Mikor árulta Horn Gyula a hazát?

„Ha Szálasi Ferencet jogosan le lehet hazaárulózni, akkor Horn Gyulát is (és mellettük milliókat). Ha pedig Hornt nem lehet, akkor Szálasit sem. Én ez utóbbi mellett fogok érvelni. A világért sem azért, mert hogy Horn se lett volna jobb Szálasinál. Szálasinál mindenki jobb volt, még a Hornnál sokkal rosszabbak is. Hanem azért, mert a hazaárulást morális és közéleti értelemben senki nem követheti el azzal, amit a hazája szempontjából jónak vagy legalábbis a többi lehetőségnél jobbnak tart.

Jogilag persze nincs így. Nem is lehet. Jogilag úgy van, hogy „az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Egy állam nem védheti meg magát úgy, hogy mindenkinek megengedi a fentieket, ha az illetőről feltehető, hogy nem rosszat, hanem jót akart a hazájának, mert, mondjuk, úgy gondolja, a hazája függetlenebb lehetne valamilyen külső erő segítségével, mint amilyen, vagy boldogabb lehetne másmilyen alkotmányos rendben.

Az ily módon hazaárulónak minősülő egyén elítélésének örül, aki nem ért vele egyet, és nem örül, aki egyetért. Ez másképp nem lehet. A 16. század elejétől a 18. század elejéig például mindenki külföldi állam segítségével küzdött Magyarország függetlenségéért, területi épségéért és alkotmányos rendjéért; ki a Habsburggal a török ellen, ki a törökkel a Habsburg ellen, sokan hol ezzel, hol azzal, hol ez, hol az ellen, és a szembenálló felek aktuálisan mindig hazaárulónak tekintették azokat, akik a másik külföldi hatalommal harcoltak a hazájukért. Ebben az értelemben Zápolya, Bocskay, Bethlen Gábor, Dobó István, Thököly, Rákóczi stb., stb. – mindenki hazaáruló volt. Persze ma egyiket sem szokták annak tartani.

A közéleti hazaárulózás nem olyan, mint a büntetőjogi. A közéleti hazaárulózás a morális megsemmisítést szolgálja. A tartalma az, hogy az illető tudatosan ártani akar a hazájának. Nem mást gondol hazája érdekéről, hanem semmibe veszi azt önös érdekből.”