Az erkölcs manipulációja

„A rasszizmus elleni tüntetések, valamint az egyetemi világ, a kultúra, a gazdaság szereplőinek hozzájuk felzárkózó áradata kapcsán felmerül a kérdés: hogy lehet embereket ennyire behülyíteni? Mert az egy dolog, hogy ez a nyugati világot már-már behálózó tiltakozáshullám szervezve és támogatva van. Ez azért átjön. De hiába is lenne bármiféle komoly hatalom mögötte, ha emberek tízezrei spontán módon nem reagálnának rá. De reagálnak. Valamiért a rasszizmus-témával embereket el lehet érni. Miért is?

Nagyon is könnyen el tudom képzelni, hogy emberek sokasága őszinte erkölcsi felháborodásában csatlakozik a tüntetőkhöz. Tiltakozik a hatalom, az elnyomás, az igazságtalanság, a kizsákmányolás ellen. Sőt, meg van róla győződve, hogy a világ megváltozott.

Lássuk be, ilyen késztetés minden normális emberben van. Ki ne szeretne egy jobb világot, amelyben nem a nyers fizikai erő uralkodik? Ki ne szeretne egy igazságosabb világot, amelyben a javak egyenlően vannak elosztva? Ki ne szeretne egy olyan világot, amelyben nem a másik embertől kell félni? Magyarán, ki ne szeretne egy olyan világot, amelyben nem az anyagi érdek, hanem az erkölcs uralkodik? Szabadság, egyenlőség, testvériség! Ismerős?

Ebben az egyetemes és kortól független vágyban óriási energiák duzzadnak, amelyeket ki lehet használni. Azt kell mondjam, hogy minden forradalmi utópia ezt használja ki. Emberek tömegeivel elhiteti, hogy a vágyva vágyott szép, új világ megteremthető. Ehhez csak az kell, hogy az embereknek össze kell fogni, a múltat el kell törölni, s valami teljesen újat kell kezdeni.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a mostani antirasszista tiltakozáshullám erre az érzületre épül, s ezért tud sikeres lenni. Elhiteti az emberekkel, hogy a világ megváltoztatható. De valójában ördögi manipuláció van mögötte, amely csak kihasználja az emberek erkölcsi érzékét azzal a céllal, hogy ők, mármint a (fehér) emberek mély bűnbánatot tartva önként számolják fel saját civilizációjukat.

Persze, mint tudjuk, ezzel a történetnek nincs vége. A történelem számtalanszor bebizonyította, legutóbb épp a múlt században, hogy minden világmegváltó-és jobbító eszme valójában álruhába öltözött diktatúra, amelyet az az illúzió emel hatalomra, hogy a világon meg lehet teremteni a földi paradicsomot.

Ez az illúzió azért tud hatékony lenni, mert az emberekben meglévő erkölcsi értékrendet tudja manipulálni. S ezek a szerencsétlen emberek nem veszik észre, hogy már megint hülyítve vannak, s szó nincs itt egy igazságosabb világról. A lényeg épp az, hogy minden marad a régiben. S ha a hatalmi status quo maradhat az, ami volt a liberális világrendben, akkor azért igazán nem nagy ár, ha egy-két ikonikus szobor ledől, s kicsit átfazonírozzák a politikai korrektség szótárát.

Ami engem illet, összerezzenek minden világmegjobbító eszmétől, pláne olyantól, amely erkölcsi jelszavakat használ. Ezek az eszmék azért hamisak és álságosak egytől egyig, mert nem ismerik el és fel az egyetemes ember mindenkori esendőségét és nyomorúságát. Más szóval az eredendő bűn valóságát. Bűnös emberrel nem lehet tökéletes világot építeni. S ez nem egy dogma, hanem a történelmi tapasztalat. Nem véletlen, hogy a keresztyénség az új ég és az új föld reménységét eszkatologikus távlatba helyezi.

Ami most zajlik a Nyugaton messze nem egy új erkölcsi világ felépítése, hanem a liberális világrend hatalmának átmentési kísérlete a nyugati civilizáció utáni korszakra. A manipuláció abban van, hogy erre a kísérletre azokat is felhasználja, akik erkölcsi jóérzésből, de öntudatlanul saját civilizációjukat számolják fel.”