helyen nem várt (vagy nagyon is várt?) sikert hozott az ellenzéki együttműködés. December végén végre hivatalosan is létrejött a parlamenti ellenzéki Hatok paktuma, amelyben megegyeztek, hogy egymással összefogva közös jelöltlista állításával indulnak neki 2022-nek. A képviselőjelölteket a szimpatizánsok között tartott előválasztások alapján választják ki, ahogy a közös miniszterelnök-jelöltet is. A választópolgárok többsége pozitívan fogadta ezt az elhatározást, ami a decemberi közvélemény-kutatások (a Medián és az Idea felmérései szerinti) eredményeiben is megmutatkozott: a Fidesz–KDNP támogatottsága hosszú-hosszú idő után először a közösen indulóké alá esett.

Van tehát mitől félnie Orbánnak! Az összefogás győzelemmel kecsegtet, egyes politikusok és elemzők már kétharmados parlamenti többségről ábrándoznak… De vajon most mi dőlhetünk hátra kávét kérve? Aligha!”