Nagy Bandó Andrásnak elgurult a gyógyszere, elvakította az Orbán-gyűlölet
Figyelemmel olvassák el Nagy Bandó mondatát, mert a humorista ezzel végleg kiiratkozott a közéletből.
Már ne vegye sértésnek, tisztelt miniszterelnök úr, de ezek oltári nagy marhaságok.
„A kormány elképesztően fukar volt, amikor az egyes emberről volt szó. Most leírom pontosan, hogyan szabályozta az úgynevezett bérkiegészítést azoknál, akik csak részmunkaidőben tudtak dolgozni. Idézem:
»A támogatás mértéke a veszélyhelyzet kihirdetésének napja szerinti esedékességgel megállapított havi távolléti díj általános szabályok szerint megállapított személyi jövedelemadó-előleggel, járulékokkal csökkentett összegének a harminc, negyven vagy ötven százalékban kieső munkaidőre járó arányos részének hetven százaléka.«
Értik ugye? Ebben a körmönfont megfogalmazásban az rejlik, hogy a távolléti díj nettó értékének 70 százalékát fizeti ki az állam. Vagyis, ha valakinek mondjuk 200 000 forint a bruttó bére, abból levonják az adót és a járulékokat, az így maradt összeg felének (30 vagy 40 százalékának) a 70 százalékát kapja meg az államtól. De nehogy még ez is túl sok legyen, az így kifizetett összeg sem haladhatja meg a nettó minimálbér kétszeresét. És persze mindez mindössze három kemény hónapig jár.
Ám ami az összes magyar embert érzékenyen érinti, az nem más, mint az önkormányzatok totális kifosztása. Ingyenes parkolás, gépjárműadó elvétele és legutóbb az iparűzési adó megcsapolása. Párosítva azzal a tilalommal, hogy az adókat és a szolgáltatások díját nem emelhetik meg, valamint hitelt sem vehetnek fel. Bár lehet, hogy túloztam, hiszen talán mégsem minden ember szenvedi meg ezeket az intézkedéseket, hiszen egyes önkormányzatok – tippelhetünk, melyek – kapnak majd támogatást. Akik meg nem, azokról teljesen nyilvánvaló, hogy ellenzéki vezetőik »alkatilag alkalmatlanok« a feladatukra.
De mi a helyzet a betegségtől való félelmünkkel? Ez egy teljesen normális reakció, a vírusszkeptikusokon kívül egyetlen épeszű ember sem szeretne megfertőződni. Nagy valószínűséggel ez a félelem kevésbé szorongató lenne, ha bízhatnánk a számunkra közölt tények és adatok igaz voltában. De hogyan hihetnénk olyan miniszterelnöki kijelentésekben, hogy »mindenkit meggyógyítunk«, vagy »egy hétvége alatt mindenkit be tudnánk oltani, ha itt lenne a vakcina«.
Már ne vegye sértésnek, tisztelt miniszterelnök úr, de ezek oltári nagy marhaságok.”